Hajóbemutató
Regina
39. Hajó Magazin, 1998. október

A Regina a nyolcvanas évek elején a David Thomas tervei alapján épített Hunter Impala honosított változata. Kissé elszállt felette az idő, ezért Dobó Pál, a Navalia hajóépítő műhely tulajdonosa néhány - elsősorban kényelmi - változtatás elvégzése után vágott neki a gyártósablon elkészítésének. A Regina 1993 óta önálló hajóosztály a Balatonon, ezért a változásokról a gyártó beszámolt a flotta tagjainak, akik jóváhagyták azokat. A Hajó Magazin 7. számában kimerítő írás jelent meg Hegyi Dénes tollából a Regináról "Tuningolt Túrahajó" címmel, ezért a technikai részletekkel ezúttal nem untatom a kedves olvasót.

Ebben a méretben van a Reginánál gyorsabb és kényelmesebb hajó, nem is egy a piacon. Ez természetes dolog egy lassan húszéves múltra visszatekintő típus esetében. A hajógyárak rendszerint be is fejezik az ilyen hajóknak a gyártását. A Reginát viszont most újították meg. Mi lehet ennek az oka?
Általában a kommersz, a nagyközönségnek szánt hajókra jellemző, hogy mindig a legújabbat keresik a vásárlók. A hajógyárak igyekeznek kielégíteni ezeket az igényeket, és valóban egyre kényelmesebb, gyorsabb hajókat készítenek. Az elavult típusok könyörtelenül kikerülnek a gyártásból. Igaz ez a legtöbb hajóra, kivéve az egységes tervezésű versenyhajókat. Az ilyen versenyhajók tervezésénél és építésénél lényegesen nagyobbak az elvárások, mint egy átlagos túrahajó esetében, ezért ezek a hajók a tervezésben, a felhasznált anyagok és veretek minőségében sokszor évekkel megelőzik a túrahajókon alkalmazottakat, így használati értékük is lényegesen tovább megmarad. Emellett egy típus elterjedéséhez időre is szükség van, amit csak nagyon sok pénz befektetésével lehet csökkenteni, tehát ha egy hajóosztály már elterjedt, az nagyon sok pénzt ér.
A Reginához hasonló hajók a legritkább esetben válnak osztályhajóvá, hiszen nem annak tervezték őket. A nyolcvanas évek elején a Hunter Impala korszerű, jó menettulajdonságokkal rendelkező túrahajó volt. 1985-ben került az első darab Magyarországra, és rögtön megnyerték vele az összevont nagyhajók bajnokságát. Abban az időben a Balaton-sorozat volt a túrahajó a Balatonon, és annak ellenére, hogy erre teljesen alkalmatlan, sokan versenyeztek is vele. Közöttük igazi versenyhajónak tűnt a Regina őse. Elkészítették a gyártósablont, és mivel komfortos és gyors hajó volt, 1993-ra spontán osztályhajóvá vált. Egy osztályhajónál viszont már sokkal kevésbé számítanak a racionális szempontok. A hajókat elsősorban egymáshoz mérik, és ha ebben a versenyben az új hajó megállja a helyét, garantált a piaci sikere. Ez persze nem azt jelenti, hogy aki ilyen hajót vásárol, az feltétlenül versenyezni is fog, de ha a termék minősége és ára megfelelő, akkor azért jólesik a tudat, hogy egy szervezett közösség tagja lehet, ha akar.
A hajó, amelyet kipróbáltunk, a negyedik a Navalia-műhelyben készült új hajók közül. Csak néhány apró, de a komfortérzést lényegesen növelő részletben tér el a fedélzete az elődeitől. A spoiler szerves része az igényesen kidolgozott műanyag hajónak. A szabad oldalmagasság öt centivel nagyobb lett, így az állómagasság is ugyanennyivel növekedett, de ami ennél fontosabb, így lett elég hely a motor beépítéséhez. A kajüt és a tolótető húsz centivel hosszabb. A hajóban nincs a tükör előtti keresztbe beépített tárolódoboz, így a cockpit mérete is növekedett. A vízvonal alatti rész csak a kiel és a kormány alakjában tér el az elődöktől. Az eredeti Hunter Impala 1,75 métert merült, ami a legtöbb balatoni kikötőben kényelmetlen, ezért kellett egy hasonló teljesítményre képes, de 160 centiméter merülésű kielt tervezni az új hajóra.
A hajó a balatonfüredi hajógyár kikötőjében áll. A kétszemélyes versenyre kaptuk meg. Szombaton kilenc órára írták ki a rajtot, ezért már péntek estek leutaztunk, és a hajón aludtunk. Én a feleségemmel neveztem erre a versenyre, amelynek különlegessége, hogy minden hajón csak ketten lehetnek. Ezen a hajón nem volt motor, ezért reggel hét órára terveztük az indulást, hogy időben átérjünk Csopakra. A szépen megmunkált és bőségesen alkalmazott fa lakkozása még engedte az illatát, ezért nyitott ablakok mellett tértünk nyugovóra. Én az orrkabinban aludtam, melynek a szélessége két méterről ötven centire szűkül a hajó orra felé, a hossza pedig két méter. Reggel magamtól ébredtem fél hétkor, teljesen kipihenve. Feleségem a szalonban aludt, ahol az