Következő számunk 2011. szeptember 6-án jelenik meg!
 
   
 

Kezdőlap

 

Hírek

  Hajóbemutatók
 
 
  Adok-veszek
  Impresszum
  Előfizetés
  Médiaajánlat
  Elérhetőségünk

Túracélpontok: Fertő tó
Burgenland - II. rész
111. Hajó Magazin, 2004. október

Burgenlandot három olyan magyar vármegye nyugati peremén hozták létre, amelynek a német nevében ott volt a "Burg" szó (Wieselburg, Ödenburg, Eisenburg). 1920-ban innen kapta a nevét Ausztria új tartománya. A magyar Várvidék elnevezés e táj fő jellegzetességére utal, hiszen itt állnak a Kárpát-medence legszebb és legjobb állapotban megmaradt várai. Mi a Fertő tó közvetlen vonzáskörzetébe tartozó városokat látogattuk meg, és most megosztjuk Önökkel tapasztalatainkat.

Eisenstadt (Kismarton)
A Lajta-hegység déli lejtőjén épült a tizenkétezer lakosú barokk hangulatú kisváros, Burgenland tartományi székhelye. Először is beszéljünk a muzsikáról. Eisenstadt a Haydn-kultusz fellegvára, a zeneköltő neve éppúgy elválaszthatatlan a városétól, mint ahogy Mozarté Salzburgtól. Haydn harminc éven át állt az Esterházy hercegek szolgálatában, s mint tudjuk, hosszú időt töltött Fertődön is. Az Esterházyak másik rezidenciáján, Kismartonban tizenhárom éven át vezette a hercegi zenekart és fáradhatatlanul komponált.
A kastélytól a múzeumokon át kedves kerti házáig igyekeztünk az ő nyomában járni a városban.
Eisenstadt a Fertő tótól tizenhat, Soprontól húsz kilométer távolságra található. Eddigi ismereteink szerint nevét egy 1264-es oklevélben jegyezték le először. A középkorban előbb a Kanizsai család birtokolta, majd 1445-től a Habsburgok. Az 1589-es nagy tűzvész visszavetette fejlődését. Történetének fordulópontja az 1622-es esztendővel érkezett el. Ekkor II. Ferdinánd az Esterházyaknak adta a várat és az uradalmat. Néhány évtized alatt a város is a hercegi család befolyása alá került. 1648-ban III. Ferdinánd szabad királyi városi rangot adott Kismartonnak. 1655-től 1921-ig magyar városként viselte ezt a címet. 1925-ben Burgenland fővárosa lett, azé a Burgenlandé, amelyet etnikai viszonyai miatt a legkönnyebben felejtett el a megcsonkított Magyarország, s ahol a leggyorsabb volt a magyarság asszimilációja, ami szinte teljesen végbe is ment. A harmincas évek végén Unterberg és Oberberg csatlakozott a városhoz, majd 1970-ben Kleinhöflein és St. Georgen is. Eisenstadt lélekszáma ekkor már meghaladta a tízezret.

Az óváros
Sétánk kiindulópontja az Esterházy-kastély, pontosabban az előtte lévő nagyobb tér, az Esterházy Platz, ahol a Rust, Neusiedl am See és a Bécs felől jövő utak összefutnak.

 
Az Esterházi-kastély egyik bejárata

Esterházy-kastély
Elődje egy gótikus vár volt, melyet a Kanizsai család építtetett 1371-ben, mivel székhelyüket áttették Hornsteinből Eisenstadtba. Négyszárnyas, sarkain tornyokkal erősített, vizesárokkal körülvett építmény volt. Esterházy Pál alakíttatta át 1663 és 1672 között Martino Carlone, majd Sebestiano Bartoletto, végül Antonio Carlone tervei alapján. 1762-ben a barokk stílus jegyében újabb átépítésbe kezdtek, melyet Ferdinánd Mödlhammer irányított, kinek posztját 1797-1805 között Charles Moreau vette át.
A középkori alaprajzhoz hűen a kétemeletes barokk kastély négyszárnyas maradt, falai négyzet alaprajzú udvart fognak közre. A főhomlokzat a tér felé néz, a két zömök toronyépítmény kiemeli a sarokrizalitos megoldást. Az első emeleti ablakok íves és szögletes oromzati párkányai felett a falfülkékben a tizenhat magyar vezér mellszobrai sorakoznak, középről néz le ránk a két "legnagyobb" Esterházy, Miklós és Pál. A főbejárat felett lévő erkély a Moreau-féle klasszicista stílusú átépítés egyik eredménye, csakúgy, mint a kerti front, amely - a hatalmas kastélyparkkal együtt - a Gloriettealee felől közelíthető meg. Az angolpark két építészeti látnivalója Leopoldina hercegnő emlékkápolnája, a Leopoldinentempel és az Orangerie. A hercegnő ülő szoboralakját Antonio Canova mintázta meg 1805-ben.
A kastély termeit vezetővel járhatjuk végig, ha éppen nincs semmilyen rendezvény. Az épület egy részében kongresszusi központ működik, és berendeztek itt egy Tartományi Galériát is. Ugyancsak a kastélyban található a burgenlandi központi idegenforgalmi hivatal, valamint az Esterházyak híres borpincészete, ahol árusítással is foglalkoznak. A látogatókat különleges vendéglátó üdvözli: ő Fritz Fürstlich, egy nemesi család sarja. Ez az úr vezeti be a világ minden tájáról érkező gyermek és felnőtt vendégeket a hercegi miliőbe (www.schloss-esterhazy.at). A kastélytól a forgalmas Hauptstrasse, attól balra a Haydn-Gasse, jobbra a Pfarrgasse vezet át az óvároson.
A Haydn Központban április 3. és október 11. között tekinthető meg a Népzenészek című kiállítás, melynek az a témája, hogy a zeneszerzőt milyen kapcsolat fűzte a különböző népcsoportokhoz, és azok zenéje milyen hatással volt műveire. Itt nézhetjük meg Európa legnagyobb magán fegyvergyűjteményét is. Az idén április 23. és október 31. között látogatható az Óraszerkezetek című különleges kiállítás, mely az Esterházyak családi gyűjteményéből való pompás tárgyakkal hívogat Forchtenstein várába.

