Hajóbemutató
Manó Marine 22,52
120. Hajó Magazin, 2005. július

Ennek a motorosnak az általános elrendezésével és főbb paramétereivel már a májusi számunkban megismerkedhetett az olvasó; a lellei Boat Show-n az ígéreteknek megfelelően ki is próbálhattuk a vízen. Íme az eredmény.

A Manó Marine nápolyi cég, nagy számban gyárt motorosokat a külmotoros sport fisherektől a többkabinos, 38 lábas cirkálókig. Az olasz dizájn mellett jellemző a hajókra, hogy már az alsó méretekben is igyekeznek mindazt a szolgáltatást nyújtani, ami a nagyobbaknál szokásos. Erőforrásaik a Mercruiser vagy a Volvo Penta kínálatából választhatók.
A 7,05 méter hosszú 22,52-es Cabin típus is magán viseli ezeket a jellemzőket, és két ok miatt különleges érdeklődésre tarthat számot. Az egyik a rendkívül gazdaságos turbódízel motor, a másik az utánfutóval közúton szállítható méret. Szélessége 2,60 méter, ami elég necces, de még elmegy, súlya pedig 1900 kilogramm - egy markosabb kocsival és 2,5 tonnás horoggal vontatható.
Lássuk, hogy viseli magát a vízen. A belépés kellemes, a fürdő-platform azonos magasságban van az úszó mólóval, a hátsó részt borító fehér, bőr napozómatracok osztottak, így egy csík felszedésével bemehetünk a cockpitbe, nem kell a süppedő párnákon egyensúlyozni.

Magas felépítés		Kényelmes túrahajó

A hajó villamos rendszere 12 voltos, két akkuja van, ezek a műszerfalon lévő kapcsolóval szükség esetén összekapcsolhatók, rásegíthetnek egymásra. A motort beröffentjük a slusszkulccsal, mire kötelességtudóan dorombolni kezd; eloldjuk a köteleket (a bakok és a kötélvezetők elhelyezése jó).
A gázkar és az irányváltó itt is egy egységet képez, kissé még szorosan jár. Lassan kihúzunk a kikötőhelyről, a magas oldalfalú hajót kis sebességnél eléggé tolja a szél, de ez természetes. A kikötőbejárat felé haladva kicsit gyorsítunk, rögtön jobb a helyzet, bár meglehetősen cselleng a hajó orra. Ez is velejárója az elfordítható hajócsavarral történő kormányzásnak. A kikötőn kívül odalépünk neki, erre azután minden csellengés megszűnik, az ígéretekhez híven 15 csomó körül szépen siklani kezd. Süt a nap, gyönyörű panoráma tárul elénk, a motor hangja kellemes, nem bömbölő, a szél és a fenékhez csapódó hullámok zaja a meghatározó. 22 csomós (40 km/órás) utazósebességre állunk, 4000 körüli motorfordulatnál. Most már jobb a szélvédő mögött, a kényelmes, fehér, bőr kormányosülésen. Öröm körülnézni: a barna, lakkozott fa műszerfalban fekete, kör alakú műszerek és kapcsolók, ugyancsak barna fa a kormánykerék is, fent a kompasz, szemmagasságban. Ülve remekül kézre esik a kormány, de amikor állva vezet az ember, kissé le kell hajolni - vagy kisebbre kell nőni.

