Teszt: Scholtz 22-es
Sportos Mini-kieler
26. Hajó Magazin, 1997. május

Az Európában manapság igen divatos, nagy teljesítményű Mini-Kieler kategória első hazai képviselőjét, a Scholtz 22-est teszteltük a Balatonon március 29-én, a típus kiváló tulajdonságait leginkább felszínre hozó 5-8-as viharos szélben.

Ha a Style Jacht hajóépítő műhely új termékéről esik szó, nehéz elkerülni az összehasonlítást a cég zászlóshajójával, a mindmáig utánozhatatlan sikerszériát magáénak mondható Sudár Regattával. A 22-es, ha csak a hajó hosszát és súlyát tekintjük, lényegesen kisebb az idősebb, befutott testvérénél. A vízvonalhossza viszont már azonos, a hajó szélessége és vitorlafelülete pedig még a túraváltozat esetében is meghaladja a Regattáét. Az előzőek mellett csak azt az egyszerű tényt emelném ki, hogy a 22-es közel egy tonnával könnyebb, mint nagynevű rokona, és így általában a sebessége is jóval nagyobb annál. E rövid összevetés után látható, hogy nem akármilyen adottságokkal megáldott újszülöttel állunk szemben.
Tehát a 22-es. Először decemberben vitorláztam vele kettes-hármas keleti szélben, Füred előtt egy rövid félórát, mert mindhárman nagyon fáztunk. Akkor a legnagyobb grószt, 20 m2-est használtunk egy tíz m2-es orrvitorlával. A viszonylag hosszú hullámokon kellemesen cirkált a hajó, minden hullám tetején szépen kinyitott a nagyvitorla, hogy a hullámvölgyekben ismét bezárjon. Hazafelé könynyedén megsiklott a 40 m2-es bliszter alatt. Akkor úgy éreztem, hogy negyedszélben ez a vitorlafelület sok lenne trapézok nélkül, ha erősebb a szél. A márciusi vitorlázás alkalmával egy teljesen berendezett túraváltozatot próbáltunk, amely 15 m2-es nagyvitorlával volt szerelve. Az első vízre szálláskor négyen voltunk a fedélzeten első reffsorra kurtított vitorlákkal. Jó ötös-hatos északi szél fújt. A hajó nagyon barátságosan viselkedett, kényelmesen elfértünk a hatalmas cockpitben. Az első nagyobb erősödés után, azonnal leszereltük a rellingkötelet, mert bár nem volt rá szükség, mégis jobban éreztem magam, hogy ki lehet ülni a hajó oldalára. Szóval minden békés volt, jól éreztük magunkat, de valahogy tudtuk, a Scholtz 22-es nem erről szól. Mivel sok volt az érdeklődő (úgy látszik híre ment, hogy tesztelni fogunk), legénységcsere után, most már hárman kireffelt vitorlával ismét kifutottunk a kikötőből.
A szél cseppet sem gyengült, sőt. Kezdett a dolog izgalmassá válni. Raumolgattunk kicsit ide-oda, hauzoltunk, próbálgattuk, mit bír és mit bírunk mi. Egészen jól siklott, de éreztük, még van benne. Hogy bennünk mennyi van még, nem tudtam. Frigyer Attila és ifj. Scholtz Imi mindenesetre már percek óta rágta a fülemet, hogy húzzuk föl a blisztert. Én decemberben vitorláztam először bliszterrel, fél órát hármas szélben. Hogy ilyen időben mit jelent spinnakerezni, azt már tudtam, mindenesetre meggondolandó. Mit szépítsem, benne volt a zabszem a fenekemben. De ők meg csak mondták, hogy a bliszter így meg úgy, sokkal stabilabb, higgyem el, nem lesz semmi baj. Ha nem tudtam volna, hogy ezek ketten mekkorát estek tavaly a 25-ös bajnokságon bliszterrel, biztos előbb hallgatok a szavukra.
Közben szépen kijutottunk a füredi part takarásából, nem kaptunk akkora nyomásokat, kifújtabb, egyenletesebb lett a szél, talán egy kicsit gyengült is. Végiggondoltam magamban, hogy végül is mi történhet. Az orrsudár másfél méterre előreviszi a vitorlázat súlypontját, tehát amitől ilyenkor a legjobban tartani kell, hogy hirtelen luvgierig lesz a hajó, arra kicsi az esély, ha pedig jön egy erősödés, az is lefelé fogja forgatni a hajó orrát. Siófoknak vettük az irányt, és felhúztuk. Mint amikor a telivér ágaskodik a rajt előtt, és a zsoké alig bír megmaradni rajta, de aztán kinyitják a kapukat, a lovas kiemelkedik a nyeregből, és minden a helyére kerül. A hajó könnyedén felvette a sebességet, ha a bliszter nélkül volt egy kis luvba törő hajlama, az most teljesen megszűnt. Stabil lett, jól vezethető és döbbenetesen gyors. A rellingkorlát háromszögének vetett háttal nagyon jó, biztonságos ülés esett.
