Következő számunk 2011. szeptember 6-án jelenik meg!
 
   
 

Kezdőlap

 

Hírek

  Hajóbemutatók
 
 
  Adok-veszek
  Impresszum
  Előfizetés
  Médiaajánlat
  Elérhetőségünk

Túracélpontok: Sümeg
Évezredek tanúja
100. Hajó Magazin, 2003. november


A Bakony délnyugati csücskében, a Keszthelyi-hegységet a Kisalfölddel és a Tapolcai-medencével összekapcsoló völgyben, a Lesence patak mellett fekszik Sümeg.
A késői bronzkor óta lakott a vidék. A veszprémi püspök a tatárjárást követően építtette a 270 méter magas dombra a várat. Ma elsősorban általa ismert a város.

Sümeg területét a XI. század elejétől királyi adományként a veszprémi püspök birtokolta. A tatárjárás (1241) után a püspök várat építtetett, amely a sümegi uradalom központja lett. A vár körül kialakult település első írásos említése: 1301 (Symeg). Jobbágyok és a püspökség egyházi nemesei lakták. 1498-ban már mezőváros, egy ideig vármegyei gyűlések színhelye. A kezdetben csak öregtoronyból álló várat a XV. század közepén bővítették először, majd a mohácsi csata (1526) után Csoron András várkapitány kezdte megerősíteni. Hadi jelentősége Veszprém elestével (1552) nőtt meg, amikor a veszprémi püspökség a sümegi várba menekült. A török támadásainak ellenállt. Ezután több tulajdonosa volt, míg végül ismét a püspök tulajdonába került.
Széchenyi György püspök a város területére 1652-ben ferenceseket telepített, és templomot, kolostort, püspöki palotát építtetett. A város Padányi Bíró Márton püspöksége (1745-62) idején élte fénykorát, és a környék szellemi központja lett. 1762-ben a püspökség Veszprémbe költözésével fejlődése megrekedt.

A vár
A tatárjárás után épült. A XVI. század közepén bástyákkal erősítették meg, a törökök nem is tudták bevenni, de az alatta lévő települést elpusztították. 1713-ban a császári csapatok - hadgyakorlat ürügyén - felgyújtották, azóta rom. 1989-ben, Magyarországon elsőként, a vár üzemeltetése magánkézbe került. Az üzemeltető sokat tett a helyreállításért és a népszerűsítésért, így a legjobb állapotban lévő magyarországi vár ma látványos rendezvények, várjátékok színhelye, idegenforgalmi értéke jelentős és egyre jelentősebb. A várudvarban helyezték el 1990-ben Vetési Albert emléktábláját, aki Mátyás király diplomatája és veszprémi püspök volt. A belső vár kapuja előtt farkasverem húzódik, a felvonóhíd már az enyészeté. Az épületek egy részét befedték, így az északi részen lévő Köves-bástyát (melyet Köves püspök építtetett 1554-ben) és az Öreg-tornyot is. A sümegi erősség múzeumában megismerkedhetünk a vár történetével, ezenkívül ismereteket szerezhetünk arról, hogy milyen fajtái voltak régen a büntetésnek, és milyen eszközöket használtak a végrehajtáshoz. 1994 óta az idegenforgalmi idényben a veszprémi Petőfi Színház művészei lépnek fel a Sümegi Várszínház színpadán.
A kapubástyáról az Udvarbíró tér felé letekintve láthatjuk meg a különös nevű Tarisznya-vár maradványait. A torony valószínűleg a városkaput védte valamikor, és nem volt önálló erődítmény.

Váristálló
Az egykori püspöki uradalmi istálló Padányi Bíró Márton rendelésére készült barokk stílusban. Az egyemeletes, két sor kőoszloppal három hajóra osztott, nagy belső terű épület kiemelkedő értékű mezőgazdasági műemlék.
Ma is a lótenyésztés céljait szolgálja. Az épületben rendezték be a Lószerszám-múzeumot 1969-ben, és a vendégek lovagolhatnak is.

Ferences templom
A templomot Széchenyi György püspök emeltette 1652 és 1657 között, 1733-ban bővítették, ekkor épült a tornya is, a győri Witwer Márton karmelita építész tervei szerint. Sajnos az épületegyüttest 1949-ben jelentősen átalakították. A templom két homlokzati fülkéjében barokk faszobrok láthatók.
A templombelső legértékesebb része a főoltár, amelynek ékessége a középkori Pieta-szobor. A főoltár és a szószék faragványai Domokos Ferenc győri faszobrász munkái. A szószék 1760-ban készült, valamivel később a két barokk mellékoltár. A freskókat Kontuly Béla festette, a faragott kálvária Búza Barna munkája. A belső falakon látható egy 1699-es csodatétel képe. Azóta a templom híres búcsújáró hely.