ágy hossza százkilencven centiméter, a szélessége egy méter tíz centi. Ez az ágy asztallá és székekké alakítható. Szemben kapott helyet egy nagy ruhásszekrény és a konyha, mosogatóval, gázfőzővel, valamint beépíthető jégszekrénnyel, amely ebből a hajóból hiányzott. A bal oldalon még egy achterkabin található, amely egy méter tízcentis szélességével egy felnőttnek nyújt kényelmes hálóhelyet. A fogmosás közben csak úgy lehet a mosdókagyló fölé hajolni, ha az ember leül a WC-deszkára. Viszont ez a helyiség külön ajtóval zárható. A mosdórész mögött hatalmas tárolórekesz kapott helyet, itt elférnek a vitorlák, a csáklya meg a mentőmellények. A cockpitban kialakított két rekesz a horgonyok és a pufferek tárolására szolgál.
Az oldalkorlátokat a verseny előtt leszerelték, hogy a versenygénua ne akadjon el. Reggel jó délkeleti szél fújt, így az indulást fél nyolcra halasztottuk. Volt idő átgondolni a kikötő elhagyásának a manőverét. A szamárvezető kötéllel sikerült olyan lendületet adni a kéttonnás hajónak, hogy biztonságos távolságra kerültünk a többi kikötött hajótól. Yvette fogta a kormányt, én meg felszereltem. A kajüt lejárat elé szerelt stopperes leekocsit középre állítottam, ahol egész nap jó helyen volt, a génua nem vert rá a nagyvitorlára. Cirkálni kellett Csopakig. Csípős szeptemberi reggel volt gomolygó köddel, időnként szemerkélt az eső. Ideális családi vitorlázóidő. Yvette csak akkor derült kicsit jobb kedvre, amikor meglátta, hogy más hajókon is vannak vegyes párok, és nem csak mi küzdünk itt az elemekkel. A rajtot szépen lekéstük, a lövéskor lehúzott génuával ötven méterre voltunk a vonaltól - az ötpercest tízpercesnek hittem. Nem baj, hosszú verseny, nem a rajton fog múlni. Azt láttam, hogy sok Regina van. Rögtön a rajt után megcsináltuk a hendikepfordulóinkat, közben megelőztük a Firkászt és közvetlenül a Quintett mögé értünk. Ezen a szakaszon nagyon sűrűn jöttek a hajók, de mi megfelelően fürgének bizonyultunk, és általában jól jöttünk ki a manőverekből. Innen éles félszél következett a tihanyi révig. Mi nem húztunk spinnakert, mint ahogyan a Quintett sem. A Sudarak húztak körülöttünk, de nem látszottak gyorsabbnak, igaz lassúbbnak sem. Ezen a szakaszon nem történt változás. A cső előtt a Quintett magasabbra húzódott, de nem tudott eltávolodni. A hajózási útvonal előtt felhúztuk a hátszélballont. Yvette vette át a kormányt, és én szereltem föl, ezután ő maradt a kormánynál. A rév után meg kellett haulzolni, amit lobbanás nélkül megoldottunk. Mire fölnézhettem, a Quintett már több száz méterrel le volt maradva. A halásztanya előtti leszerelés és bójaforduló is jól sikerült. A következő pályajel Siófok után volt, addig cirkálni kellett. Utána éles raum Almádiig. Az orrkabinban tároltuk a ballont, a felhúzás előtt mindig le mentem kitisztázni, így nem húztunk répát egyszer sem. Almádiban kiderült, hogy a Reginák között vezetünk. Közvetlenül a Nereus előtt vettük a bóját. A Széplakig tartó szakaszon okosabbak voltak, és közvetlenül előttünk kerülték a bóját. Itt megint Yvette kormányzott, én pedig a bója előtt megint letisztáztam a golyót, és ez döntőnek bizonyult. Gyorsabban szereltük fel a ballont mint ők, és beszaladtunk a vonalukba. A befutó szakaszon gyorsabbak voltunk, így az osztályból elsőként értünk a csopaki célba. Kategóriában a negyedik helyet szereztük meg a Százszorszép nevű Sudár mögött, amelynél az utolsó szakaszon határozottan gyorsabbak voltunk.
Cirkáló és félszeles szakaszon kicsit nehézkes hajó a Regina, orrvitorla nélkül nagyon lelassul, de a fordulékonyságát ekkor sem veszti el. Bő szélben - amit nem hittem volna -, megfelelő hullámokon valóban sikláshoz hasonló állapot érhető el. A méretei miatt még jól kezelhető, a legtöbb manőver - hátszélballonnal is - egy kézzel csörlőzve, a másikkal a kötelet húzva megoldható. Két közepesen jó vitorlázó minden manővert kifogástalanul el tud végezni a hajón, de ha van idő, és nem húzunk hátszélballont, akkor egyedül is jól kezelhető. Elfáradtunk a versenyen, több mint nyolc órát vitorláztunk, de a kikötőbe segítség nélkül, biztonságosan ki tudtunk kötni. Maradt erőnk az elpakolásra is. Körülbelül úgy éreztem magam, mint a Finnben egy erős szeles, kétfutamos nap után.

Litkey

Technikai adatok
Hossza: 9,05 m
Szélessége: 2,85 m
Vízvonal hossz: 7,06 m
Merülése: 1,6 m
Tömege: 2160 kg
Tőkesúly: 1000 kg
Árboc: 11,30 m
Nagyvitorla: 22 m2
Genua: 21 m2
Fock: 15 m2
Spinnaker: 50 m2