Hajóbemutató
Balatoni Dingi
110. Hajó Magazin, 2004. szeptember

A legendás balatoni dingivel ritkán találkozik manapság az ember. Egy-egy déli parti kikötőben még látni svertkasznival, árboctalppal szerelt bocikat, de vitorlával felszerelt dingi alig-alig akad. Pedig egykor minden valamirevaló klubban volt dingi. Ez volt a legnépszerubb utánpótlás osztály, és a felnőttek is nagyon komoly versenyeken mérkőztek meg egymással. Az osztály történetét a Hajó Magazin 45. számában Szénásy József ismertette. Hat év után most nyílt lehetőség arra, hogy egy igazi dingivel vitorlázzam.

A hajót Pajor Zsolt építette Szabadi Tiborral. Az idén tavasszal megbeszéltük, ha van rá mód, Zsolt felhozza a dingit a 70-es bajnokságra. Így történt. Álltunk a Tihanyi Hajós Egylet mólóján, amikor az Irokéz megjelent a csőben, mögötte szépen magasra emelt orral ott siklott a dingi. Igazi jó bocihoz méltóan szépen követte a hatalmas hetvenest. Árboca benne volt, a kormányát kivették. A vitorla felcsavarva feküdt az üléseken. Megjött a dingim! Alig vártam, hogy kipróbálhassam.
- Elhoztam a dingit - köszöntött Zsolt. - Még csak egy napja dagad.
Másnap felmertem és elkezdtem felszerelni. A szériadinginek nem volt alsó vitorlabehúzási pontja, ezt az extrát a versenyzők szerelték be, és volt még valami. Egy slagot húztak a kormányrúdra hosszabbítóként, hogy minél előrébb ülhessenek. Az eredeti dinginek forgó árboca volt, és csak két oldalsó merevítőt használtak. Előmerevítőnek a felhúzó kötél volt bekötve. Az én dingimen nem forgott az árboc, mert szögletesre formálták a nút alatt, és egy hasonló talpba lett állítva. A baumom azonban villás volt, és csiszolta is a négyszögletű árbocot rendesen. Ezen a hajón van előmerevítő is. Az árboc teljesen korhű, hajlított üregelt árboc. A forgó árboc bő szélben is teljes vitorlafelületet hasznosít. Ez az árboc ilyenkor kevesebb teljesítményre képes. Ez azonban egyáltalán nem zavart. Amikor végre kivitorláztunk a kis dingivel a kikötőből, nagyon jó érzés fogott el. Ketten voltunk a hajóban, és egészen jól elfértünk. Kellemes kettes északi szél fújt. Eleinte kormányoztam, de ez a dinginek kevésbé tetszett. Húzta nagyon a farát. Aztán helyet cseréltünk, és mint annak idején a Cadet-mancsaftok bebújtam, a sutba, befeküdtem az evezőpad elé. Ekkor került optimális helyzetbe a hajó. Nagyon szépen szaladtunk. Komolyan mondom, élvezetes volt a vitorlázás. A kis dingi különösebb gond nélkül boldogult mintegy százhatvan kilós terhével, és vígan szelte a Tihany előtti vizeket. A hajlított árboc nagyon jól működik ebben a szélben, közel sem hiányzott annyira az alba, mint ahogyan gondoltam, ebben nyilván szerepe van a baum súlyának is. Apropó baum. A hajó felszerelése közben kissé megriadtam, amikor semmilyen veretet nem találtam a vitorla hátsó élének a rögzítésére. Aztán beugrott, hogy amikor Molyozni kezdtem, egyszerűen egy csomóval rögzítettük a hátsó élt a nútba. Sőt, több csomó is volt a különböző állításokra. Ennyire azért nem spéciztem a dingit, egy közepes szélre állított csomóval szépen rögzítettem a vitorlát. Ugyanolyan jól bevált, mint régen. Aztán eltelt a nap, és kimentünk a partra. Másnap Zsolték kötötték el a dingit az ifjabb Gosztonyi Andrással. Legalább kétszáz kilót nyomnak ketten. A dingi zokszó nélkül viselte a terhet. Ekkor láthattam kívülről is. Igazán csinos kis hajó. Egy klaszszissal szebb, és hajó formájú, nem úgy, mint a nekem jutó optimist. Gondolkodás nélkül azonnal elcseréltem volna. Sajnos akkor, amikor én vitorlázni kezdtem, a hetvenes évek elején, a dingi már maga volt a történelem.

Árboc előmerevítő nem volt az eredeti balatoni dingiken

Másnap megjött a fotós, és természetesen nem fújt a szél. Volt ugyan slag a kikötőben, de nem volt szívem vágni belőle egy darabot hosszabbítónak, ezért a fotó kedvéért az evezőből eszkábáltam hosszabbítót. Ekkor lehetett optimálisra állítani a vízvonalat. Megfigyeltem még egy érdekes jelenséget, ha dőlt a dingi és elengedtem a kormányt, a nehéz vaslap azonnal leesett lee-be, és így a hajó is ejteni kezdett. A svert is természetesen vasból készül, így nincs szükség lehúzóra. Fel azonban kell egy kis segítség, mert elég jó súlya van. Nekünk a shottal könnyebb dolgunk volt, mint a régieknek. A kötélfogós csigasor igazán kényelmessé teszi a vitorlázást.
A dingi nem egy cirkáló. A legjobb teljesítményt raumban és félszélben lehet vele elérni. Ilyenkor felveszi a versenyt a modern hajókkal is. Csak igazán nagy szélben kerül gondba az ember. Akkor azonban az alba már nagyon hiányzik, és a dingi elkezdi a táncát. Megizzadtak a régiek, amíg túljutottak ezen a szakaszon.

A neheze azonban csak ekkor kezdődött. A dingi ugyanis nagyon rosszul kreuzol. Igaz ez általában is, de ahogyan erősödik a szél, a dolog csak fokozódik. A leekocsi vagy az alba természetesen sokat segíthetne a dolgon, de ezeket akkoriban még nem ismerték. Maradt a reffelés, amit viszont nagyon könnyen el lehetett végezni. Egyszerűen csavartak néhány kört a vitorlából a baumra. A mi dinginknek nem volt se leekocsija, se albája. Mindezek ellenére sima vízen egészen jól tudtunk vele haladni, a nagy hullámokon azonban minden ravaszságomra szükség volt, hogy egy kis ügetésre bírjam a hajót. Shottolás és ejtegetés és egyéb trükkök, mint például a beömlő víz kimerése, nagyban hozzájárultak a sikeres cirkáláshoz. Annak idején sok dingi csak azért nem borult fel, mert már korábban elsüllyedt.

Ha már a kormányon nincs slag, legalább megpróbálom autentikusan kezelni a schotot

Jó volt dingizni. Szívesen vitorláznék vele még. Értem már a régiek lelkesedését. Ezért a hajóért lehet lelkesedni. Úgy ahogyan van jó, okos, kedves kishajó.

Litkey Farkas
Fotó: Szekeres László