Két személynek megfelelő alvóhely		Jó műszerezettség

Tovább nyomjuk a gázkart a végsebességig, ami ezzel a motorral 28 csomó (52 km/óra). A hajó tökéletesen fut, gyorsan reagál a kormányra, ami hidraulikus rásegítéssel működik (ez jól is jön). Csinálunk néhány élesebb kanyart, hajónk könnyedén dől bele, és úgy látszik, tökéletesen eltalálták a V-fenék állásszögét, mert egyáltalán nem csúszik ki. Szűk fordulóba hajszoljuk, keményen csattog a fenéken a saját hullámunk. A tolóerő változatlan, kavitációs jelenség nincs, a propeller körüli áramlás most is rendezettnek tűnik. A hajócsavar trimmelése könnyű, a gomb a gázkaron van, vigyázni is kell, nehogy véletlenül nyomja meg az ember. A trimmhelyzetet műszeren lehet követni, úgyhogy a helyes beállítás könnyen megjegyezhető egy adott terhelés mellett. Csendesítünk a gépen, visszaállunk az utazósebességre, folytatjuk az örömhajózást. Meglátogatjuk a vitorlás kollégákat - persze kellő óvatossággal -, azután uzsgyi, megint Badacsony felé. Utazótempóra lassítva megyünk vissza a kikötőbe. A magas oldalfalú tengeri motoroson úgy trónolunk, mint a menetrend szerinti hajón, csak hát itt igen rövid a menetidő, és hamar lekapja az ember sapkáját a szél.

Visszatérve beszuszakoljuk magunkat a helyünkre, és persze bekukkantunk a géptérbe. Valóban bőven van hely a karbantartásra, a dolgok célszerűen vannak elhelyezve. A négyhengeres soros Cummins Mercruiser motor kétkörös hűtésű, belső körében fagyálló folyadék van, ezt egy hőcserélőn keresztül hűti a külső víz. Egydugattyús, úgynevezett köradagolója van, a kézi tápszivattyú, a szűrő és az előszűrő kézre esik, egyszerűen légteleníthető az üzemanyagrendszer. A turbótöltő a fartükör közelében van, de azon amúgy sincs mit tapogatni (igencsak forró ugyanis, karbantartást meg nem igényel). Könnyen elérhető a belső hűtővízkör kiegyenlítő tartálya és mellette a hajtómű kenőolajának tartálya is. Védett helyen, ugyanakkor hozzáférhetően van elhelyezve a kormányszervó és a trimmrendszer hidraulikus tartálya. Mivel a zuhany lefolyója a géptéri fenékbe van vezetve, automata fenékszivattyú is van itt, nem messze tőle lett elhelyezve az édesvíz rendszer nyomástartó szivattyúja. A WC ezen a példányon direkt pumpás, de lehet kapni gyűjtőtartályos-őrlős rendszerű változatot is.
A mosogató-tűzhely pultba elektromos, 12 voltos frigó van beépítve, mélyhűtővel - hála istennek lehet jégkockát gyártani; már nagyon aggódtunk, mert nagy megrázkódtatás, ha meleg a whisky. A horgonycsörlő elektromos, a kormányállásból kezelhető, az első hajókon az alapfelszereltséggel adják. Kipróbáltuk az úgynevezett kempingponyvát, amely a biminivel együtt állómagasságban teljesen beborítja a cockpitet, és kényelmes szalont varázsol belőle a horgonyon töltött kellemes nyári estékre, éjszakákra. Nagyon ügyes, és ez is alapfelszerelés az első hajóknál.
Mondjunk néhány negatívumot is. Érdemes lett volna egy másképpen kalibrált sebességmérőt tenni a hajóra, mert a skála túl hosszú, 20 csomó körül kezd megindulni a mutató, a kisebb sebességek nem érzékelhetők jól. A vízhőfokmérő Fahrenheitben van, ami a szegény európaira azonnal a szívbajt hozza: 200 Fahrenheit körül van ugyanis a 90 Celsius-fok, még nézni is rossz. Az irányváltó kissé hangosan kapcsol, lehet, hogy kicsit magas volt még az alapjárat.

Összességében a mi hazai viszonyainkra ezt a hajót ideálisnak lehet tekinteni, ha valaki a többnapos, többhetes családi, baráti vízitúrázásban találja meg a pihenést, felüdülést. A kis fogyasztás és a 220 literes üzemanyagtartály biztonsággal 400-500 kilométeres hatótávolságot tesz lehetővé. Jó társaság, enni-innivaló, egy jó térkép, és neki lehet vágni a vizeinknek; ha pedig valakinek kedve támad hozzá, hát elő az utánfutót, és irány a tenger.

dr. Solymos András
Fotó: Szekeres László