Hajóbemutató
A Sirocco
41. Hajó Magazin, 1998. december

A világszerte elterjedt 75-ös schärenkreutzerek egyik balatoni képviselője a Sirocco. Az 1940-es évek második felében épült Balatonfüreden két testvérhajójával, a Lillafüreddel és a Nemere II.-vel együtt. Ez utóbbi hajó tartja a Kékszalag-rekordot 10 óra 55 perces idővel. A balatoni versenyvitorlázás történelmének legnagyobb hajóit ma egyedül a Sirocco képviseli a versenyeken Cittel Lajos kapitánysága mellett. A legendás Nemere II. felújítása folyamatban van. A vízre tételt kétezerre tervezik. Talán egyszer a Lillafüred is megújul, és akkor a Balaton három gyönyörű 75-ös cirkálója együtt versenyezhet.

A Sirocco Big Boy néven került vízre Balatonfüreden. 1948-ban egyiptomi megrendelésre a Gyenese testvérek vízi úton elindították a hajót a tenger felé. A gazdasági rendőrség Szekszárdon lefoglalta és elkobozta. Legközelebb az MSZMP balatonföldvári kikötőjében tűnt fel, ahol Győzelem néven szolgált Adamcsák József parancsnoksága alatt. 1980-ban került a Magyar Vitorlás Szövetség birtokába, és ekkor kapta a Sirocco nevet. 1986-ig Boross Béla kapitánysága mellett szelte a Balatont, majd leromlott állapotban partra került.
1990 őszén az MVSZ pályázatot írt ki a hajó hasznosítására. Ezt Izsák Szabolcs olimpikon, sokszoros magyar bajnok nyerte el. Az MVSZ elnökségének döntésében szerepet játszott, hogy Szabolcs 30-as cirkálójának felújítása referenciaként szolgált. A szerződés értelmében a hajó használati joga tíz évig Izsák Szabolcsot illeti meg, aki ennek fejében vállalja a hajó felújítását az MVSZ technika bizottsága ellenőrzése mellett, valamint a tíz év letelte után hajózásra alkalmas állapotban adja azt át az MVSZ részére. A hajó felújításának a teljes költsége Izsák Szabolcsot, illetve az általa életre hívott Sirocco Alapítványt terhelte. Az MVSZ vállalta a hajó tárolásának költségeit, valamint a szövetségi versenyeken a díjmentes részvétel jogát és a kötelező biztosítás terheit.
Szabolcs nagy lendülettel vetette magát a munkába. Két évet tervezett a hajó felújítására. Ezt sikerült is tartania, és a hajó 1993 tavaszán vízre került. Sok apró módosítást hajtottak végre rajta, az volt a terv, hogy az első évben ezek tesztelése következik. Nem volt pénz új vitorlák vásárlására, így használt vitorlák beszerzésére kényszerült. A következő évek feladatai között szerepelt a vitolázat felújítása, mára minden darabot lecseréltek. Természetesen Szabolcs kínosan ügyelt rá, hogy a hajó megfeleljen a 75-ös előírásainak. A hajó szerelvényeit a legnevesebb gyártók termékeiből válogatta. Így a Sirocco nemcsak a Balaton legnagyobb műemlék jellegű versenyhajója lett, hanem kiváló eredmények elérésére képes versenygép is. Sajnos Szabolcs nem vitorlázhatott a hajóval. A vízre tétel után kórházba vonult, és többé nem tért vissza közénk.
A Sirocco hasznosítása az alapítvány kezelésében maradt. A napi feladatok intézését Toronyi András vállalta magára, és a mai napig Szabolcs emlékét híven őrizve teszi ezt. András feladatai között talán a legnehezebb a megfelelő kapitány kiválasztása volt. Egy olyan embert kellett találnia, aki ismert és elismert vitorlásversenyző, megfelelő hajóépítő tapasztalatokkal rendelkezik, és van elég ideje egy ekkora feladat ellátására. Az elképzelhető legjobb megoldás született Cittel Lajos (Cimbi) személyében.
Cittel korábban kis hajóval, kalózzal és 470-essel versenyzett, majd egy hosszabb kitérőt tett a szörfözés világába. Eredményes sportoló volt, de a legnagyobb sikereit a legendás, Scutamil nevű 50-es cirkáló kapitányaként érte el. A hajót az ő irányítása mellett újították fel. 1986-tól zsinórban hat bajnokságot nyertek, nagyrészt azonos csapattal. 1992-ben kikaptak ugyan, de ekkor már Csopakon Cimbi építette az új Scutamilt, és azzal 93-ban visszahódították a bajnoki címet. Ebben az időszakban az ötvenes volt a legnagyobb osztályhajó a Balatonon. Igazi csapatmunka is ezeken a hajókon folyt. Cittel Lajossal a Sirocco nem csak kapitányt kapott, hanem egységes, évek óta együtt vitorlázó csapatot is, ami a siker záloga volt az elkövetkező években.
