Hajóbemutató: A-cat
Ferrari a vizen
121. Hajó Magazin, 2005. augusztus

Az A osztályú katamaránt 1956-ban tervezték az International Yacht Racing Union szabályzata alapján Angliában. Ez az osztály az egyik legrégebbi versenykatamarán. Napjainkban is igen aktív és nagy létszámú mezőnnyel. Az osztályelőírás rendkívüli szabadságot enged a hajótervezőknek. Mindössze a hajó hossza (18 láb), szélessége, tömege és a vitorlázat mérete (150 négyzetláb) van meghatározva.

Az egyik leghíresebb Tornádó-, A-cat- és karbonárboc-építő olimpiai érmes svéd Göran Marström az A-catről a következőket írja. "Az A osztály fantasztikus kis hajó, amely sokkal közelebb áll a szívemhez, mint a Tornádó. A hajó 99%-ban karbonból épül, a minimumtömege 75 kiló, ami magában foglalja a vitorlát és két kiló korrekciós lehetőséget is. Ez a hajó ellenszélben képes felvenni a versenyt egy Volvo 60-assal - az új hetven lábasnak esetleg van esélye vele szemben - bő szélben pedig képes elérni a 25 csomós sebességet. Garantálom, hogy aki kipróbál egy ilyen hajót, olyan izgalmakkal és élményekkel teli vitorlázásban részesül, amit korábban elképzelni sem tudott."
A katamarán-vitorlázásban az a legelképesztőbb, hogy úgy lehet irgalmatlan sebességgel hajózni, hogy közben az ember nyugodtan tevékenykedik. Nem kell akrobatikus ügyesség a hajó kezeléséhez, nincs sok feladat. Egyszerűen csak élvezni kell a sebességet. A Pauger Carbon által készített tesztvitorlásunk nem szabályos versenyhajó. Mintegy hatvan kiló tömegű lehet.

A vitorla halfeje egy erős kampót rögzít, amely az árboc tetejébe kapaszkodik. Nem a fallkötél tartja tehát a vitorlát. Semmi nyúlás nincsen. Az első élt komoly csigasorral lehet megfeszíteni. Állítható még a forgó árboc, a hátsó él, a leekocsi és természetesen a nagyschott. Ennyi. Rém egyszerű szerkezet. Már a vízreszállás is élmény. A hajó olyan könnyű, hogy semmi erőfeszítést nem igényel. Aztán, amikor már vízen van, nem egyszerű vele. Viszonylag nagy és széles, nincs rajta fogás. Elkél a segítség, amíg a kormányokat leforgatom. Ellöknek és nekivágunk. Alig van szél. A hajó jól tartja az irányt. Mindig előre indul meg, biztonsággal vezethető. A fordulóban ugyan nagyon megáll, de egészen kicsi helyen is lehet vele navigálni. A kikötőszájban aztán végre megindul. Gyors, nagyon gyors és szinte hangtalanul szeli a vizet. Nincs csobogás, nem hallani a hajóorr által szétcsapott hullámok zaját. A katamarán erről szól. A testnek egészen minimális az ellenállása a vízben. Ezért kell két test. Egy ugyanis képtelen megtartani a vitorlázatot. Kettő viszont lényegesen nagyobbat bír el, mint a hasonló méretű egytestű. Persze a katamarán-vitorlázók pontosan tudják, hogy ezt a hajót is egy testen kell vezetni. Minél szélesebb egy katamarán, annál stabilabb, biztonságosabb. Minél kevésbé széles, annál könnyebb egytestre állítani, tehát amíg egy testen képes a versenyző megvitorlázni és nem borul föl, addig gyors. Az A osztály a vékony hajók közé tartozik. Hamar, már kis szélben is egytestre áll, és ilyenkor rendkívül gyors. Cirkálószakaszon gyakorlatilag nincs ellenfele. Még a régebbi, alumíniumárboccal szerelt nem karbon hajók is gyorsabbak ilyenkor, mint egy Tornádó. Az A-cat uralkodása azonban véget is ér a krajcbójánál. Ekkor ellenfelei felhúzzák a gennakereket és elrobognak. Nem csak a Tornádók, hanem az F-18-asok is. Az A-catnek nincs gennakere. Viszonylag egyszerűen lehet rá szerelni, de akkor már nem osztályhajó. Nem lassú bő szélben, de egészen más dimenzióban rombolnak a gennakeres hajók. Itt a nyugalom veszi át a teret. Kényelmesen a trampolinon üldögélve jó tempóban lehet rohanni. A hajó nagyon stabil, pontosan, jól vezethető.

A fordulóban hátul kell a kormányhosszabbítót áttenni		Optimális esetben a lúvtest nem ér vízbe

A katamaránok legfőbb problémája az, hogy hajlamosak víz alá dugni az orrukat. Ezt a kilencvenes évek elején úgy oldották meg a tervezők, hogy a hajó eleve magasan tartja azt, kvázi farnehéz. Tehát nem a hajóorr szélesítésével védekeznek a lefúrás ellen, hanem a gerincvonalat tervezték olyanra, hogy kiemelkedjen a hajó a hullámokból. Az orr szélesítése ugyanis túlságosan nagy veszteség lenne, hiszen a leetest gyakorlatilag folyamatosan víz alatt van. Ezért gyenge szélben egészen előre kell terhelni a hajót, különben nagyon húzza a farát. Jól be lehet állítani a megfelelő hosszirányú ballasztot, fordulóban azonban - mikor hátra kell menni, hogy a kormányhosszabbítót áttegyük a nagyschott mögött, akkor a hajó eleje majdnem a svertig kiemelkedik a vízből. A legújabb A-cateknek gyakorlatilag alig van orruk. A hajó első harmada közel fele olyan magas mint ezen a hajón. Itt is spórolnak pár dekát.

Marström-hajó a tengeren

Különös érzés egy A-cattel vitorlázni. A hajó olyan könnyen gyorsul mint egy autó, és olyan hirtelen is áll meg, ezt el nem tudtam volna képzelni. Egyik este friss szélben futottam be a kikötőbe. Éppen félszél volt, és úgy éreztem, túl gyors vagyok és nincs megoldás. A hajó-sorok között vágtatva már láttam magam előtt az apróra tört hajót. Aztán a partfal mellett szélbe dobtam, és a hajó úgy megállt, mintha ez volna a legtermészetesebb dolog a világon. Akkor szerettem meg igazán.

L. F.
Fotó: Szekeres