A Mount Gay 30 osztály nem egységes terveken (One Design) alapuló teljesen egyforma hajókból áll. Az előírások csak határokat szabnak a tervezőknek. A szabályokat 1992-ben alkották meg, az akkori Whitbread 60-as hajók tervezési előírásainak mintájára. E hajók jellemző tulajdonságai a nagy sebesség, a biztonság, az élvezetes, izgalmas vitorlázás és a megfizethető költségek, ezért tulajdonosaik versenyképes szinten vitorlázhatnak alacsony költségek mellett.

A házilagos építésről nekem azok a hajók jutnak az eszembe, melyeket itt-ott ma is látni a balatoni kikötőkben. Mit is mondjak, nem ezek a marinák díszei. Egészen elképesztő megoldások, sokszor életveszélyes rudazat - csak nagyon ritkán találunk közöttük elfogadható minőségu alkotást. Ugyanakkor külföldön kedves hobbi, hogy az emberek maguk építik hajóikat, sokszor bizony a gyárinál is jobb minőségben. Nyilván sok minden kell ehhez. Elsősorban egy olyan terv, amit házilagos kivitelben is meg lehet valósítani. Ne kelljen költeni a sablonra és egyéb termelőeszközökre, amelyek ára soha nem térül meg egy hajó építésekor.
A hajó 2003. november 17-én került vízre Újpesten. Volt csodálkozás az öbölben, de a fiúk nem akartak tavaszig várni a próbával. Vitorláztak hát egy kicsit a Duna vizén.
Most ugorjunk egy kicsit az időben. Augusztusban Kenesén rendezték meg a TIG-RES Kupát, a kezdés tizenegyre volt kiírva. Kilencre beszéltük meg a randevút. Szép kettes nyugati szél fújt. Kenesén ez a legjobb vitorlázóidő. A Fekete Ló már fél kilenckor megérkezett. Kimentünk motorossal eléjük, és átszálltam rá. Hárman voltak, és szinte elvesztek a fedélzeten.

Miközben elindultunk, Rákóczi Gábor, a bemutató szervezője, belefog a történetbe:
- A Mount Gay 30-as hajók nem egy kaptafára készülnek. Az egyes tervezők más-más módszereket részesítenek előnyben. Az elsősorban amatőr építésre szánt terveknél elterjedt a rétegelt lemez-epoxy konstrukció. Az általam választott terv is ilyen. A válaszfalak, a fedélzet és a héj okumé rétegelt lemezből készült. A gerinc mahagóni, az orrtőke meranti tömör fa. A ragasztóanyag epoxigyanta. Az árboc és a baum alumíniumprofilból való. A szálingok alumíniumlemezből préseléssel és hegesztéssel készültek. Az árboc vége kúposított.
- Nagyon szép munka - szalad ki a számon. Tényleg megdöbbentő. A legjobb muhelyek munkáival vetekszik. Minden szerelvény a helyén van, a festés hibátlan, a csúszásgátló nem szúr, de meg lehet állni rajta.

Gyorsan beállítom a hajót és elindulunk. Az árboc egy kicsit laza nekem, de a hatalmas denevéru grószt így sem tudom annyira bezárni, amennyire szeretném, ezért nem nyúlok az achterhez. Backstag nincs, az eredeti terv szerint nincs is rá szükség, ezzel a grósszal azonban nem lenne baj, ha úgy meg lehetne feszíteni a forstágot, hogy nem nyitjuk túl a nagyvitorlát. A grószshoton egy kicsit kevés az áttétel, jól neki kell feszülni. Pillanatok alatt kiderül, hogy négyen kevesen vagyunk. Kettes szél fúj és a hajó határon megy. Legalább nyolc vagy kilenc ember kellene, hogy optimálisan vitorlázhassunk.

A kielmozgató hidraulika		Egyszerű, de kényelmes a legénységi szállás

- Ki van építve a kétszer háromszáz literes vízballaszt, csak az átvezető rendszer hiányzik - mondja Gábor, amikor a hiányzó legénységről érdeklődőm. Félünk egy kicsit tőle, mert ha nem jól használjuk, abból még baj lehet.
Mindenesetre elkelne a súly, így vagy úgy. Most a hajó luvgierig volt, de így is, négyszáz kilogramm mínuszszal, szépen leszakadt a farvíz. Amikor leejtettünk, akkor egyértelmuen látszott, hogy a hajó képes áttörni a sikláshatárt. Bő szeles vitorlával nem hajóztunk. Szóba került, hogy mi lenne az optimális. A tervező száz négyzetméteres spinnakert kínál a hajóhoz, szerintem a Balatonon nyugodtan elbír a gép százharminc-százötven négyzetmétert is, és feltétlenül szükség lenne egy topgénuára, amit a hasonló méretu Nautic osztály szinte valamennyi hajója megkapott már, és nagyon jól haladnak vele.

Bőven van hely a szükséges legénység számára

A kiel hidraulikusan állítható fel és le. Leengedett állapotban szárnyas csavarokkal rögzítik. A hajó belseje olyan szép, mint a fedélzet. A szerkezeti elemek versenyhajóhoz méltóan szabadon megfigyelhetők, de mindent korrekt módon lefestettek. Sok fekvőhely van, de nincsenek szeparált kabinok, ugyanúgy ahogy egy igazi Whitbread 60-asnál. A polcokra lehet pakolni, van vizesblokk, egy sportos csapatnak lakható a hajó. Jó a színválasztás, ízléses az elrendezés. Ha egy muhely mestermunkája lenne, akkor sem lennék meglepve. Ezek a srácok pedig hobbiból építették ezt a hajót! Igaz, négy éven át.

A spoiler nem része az eredeti tervnek

L. F.
Fotó: Szekeres