Püspöki palota
Padányi Bíró Márton építtette Thiethart Józseffel. Eredetileg Bíró püspök a várat akarta átalakíttatni székhelyévé, de nem kapott rá engedélyt. Az épület a Várhegy alatt van, ezért a domborzati viszonyokat kell követnie, így egy része földszintes, nagyobb része pedig emeletes. Középen a barokk építészet szabályai szerint kiemelt, díszesebb rész, rizalit van, ezen található az íves főkapu, fölötte faragott kőmellvéd erkéllyel, melyet atlaszok tartanak. A főpárkány alatt helyezték el az építtető püspök címerét. Az épület ebédlőjében és kápolnájában a falképek Vogl György, a stukkók Antonio Orsatti 1750-ben készült barokk stílusú alkotásai; a szobák stukkódíszítése és falburkolata szintén barokk stílusú. A palotát 1830 körül klasszicista stílusban átalakították. Az utóbbi évtizedekben diákotthon volt.

Római katolikus plébániatemplom
A barokk templom 1756-57-ben épült Witwer Márton tervei szerint. Építészeti szempontból különösebben nem jelentős, de falai között láthatjuk a magyarországi barokk falfestészet talán legnagyobb alkotását. Az egész templomot Franz Anton Maulbertsch festményei díszítik, oly módon, hogy lényegében egy hatalmas festménnyé állnak össze. Maulbertsch 1757-ben, 33 éves korában látott neki segédeivel a munkának, és minden bizonnyal élete legnagyobb alkotását hozta létre. Bíró püspöktől szabad kezet kapott, miután megbeszélték, mi lesz a freskók szervező gondolata. Gyönyörű, megrendítő, élettel teli teret alkotott, mely jóval nagyobbnak tűnik a valós méreteinél. A falak és fülkék szerepe mintha csak az lenne, hogy tagolják az újszövetség történetét ábrázoló festményt, melyből öröm, vidámság és lendületes pátosz árad. A mű nagy hatással van a nézőre. A festő Bíró püspököt is megörökítette, két helyen pedig saját magát is. Érdemes a templom minden részletét megtekinteni: a püspök és a festő alakját a kórusban találjuk. Szép a berendezés is, de a faliképek hatása mindent felülmúl, nem véletlenül szokták a magyar rokokó Sixtus-kápolnájának nevezni.
A templom előtt áll Bíró püspök és Maulbertsch festőművész szobra, mindkettő Marton László alkotása.

Udvarbíró-ház
A XVIII. századból való árkádos tornácú barokk lakóházat Pereszteghy István püspöki gazdatiszt építtette. Később a Cseh családé lett, ezért sokan Cseh-kúria néven ismerik. A földszintes, oromzatos ház szobáit stukkók díszítik.

Patikaház
A barokk épületet a XIX. század második felében eklektikus stílusban alakították át. Ma lakóházaknak és irodáknak ad helyet. A Patikaház előtt állt az a nevezetes kőpad, amelynél híres írók és politikusok találkoztak, Kisfaludy Sándor barátai, köztük volt Deák Ferenc is, a haza bölcse.

Kisfaludy-ház
A földszintes, tornácos barokk kúria (Kisfaludy tér 3.) a XVIII. században épült, a XIX. század elején átalakították. Itt született és élt a kor népszerű költője, a Himfy-versek írója (Kesergő szerelem, Boldog szerelem). A ház ma Kisfaludy-emlékmúzeum.

Patonai-fazekasház
Az egykor nagy hírű sümegi fazekasság egyik kiemelkedő mestere volt Patonai Ferenc, a Népművészet Mestere. Házában tekinthetők meg művei, utódja pedig munka közben mutatja be műhelyét.

Temetőkápolna
Sümeg egyik festői pontján találjuk a temetőt. Az 1816-ban épült temetőkápolna körül késő barokk, empire, copf és klasszicista síremlékek sora őrzi a Kisfaludyak, Darnayak, Eitnerek, Ramasetterek, Bogyaikak, Csehek és még sorolhatnánk milyen nemesek, mesteremberek és egyszerű polgárok emlékét.

Veres Annamária
www.sumeg.hu,
Magyar Nagylexikon
Fotó: Szekeres László

 

     
 
Aktuális szám
 
     
 
 
     
   
     
 
Partnereink