Minden relatív, ez a mini-kieler a nagyhajók között a legkisebbek közé tartozik. És most mégis hirtelen nagynak, hatalmasnak, biztonságosnak, gyorsnak, könnyen vezethetőnek éreztem. Hogy miért? Mert így siklani, rohanni, száguldani az én agyamban csak kishajók képesek, és ezek közül is a legnagyobb, a Repülő Hollandi, mindössze 150 kg. És most 700 kg, velünk együtt 1000 kg repül könnyedén ugyanúgy. Döbbenetes. Lehet, hogy csak nekem. Hiszen láttam képeket a 60 lábas földkerülő hajókról, melyek hasonlóan siklanak. Láttam, de nem hittem el, egyszerűen nem tudtam felfogni. Kilenc tonna, na ne, az így nem mehet. Most már tudom. Mehet. Ültem én már nagyhajóban, siklott alattam 25-ös jolle, de nem így. És ami a legfontosabb, ott nem lehet hibázni, mert ha felborul, nemcsak a versenyt kell feladni, hanem esetleg új árbocot kell vásárolni. Ha a 22-es eldől, mert az is előfordulhat, nem történik semmi. Persze havária kell hozzá. Ha például eltörik az orrsudár, a bliszter rögtön veszélyesen közel kerül a hajóhoz, és hamar ledöntheti azt. De! Az ember kényelmesen leszereli a blisztert, és a hajó magától visszaáll. Még nyitott kabinajtónál sem folyik be a víz, nem szakad el semmi, öt perc kényszerpihenő után lehet vitorlázni tovább.
Szóval nagyon élveztük. Aztán Imi kezdett fáradni, ő kezelte a blisztert, és már nagyon messze kerültünk a parttól. Visszafelé már nem élveztük annyira, sok volt a vitorla, kellett volna reffelni, de nem volt kedvünk. Többször rá kellett engedni a fockra. Ilyenkor elkelne akár két trapéz is a hajóra.
A hajótest anyaga biaxiális üvegszálas szövettel erősített masszív laminált. A fedélzet balsafa szendvics. A szerelvényezése nagyhajós. A kabintetőn elhelyezett kötélfogók mögött kis csörlőket találunk, ide érkezik egy rövid sínről a fockschott is. Hátrébb a dupla fenékre szerelt légkocsi segítségével állítható a nagyvitorla. A teszthajókon a grószschottot a légkocsi előtt helyezték el, így fordulás közben csak a legénység tudja kezelni. Nekem jobban esett volna, ha végig kézben tarthatom. A 8,80 m hoszszú árbocot két hatalmas száling merevíti. A tervek szerint nincs szükség achterstag alkalmazására. Szerintem a versenyhajókra kell majd szerelni egy achter- vagy backstagot. Ezzel egyébként a gyártó is egyetért. A hajó kivitele minden tekintetben eléri, helyenként meg is haladja az európai nagy hajógyárak minőségét. A Scholtz-műhely mindig is híres volt elsőrendű műanyagmunkájáról.
A hajó különleges vonalai Peredi Zoltán formatervező munkáit dicsérik.
A belső kivitel szintén kifogástalan. A kabinban négy kárpitozott fekhely mellett polcokat, szekrényeket és egy kisméretű asztalt is találunk. A két koporsóágy hossza 210 cm, míg az orrágyak 170 cm hosszúak. A belső magasság 130 cm, mely kényelmes ülést biztosít. A cockpit rendkívül tágas, a tükör felé nyitott. Ez nemcsak a legénységnek nyújt bőséges teret a hajózáskor, hanem fürdőzésre, napozásra vagy akár a kikötőben társas üldögélésre is ideális.
Felhúzott kiellel 40 cm-re csökken a hajó merülése, így sekély vizű kikötőben is könnyen kiköthetünk vele. Az alacsony merülés sokat segít abban is, hogy a hajót könnyen trélerezhetjük és közúton is egyszerűen szállíthatjuk.
A Scholtz 22-esben egyszerre élvezhetjük egy nagy teljesítményű, különleges élményt adó sporthajó minden előnyét és a méreteihez képest nagy komfortot biztosító túrahajó kellemes biztonságát.

Litkey Farkas

Scholtz 22-es paraméterei
Teljes hossz: 6,80 m
Hossz orrsudárral: 8,20 m
Teljes szélesség: 2,50 m
Hajómerülés: 0,5-1,4 m
Árboc teljes hossza: 8,80 m
Árboctalp helyzete: decken
Hajó összsúlya: 700 kg
Tőkesúly: 200 kg
Vitorlázat:
Nagyvitorla verseny: 20 m2
túra: 15 m2
Fock: 10 m2
Gennaker: 50 m2