Hajóbemutató
Yamarin 5220
119. Hajó Magazin, 2005. június

A Hárosi-öbölben találkoztunk késő délelőtt, hogy kipróbáljuk ezt a hajót. A Yamaha Finnországban készítteti Yamarin néven üvegszál-erősítésű műanyag motorcsónakjait. Jó választás. A skandináv hajók legendásan jók. Kiválóan vannak megépítve, és műszakilag is magas színvonalat képviselnek.

Tengelyig érő vízben lehetett lejutni az öbölbe. Tele volt a levegő virágporral, szállt a vatta mindenfelé. Tavasz van. Sok a víz a Dunában, és a kikötő tele hajókkal. Péntek délelőtt alig volt azonban mozgás. A mi hajónk már menetkészen várt. Az imbolygó, úszó mólókon járva azon gondolkodtam, hogy merre induljunk majd, amikor segítőnk már mondta is a tervet. Pár kilométerre felfelé van egy ponton, ahol kiköthetünk; onnan lehet majd fotózni.
A csónak formája nem lepett meg. Egyszerű, tiszta vonalak, semmi izgalom, semmi feltűnés. Itt-ott egy kis díszítés, tíkfa burkolat a padlón, imitált karbon műszerfal, és kész. Sok a szabad műanyag felület, kárpit szinte semmi. Igazi sporthajó. Az orrfedélzet nyitott, körbe lehet ülni. A szélvédőt kinyitva megfelelően széles úton jutunk előre. Az ülések forgathatók.

Elindultunk. Gépünk szinte már álló helyzetben reagált a kormányra. A gázkar nagyon finoman működött, kiváló a kapcsolata a motorral. Komfortos és biztonságos érzés. Lassan csobogtunk ki a nagy Dunára. A hajó finoman táncolt jobbra-balra. Már más motoroson is megfigyeltem ezt a jelenséget, nincs mit tenni vele: ha az ember ellenkormányoz, csak nagyobb lesz a tánc. Próbálkoztam, hogy le tudom-e csillapítani, aztán inkább több gázt adtam, és megszűnt a dolog. Ezen a típuson száz lóerő a maximális motorméret. A gyári adatok szerint harmincnyolc csomó a végsebessége. Határozottan, keményen gyorsultunk. Középállásba hozott trimmel hatezres fordulaton könnyedén utaztunk harmincöt csomóval. Azonnal hűvös lett. Becsuktuk a szélvédőt, de ez sem segített sokat, átfújt alatta a szél. (Nyáron ez majd nagyon jól fog esni.) Az uszadékokat kerülgetve kényelmesen hajóztunk célunk felé. A pontonnál erős folyás volt. Szerencsére a Yamarin igazán kezes jószágnak bizonyult. Ilyenkor jön a tesztelés legélvezetesebb része. Érdekel, hogy milyen tempóban, mekkora íven tudok a hajóval megfordulni. Az 5220-as képes teljes gázzal kanyarodni, miközben nem csúszik meg, nem kavitál el. Kissé bedől, és meghatározza azt az ívet, amelyen kényelmesen halad. Ha túlforgatom, azt is tűri, csak lelassul. Kimondottan stabil, deckvízről szó nincs, a közelébe sem tudtam vinni. Nagyon jól megépített hajó. A saját hullámain úgy ment át, hogy semmi nyekergés, zaj nem hallatszott, csak a víz hangja és a test homogén ütése.

Harmincöt csomós sebesség		Könnyedén szétüti a hullámait

Szuper! Teljesen felemelt trimmel, alig valamit merülve is korrekt kapcsolat maradt a kormány és a meghajtás között, így is pontosan, jól kormányozható a csónak. Ekkor kell keményebben gázt adni, és kishajónk úgy fog ágaskodni, hogy a lányok visítanak majd örömükben az első üléseken. Igazán tetszett ez a motorcsónak, alig-alig tudnék hibát találni benne. A szélvédő lehetne egy kicsit magasabb, de nyári melegben már valószínűleg arra se vágynék. Hazafelé a hátsó padon utaztam; ott kevésbé érezni a szelet, és kényelmes az ülés. A Yamarin honlapon vízisízővel illusztrálják ezt a motorost. Természetesen nem professzionális vontató, de tényleg jól húzhat. Igen stabilnak tűnt, nem hiszem, hogy a síelő jelentősen kitérítené. Hátul egy fürdőlétra segíti a vízre jutást, a lécek meg elférnek elöl. A forgatható anyósülésről lehet figyelni, talpon van-e még a sporttárs. Erre való ez a hajó. Élvezni a nyarat, a vizet. Nem kell félteni a drága műbőrt a lécektől vagy bármi mástól, itt az ember szabadon garázdálkodhat, strandolhat, búvárkodhat. A skandinávok ismét nem okoztak csalódást. Olyan kiváló, jól megépített motorcsónakot készítettek, amit az ember örömmel használ. A Yamarin 5220-as egyszerű megjelenése ellenére egy nagyon finom műszer, amellyel élmény a hajózás. Nem is emlékszem, mikor ültem utoljára ennyire jó hajóban. Nagyon jólesett!

Nagyon stabil a kanyarban

A kikötőben volt alkalmunk gyakorolni a tolatást, a finom gázadást és a többi ínyencséget, amitől az ember igazán megszereti a motorcsónakázást. Azt hiszem, ez az a hajó, amelyen nem kell sokat vacillálni. Ha tetszik, meg kell venni! Olyan, mint a japán autó: nem ő a legizgalmasabb, a legfeltűnőbb - egyszerűen csak tökéletes.

Litkey Farkas
Fotó: Szekeres