Következő számunk 2011. szeptember 6-án jelenik meg!
 
   
 

Kezdőlap

 

Hírek

  Hajóbemutatók
 
 
  Adok-veszek
  Impresszum
  Előfizetés
  Médiaajánlat
  Elérhetőségünk

Túracélpontok
Visegrád
123. Hajó Magazin, 2005. október

A tatárjárás pusztítása után IV. Béla a Duna menti várak láncolatával kívánta az esetleges újabb mongol támadást megállítani. Ebben az elképzelésben kapott fontos szerepet Visegrád. 1245-1263 között megépült a fellegvár, az alsóvár lakótornya és a vízibástya, így fokozatosan fejlődésnek indult a vár alatti település. Csák Máté leverése után a Budával szemben ellenséges érzéseket tápláló Károly Róbert Visegrádot jelölte ki az ország fővárosának, és megépíttette a Duna-parton nagyszabású királyi palotáját, a korabeli Európa egyik leglátványosabb építményét. Nagy Lajos király azonban Budára helyezte át székhelyét, ezzel Visegrád az új főváros után a második helyre került. Mátyás uralkodása idén a város ismét fénykorát élte, ám a király halála után a város hanyatlásnak indult. A második világháború után feltárták a palota romjait, az alsóvárat újra restaurálták, és részben rendbe hozták a fellegvárat is. Megépült a panorámaút, a kirándulóközpont, szállodák és kempingek. 1978-ban a vidék tájvédelmi körzet lett.

 
A Fellegvár épen maradt tornya
 
 
Kilátás a fellegvárból
 
 
Vörös márvány díszkút
Mátyás címerével
 

A Királyi palota a Fő utca 27. szám alatt található. A középkori Magyarország egyik legnagyobb épületegyüttesét első formájában Károly Róbert emeltette 1320-1323 között kényelmes lakópalotaként. Épületeit védelmi funkció nélkül, a hegy oldalába mélyített teraszokon több szintben, díszudvarok köré csoportosítva helyezték el. Itt történt az emlékezetes merénylet, melyet az Anjoukkal szemben álló főurak egyik vezetője, Zách Felicián kísérelt meg 1330-ban a király ellen, s melyet Arany János "Zách Klára" című balladájában énekelt meg.
Nagy Lajos király azzal, hogy 1355 után udvarát egy időre visszahelyezte Visegrádra, jelentősen kibővíttette a palotát. ő építtette a királyi kápolnát és az attól délre eső palotaszárnyat. Valószínűleg az ő idejéből valók az Anjou-díszkutak is.
Mátyás király uralkodása idején újabb lendületet vett a palota építése. 1474-1478 között erdélyi szász kézművesek munkájával, Kőfaragó György irányításával, alapvetően késő gótikus stílusban született újjá az épületegyüttes. 1478-tól 1484-ig pedig az olasz Chimenti Camicia irányította a munkálatokat már reneszánsz szellemben. Új díszkútak készültek, ekkor épült a díszlépcső is. A király halála után a palota állapota folyamatosan romlott. A végső pusztulás az újratelepítéssel következett be, ekkor széthordták köveit, a helyoldalról lezúduló víz pedig hordalékkal temette be. Schulek János 1934-ben bukkant az épületegyüttes maradványaira, majd a második világháború után tárták fel a ma is látható részleteit, és tették látogathatóvá. A palotaegyüttes földszintjén a fogadóudvar volt. Most a bejáratnál emlékművek, faragványok találhatók és megtekinthető az eredeti, a mai szintnél 2-3 méterrel mélyebben fekvő bejárati kapu kiásott része. A második teraszon van a gótikus kerengővel részben körbevett díszudvar, a hozzá vezető ülőfülkés folyosóval. Az udvar közepén álló, vörös márvány díszkút Mátyás címereivel ékesített három oldallapját épen megtalálták. A hajdan nyolcszögű medence fölött emelkedett egy nagyobb, majd egy kisebb vörös márványtál, utóbbin a vízköpő figurája: a sokfejű hidrával hadakozó gyermek Herkules. A kerengő-folyosóról ajtó vezet az északi udvarra. Itt találjuk az impozáns méretű főcsatornát és a teknőszerűen kiépített szennyvíztelepet. A harmadik teraszon, a díszudvar fölött húzódott Mátyás király lakosztályának teremsora. Ugyanezen a szinten, a két palota között volt az egész együttes építészeti hangsúlyát adó király kápolna, amelyet Mátyás faragott, aranyozott famennyezettel látott el, oltárai pedig alabástromból készültek. A kapuja fölötti ívmezőt az úgynevezett Visegrádi Madonna domborműve díszítette. A negyedik teraszon volt a fürdő és a király magánkertje az oroszlános, baldachinos falikúttal, mely utóbbit töredékei alapján rekonstruálták. A kápolnától délre a palota folytatódik, de mivel ez az épületrész károsodott leginkább, az ásatások is ebből tártak fel legkevesebbet.
A Fellegvár első formájában IV. Béla felesége, Lascaris Mária áldozatkészségének köszönhetően épült 1245-55 között. A görög származású királyné szándéka szerint újabb tatártámadás esetén, a várnak kellett volna menedéket nyújtania az apácáknak és árváknak. Kezdetben csak az öregtoronyból, a belső kaputoronyból és az északi lakószárnyból állt, melyeket három oldalról erős fal övezett. Az Anjou-korban emelték a belsővár palotáinak nagyobb részét, a keleti lakóépületet és a nyugati szárnynak a belső kaputoronyhoz csatlakozó szakaszát. 1323-tól 1330-ig, a királyi palota megnyitásáig itt székelt Károly Róbert, majd királyi kincstár lett a fellegvárból. Mátyás király fejeztette be az udvar körülépítését, egyben új lovagtermet emeltetett a nyugati szárny folytatásában. 1702-ben Lipót császár felrobbantatta a vár erődítéseit, hogy ne válhasson a magyar szabadságharc támaszpontjává. A vár rekonstrukciója az 1970-es évektől indult meg.