A Sirocco méretei lehetővé teszik, hogy a hajó hozzájáruljon a vitorlázás népszerűsítéséhez. A hajó vendégei megismerkedhetnek egy komoly versenyhajóval, és betekinthetnek a magyar vitorlássport történelmének egy jellegzetes, hajólakk illatú, izgalmas részletébe. Hogy milyen érzés a Balaton legnagyobb és egyik legpatinásabb versenyhajójának a kormányzása, azt a következőkben olvashatják Cittel Lajos tollából.
Mint a legtöbb hajótulajdonos, kormányos, még én sem láttam a >hajómat< kívülről, dagadó vitorlákkal - mondják: nagyon szép.
Amikor hat év szörfözés után leszálltam a 20 kg-os deszkáról, és megfogtam a héttonnás 50-es cirkáló kormányát, jó időbe tellett, míg megszoktam a fékút meghosszabbodását. A siklás önfeledt boldogságát felváltotta a tonnák nyugalma, méltósága, de ez a csodás élmény tulajdonképpen a Siroccóval teljesedett ki. Nagy felelősség ekkora tömeg és érték kormányzása, ám divatos szóval élve királyi érzés a 20 méteres árboc árnyékában uralni a hajót. Többször vettem észre magamon, hogy pedánsan vigyázok a szakszerű megoldásokra, mert nem szeretnék rossz példát mutatni az érdeklődő, kíváncsiskodó tekinteteknek. A versenyvitorlázás egy ilyen méretű hajóval külön tanulmány. Eleinte nagyon féltem a rajtoktól - nem alaptalanul. A kisebb hajók gyűrűjében nagyon leszűkül a navigálási lehetőségem, a lendületre pedig szükségem lenne, mert percekbe telik a roppant tömeg mozgásba hozása. Most már tudom, hogy a tízperces figyelmeztetőnél pontosan tudnom kell, mit akarok csinálni, mert improvizálásra a 18,5 méteres hajóval nincs lehetőség. A pályaversenyeken a fordulókat is nagyon meg kell fontolni, a 12 tonna ismételt elindítása sok veszteséggel jár, arról nem is beszélve, hogy a hosszú kiel miatt a fél Balatont mozgásba hozza egy ilyen manőver. Csalódás volt számomra, hogy a Sirocco nem szereti az erős szeles cirkálást. Négyes szél felett feltétlenül reffelni kell, ami az élesség rovására történik. A futtatott menetekben viszont félelmetesen tud rohanni, a hosszú vízvonalnak ilyenkor mutatkozik meg az előnye. A versenyen a jó, összeszokott legénység alapfeltétel, azért is választott bennünket a szponzoráló DHL partneréül, mert ők is egy nagy csapat.
A hajó legérzékenyebb pontja az árboc, amely egyszer már el is tört, vélhetően a rövid szálingok miatt, éppezért szélerőtől függően egy vagy két ember csak a backstagra vigyáz. A legbonyolultabb manőver a haulzolás, 7-8 ember harmonikus munkáját igényli. A spinnakerbaum árbocvége egy hosszú sínen le-fel tud mozogni, a manővernél ezt a végét fel, a ballonost le kell engedni, hogy elférjen a forstag mögött. A spinnakernek egy oldalán két schott van, így van lehetőség dagadó ballon mellett a schottokat átszerelni, és a haulzolás után ezek lesznek az élő kötelek. No, ehhez kell a rengeteg ember! De ha Sass Zoli fogja a spischottokat, spórolunk is egy legényt, mert egyedül képes a 280 m2-es felülettel megbirkózni.
A hajó fenntartása rengeteg pénzbe kerül, ezért is nélkülözhetetlenek a szponzorok (DHL, Ford Petrányi, Holsten). Nekik, illetve Toronyi Andrásnak köszönhetően, aki kitartó lelkesedéssel magára vállalta a hajó sorsát, sikerült minden évben valamilyen fejlesztést véghezvinnünk a hajón. Évenként megközelítőleg 500 vendéget köszöntünk a fedélzetünkön, ami szerintem igen impozáns szám, és talán ezzel is hozzájárulunk a sportág népszerűsítéséhez."

(x)