 
Ebben a házban élt és alkott Haydn

Haydn-múzeum (Haydn-Gasse 21.)
Ebben az egyszerű barokk házban élt és alkotott Joseph Haydn 1766-tól 1778-ig. Az utcán német, a kapualjban magyar nyelvű emléktáblát olvashatunk. A múzeum öt szobájában Haydn, egy-egy termében pedig Liszt Ferenc és Fanny Elssler emlékét őrző állandó kiállítást rendeztek be.

Kultúr- és kongresszusi központ
A Hauptstrassén továbbsétálva a Liszt-Gasse sarkára érünk. Jobbra egy görbe utcácska, az Altes Stadttor vezet ki az óvárosból a Neusiedler Strasséra, azaz a B50-es főútra. Ahogy az elnevezés is utal rá, itt állt az egyik régi városkapu, a Neusiedler Tor. A Hauptstrasse tengelyében, a Liszt-Gasse-Altes Stadttor kereszteződésen túl épült fel az a hipermodern épülettömb, amelyben hétszáznyolcvan személyes nagyterem, városi könyvtár és más közcélú intézmények találhatók.
Haydn kerti háza az Oster-Wiese-Bürger-spitalgasse sarkán található. A feljegyzések szerint a kicsiny faházikóban sok időt töltött és százévesen is komponált a szerző.

A kultúr- és kongresszusi központ bejárata

Ferences templom és kolostor
1426-ban alapították, majd a törökdúlás után száz évvel, 1625 és 1630 között Esterházy Miklós építtette át barokk stílusban. A torony később, 1777-78-ban került a homlokzat elé, melyen nem változtattak. A szentély berendezése a 17. század első felében készült, a templombelsőben azonban a 18. századi rokokó hatás érvényesül. Az 1629-ben Esterházy Pál által alapított kolostor hármas épületszárnya északon csatlakozik a templomhoz, ám maga az épület jóval régebbi. Ezt bizonyítja a keresztboltozatos, toszkán oszlopos kerengő is. Itt a burgenlandi Egyházmegyei Múzeum állandó és időszaki kiállításait tekinthetjük meg áprilistól októberig.

Városháza
A ferencesek templomától a kis Albach-Gasse vezet át a Hauptstrasséra, amely a város főutcája. Egyik legnagyobb és mindenképp legjellegzetesebb épülete a Városháza. A késő gótikus épületet 1650-ben átépítették reneszánsz stílusban, majd száz évvel később barokk elemekkel is gazdagodott. A homlokzat különlegességei a három zárt erkély, az attikafal és a tetőpárkányzat ívelt oromzatai.
A Hauptstrasse legtöbb háza barokk stílusú, melyeket szobrok, címerek díszítenek, és romantikus hangulatú árkádos udvarok tesznek változatossá. Az utca középső részén térré szélesedik, ezen találjuk az 1713 után felállított pestisoszlopot.

A Városháza a tartomány egyik legszebb épülete

 
A Szent Márton-dómtemplom

Szent Márton-dómtemplom
A templom 1960 óta viseli e rangot. Az ásatások során egy 12. századi kápolna alapjait tárták fel. 1589-ben tűzvész pusztította el, 1610-től 1629-ig tartott az újjáépítés és a templombelső barokk kialakítása. A gótikus állapotok visszaállítása érdekében 1903-ban sok értékes barokk alkotást távolítottak el. A templom jó fél évszázada látható mai állapotában.

A török portyázások idején átépítették, tekintélyes, maszszív tornyot emeltek, azután erődtemplomként szolgált. Más okból is szükség volt az erős falakra, ugyanis a dóm közvetlen közelében húzódott a városfal és ott állt a lőportorony.

Evangélikus templom
Sepp Ecker és Herbert Soche bécsi építészek tervei alapján 1936-ra készült el, szoros egységet alkot a paplakkal. A két épületrész összekötő eleme a torony. A szögletes, modern tömb a gyülekezet és a lelkész összetartozását szimbolizálja.

A régi városfal egy darabját megkímélte az idő

Veres Annamária
Fotó: Szekeres László
Forrás: www.burgenland.info
Panoráma Nagyútikönyvek

 

     
 
Aktuális szám
 
     
 
 
     
   
     
 
Partnereink