Az impozáns látványt nyújtó palota rekonstrukciójának még nincs vége

megtekintését érdemes a keleti kaputoronnyal kezdeni. Az ötszög alaprajzú erős építmény boltozott átjárójában az őrség kettős ülőfülkéje látható, az emelet magasságában a hajdani védőfolyosót hordó kőkonzolok sorakoznak. Az egykori északi őrtorony maradványaitól lépcsőn érkezünk fel a középső várudvar helyreállított épületébe, ahol a vár építéstörténetével ismerkedhetünk meg. Utunk innen a belső falszoroson át vezet a belső kaputoronyig, amelynek felvonóhídját, csapórácsát és farkasvermét is rekonstruálták. A háromszög alakú felső udvaron a ciszterna, az öregtorony alapfalai és az északi szárny látható. A nyugati szárny udvari homlokzata és termei aránylag jó állapotban megmaradtak. A keleti oldalon a kápolna és a vendégszárny épületének első szintjét állították helyre. A fellegvár látnivalóit egész éven át megtekinthetik reggel kilenc és délután öt óra között.
Kiránduláshoz kitűnő kiindulópont a 378 méter magas Nagy Villám-hegy csúcsán épült kilátó. A neoromán stílusban épült épületből csodálatos kilátás nyílik a környező tájra, alsóbb szintjein természetvédelmi kiállítás látható a Pilisi Tájvédelmi Körzetről.

A Nagy Villám és a Mogyoró-hegy közötti nyeregben található a főváros környékének legnagyobb kirándulóközpontja. Jurtatábor, Erdei vendéglő, kemping, művelődési ház, pihenő és egészségügyi létesítmények, játszóterek, sportpályák, sífelvonó, vadaskert, napozórét szolgálja a pihenést és kikapcsolódást. Az épületek többsége fából készült Makovecz Imre tervei szerint. Ezek építészeti látványosságként is figyelemre méltók. Szép sétákra indulhatunk a Kis-Villámra, a Görgey-bércre vagy az Áprily-völgy felé.

Veres Annamária
Forrás: www.visegrad.hu
Panoráma nagyútikönyvek: Magyarország
Fotó: Balogh Judit

 

     
 
Aktuális szám
 
     
 
 
     
   
     
 
Partnereink