Túracélpontok: Fertő tó
Tó a határon
107. Hajó Magazin, 2004. június

A Fertő tó hossza 36 kilométer, szélessége 6,5 és 12 kilométer között változik, egynegyed része tartozik Magyarországhoz. Nagyságát a csapadékviszonyok lényegesen meghatározzák. 1866 és 1869 között kiszáradt, 1786-ban és 1883-ban mai területének másfélszeresére duzzadt. Átlagos mélysége 1,5 méter, de egyes részein a négy métert is meghaladja. Az év nagy részében északi, északnyugati szél fúj, ami a tó sekély vizét a déli medencébe hajtja, így itt 50-80 centiméterrel magasabb lehet a víz, mint az északi felén. Tó körüli utunk első állomása a gazdag múltú Fertőrákos volt.

Fertőrákos
A község Győr-Moson-Sopron megyében van. A Soproni-hegység keleti lábánál, a Fertő tó délnyugati partja és a magyar-osztrák határ mellett, Soprontól hat kilométerre találjuk. Területe a Fertő-Hanság Nemzeti Park része. A határában lévő fertőrákosi kőfejtő idegenforgalmi nevezetesség. A régészeti lelőhelyen rézkori telep (péceli kultúra), hamvasztásos sírok (hallstatti kultúra), kelta éremkincs, római kori villák, téglaégető kemence és egy római korból való út maradványai emlékeztetnek a régmúlt időkre. A harmadik század elején a carnuntumi légió katonái a perzsa eredetű Mithrasz istenségnek építettek itt szentélyt, amely később temetkezési hely lett. A honfoglalás után a falut I. István adományozta a győri püspökségnek, s ennek birtoka maradt egészen 1945-ig. Első írásos említése: 1244 (Rakus). A település lakóit a közeli Macskakő rablóvárából fosztogatták 1465-ig, a vár felszámolásáig. A török hódoltság korában a község szerepe felértékelődött. 1582-ben vásártartási jogot kapott. Miután Győr török kézre került (1594), a püspökség székhelye lett. Győr visszafoglalása után (1598) a püspöki kastélyt nyári rezidenciaként használták. 1670-1674 között a Sopron környéki ellenreformáció központja volt. A 18. századra elvesztette jelentőségét, és egyszerű faluként élt tovább. 1950-ig Sopron vármegyéhez tartozott.

Fertőrákosi kőfejtő és barlangszínház (Fő utca 1.)
1977 óta védett földtani feltárás Fertőrákoson, a Fertő-Hanság Nemzeti Park része. A felső miocén korból való, tizenkét millió éves mészvázú élőlények (mészalgák, mohaállatok, tengeri csigák, kagylók és sünök) maradványait nagy tömegben tartalmazó lajtamészkövét már a rómaiak is bányászták. 1628-ban újra megindult a kőfejtés. Bécs és Sopron épületeinek jelentős része ebből a jól faragható építőanyagból készült. A különleges, nagykamrás fejtési mód óriási, 10-12 méter magas fedett csarnokokat hozott létre. A kőfejtő ma már nem működik, 1970-től nyaranta színházi és zenei előadásokat is tartanak itt.

Kristálymúzeum (Fő utca 99.)
Az egykori népi lakóházban Makovnik István ásvány- és ősmaradvány-gyűjteménye látható. Körülbelül kétezer darabos a kalcitkristály-kollekció, ugyanennyi egyéb ásványt és ötszáz ősmaradványt őriznek a múzeumban. Az ősmaradványok között két korábban ismeretlen ősemlős megkövült példányai is fellelhetők.

Római katolikus templom (Fő utca 121.)
1241-ben említik először az oklevelek mint a Boldogságos Szűz templomát. A 16. században a törökök elpusztították. Széchényi György püspök újat építtetett, és Szent Miklós védelmébe ajánlotta. Hajója és szentélye magas, tágas. Főoltára mellett két mellékoltár van, és a szószéket török szőnyeg díszítette.
Az új templom 1683-ban, amikor a törökök Bécset ostromolták, ismét a háború áldozatává vált. A boltozat leszakadt, padjait elégették, oltárai elpusztultak. 1696-ban viszont már szépen felújítva várta a híveket. Mai formáját a 17. század második felében - Zichy Ferenc püspöknek köszönhetően - nyerte el. A kőbábos erkéllyel zárt, gúlasisakkal fedett, teljesen tagolatlan masszív torony háborús történetéről tanúskodik. A keskeny ablakokkal áttört sima falak is inkább a mostoha múltat, mint a barokk kort idézik. A barokk a belsőben jelenik meg. A Krisztus mennybemenetelét ábrázoló főoltárképet kékesen márványozott, aranyozott fa oltárépítmény veszi körül. A félköríves kereten lévő Zichy-címer vélhetően a templom 18. századi felújítójára utal. A főoltárkép és az oltárépítmény a 19. században készült. Oldalt Szent Imre és Szent István színezett faszobra áll. Jellegzetes barokk alkotás a két mellékoltár: angyalok aranyozott felhőcsoporton, füzérdíszek, domborműves tabernákulum. Ezekkel harmonizál a szószék, mellvédjén három aranyozott dombormű és néger fiú tartotta díszes keresztelőkút. Szépek a konzolokon álló aranyozott faszobrok: Szent Flórián zászlós, sisakos alakja, illetve Szent Kajetán a kereszttel

Pellengér (Fő utca 139.)
A település központjában található az ország egyetlen köztéren megmaradt 17. századi pellengére, amely azt példázza, hogy a püspökség nemcsak kötelezettségeket rótt a jobbágyságra, hanem kiváltságokat is biztosított a számukra. A községnek a piactéren tömlöce volt - ez a piac a községháza és az uradalmi malom között terült el -, de pellengér nélkül. A község a 16. század harmincas éveinek elején új börtönt építtetett, ugyancsak a piactéren, de azt a föld alá tette, fölébe pedig tornyot helyezett, ami nem volt más, mint a most is álló pellengér. Az bizonyos, hogy 1628-ban még a régi börtön mellé, egy szilfához kötötték a bűnösöket. Az új börtönt és a pellengért a község vezetői kezelték, ők záratták el kapitányuk által a kihágókat, vagy ítélték őket pellengérre. A három koncentrikus körből álló kőalapzatból emelkedik ki a hasáb alakú kőoszlop. A kőoszlop felső harmada hengeres, melyet kettős tagolású párkány zár le és gömbben végződő gúla koronáz. Az oszlop tetején Fertőrákos község címere lobog.

Vízimalom napórával (Fő utca 141.)
A barokk stílusú, volt püspöki vízimalom a 17-18. században épült. Homlokzatán festett napóra és Madonna-kép van. Ma turistaszálló. Udvarán régi, a malomban használt tárgyakat állítottak ki

.

Püspöki kastély (Fő utca 153.)
A középkori eredetű, később barokk stílusban átépített, majd a 20. században leromlott kastély a rendszerváltás után kizárólagos állami tulajdonba került. A kastély mai formáját a 17. század utolsó harmadától a 18. század közepéig nyerte el, három jelentős győri püspök építkezésének eredményeként. A főhomlokzat középső részét díszes rizalittá alakították, az ablakok felett a három építtető címerével. Középen Keresztély Ágosté látható barokk keretben. Jobbra Széchényi Györgyé, amely egy halom tetején álló kiterjesztett szárnyú sast ábrázol, babérkoszorúval a szájában. Balról, gróf Zichy Ferenc címerében ötágú koronából kitűnő szarvasagancsok keresztet fognak körül. A rizalitot szobordíszes timpanon zárja, csúcsán váza, két szélén allegorikus nőalakok, akik a vázából kinövő virágfüzéreket tartották.
A lépcsőházon áthaladva jutunk a díszterembe, mennyezetét Caietano di Rosa osztrák festő képe ékesíti. A díszterem két oldalán egy-egy stukkós terem nyílik, magas színvonalú megoldással.

Mithrasz-szentély (osztrák-magyar határátkelő)
A burgenlandi Fertőmeggyesre vezető út mentén található szentélyt annak idején a római katonák építettek. A közel két évezrede sziklába vájt kápolnát az évszázadok során a víz és a szél hordaléka betemette, a növényzet benőtte. A 19. század végén ugyan feltárták, védőépület is készült fölé, de a határra kerülve újra elhagyatottá vált. Végül a határ megnyitása teremtette meg a felújítás lehetőségét.
A római kori provinciát védő katonák hozták be a keleti misztériumvallásokat, és építették isteneik számára a szentélyeket. Így készült a sziklából született Mithrasz sziklakápolnája is, amely most, a felújítás után a múlt valósághű megidézése. Az összhatás olyan, amilyen az első-második században lehetett, pedig csak a szentély belsejében, a fő helyen lévő Mithrasz-emlék eredeti. A dombormű könnyen megfejthető. Középen a tunikát és csúcsos sapkát viselő isten egyik kezével hátrafeszíti a bika fejét, a másikkal leszúrja az állatot. Jobbról és balról a két alak a pirkadatot és az alkonyatot szimbolizálja a fel-, illetve lefelé tartott fáklyával. Mithrasz tehát legyőzte a sötétséget, a hívők pedig oltárt állítottak tiszteletére. Ennek kövei már nem eredetiek, de éppen azért, hogy az amúgy is hatásos és sejtelmes szentély római kort megidéző hatását tovább növeljék, eredeti színeikben állították ki őket.

Veres Annamária
Magyar Nagylexikon
www.fertorakos.hu
Fotó: Szekeres László