Hajóbemutató: Flystar 24-es
Telivér versenyhajó
49. Hajó Magazin, 1999. augusztus

Korábbi számunkban bemutatásra került az Flystar sorozat 26 lábas modellje, a Flystar 26-os, most a 24 lábas változat következik, amely nagyon sok dologban megközelíti, néhány dologban talán felül is múlja a "nagyobb lábon élő" testvérét.

A teszthajó, melyet Csopakon, az ÉGIS Kupán próbálhattunk ki, kétéves korában érkezett a Balatonra. Vitorlái szintén két idényt mentek, ez főleg a bliszteren látszott. Túri László kormányozta a hajót, aki nemrégen még a hazai solingmezőnyt színesítette.
A verseny első napján, szombaton csupán annyi széllel kényeztettek minket az égiek, hogy Füredről a BYC-ből 40 perc alatt átjussunk Csopakra, így aznap leginkább a hajó paramétereit ismerhettük meg. A hajó összsúlya 650 kg, ebből 220 kg a keskeny felületű bulbás kiel. A fedélzet megközelítőleg 60%-át a nagyon hasznos cockpit teszi ki, amelyben az ötfős teljes személyzet szellősen dolgozhat. A hétvége alatt egyszer sem ütköztünk egymásba, pedig mindenki dolgozott a helyén. A cockpit nagyságából érezhető, hogy a komfort a hajó deck alatti részeiben háttérbe szorult. Mi, kishajós versenyvitorlázók ezt igen jól viseltük, hiszen saját osztályhajóink sem biztosítanak számunkra szállást.
A kabinban maximum két felnőtt tud aludni, ekkor még marad annyi hely, hogy poggyászaikat is elhelyezzék. A hajó 7 méter 30 centi hosszú, átlátható, egyszerű, praktikus - jellemzően kishajós - szerelvényezésű. A bliszterhez tartozó 2 méter hosszú orrsudarat leebe és luvba is mozgathatjuk, ezzel a bő szeles szakaszokon előnyt élvezünk azon hajókkal szemben, amelyek csupán hossztengelyükön ki, illetve be tudják mozgatni ugyanezt a szerelvényt. A kis Flystar cockpitjének nagyságára jellemző még, hogy a tőkesúlyház nem a kabinba, hanem a cockpitbe esik. A tőkesúly hajózás közben nem mozgatható, fixen lent helyezkedik el, egy keménygumi-galléron. Menet közben, ha a hajó billeg, a súly kotyog és finoman rángat, ám ez ékeléssel megszüntethető. A kiel felhúzásához egyszerű L alakú, drótköteles, mobilizálható racsnis emelő szolgál, amelyet a tőkesúlyház mögé, egy 7 centiméter átmérőjű fogadólyukba helyezhetünk.
Egy reffsorral csökkenthetjük a nagyvitorla felületét. A magasan elhelyezkedő fock és vantnibekötés miatt az árboc igen érzékeny, a negatív görbület kiküszöbölésére 1 pár száling áll rendelkezésre. A betekerhető fock 10,5 m2, forduláskor könnyen áthúzható, ellenben a végső finombeállítás - csörlő hiányában - néha rántássá válik, ezt megoldhatná egy csigás felezés. A Flystar 24-est bő szelekben 50 m2-es bliszter teszi fürgévé, tapasztalataink szerint igen meggyőzően. Gyenge szélben a blisztert kezelő mancsaft leeből jobban lát, és egyetlen segítőjét, a ki-be kapcsolható racsnis csigát is magának állíthatja. Könnyen és gyorsan szedhetjük le bő szeles vitorlánkat az ajtónyílás peremére akasztható zsákba, melyből a kilógó felhúzó, illetve a schottok nem zavarják a fock mozgását.
A hétvégi verseny másnapján egy rövidített futamot rendeztek, melynek eredménye egyben végeredményként is szolgált. A Flystar 24-es fölényesen megnyerte az YS I-es kategóriát. A kicsi, sok leállással tarkított szélben nagyon jól gyorsult a hajó, megelőzve ezzel a vetélytársakat. Ebben az idényben Stefán Tibornak, az 1996-os soling páros verseny Európa-bajnokság magyar résztvevőjének jutott a legtöbb lehetősége arra, hogy ezzel a sok jollés tulajdonsággal bíró, ígéretes nagyhajós jövő előtt álló versenyhajóval a yacht osztály első 10 hajója nyomában járjon. A versenyeken cirkálószakaszon, gyenge szélben él igazán, középszéltől kezdve a vízvonalának megfelelő sebességnél csak kicsivel képes többre. Kiemelkedően gyors azonban bő szélben, gyakorlatilag minden szélerőben. De erős szélben látványosan gyorsabb a mai nagyhajós mezőnynél. Hamar és könnyen képes megsiklani, utána pedig az elméleti sebességének a többszörösét is elérheti. Az Izsák Szabolcs emlékversenyen csodálatos rohanás után, jó tíz perccel lekésett rajtból értek az abszolút tizedik helyre Siófokon.
A jó sebesség titka a könnyű hajótest. Az alsó, illetve felső héjának vastagsága utal a szendvicsszerkezetre. Anyaga üvegszálas poliészter, zártcellás Airexhabot alkalmaztak. A kidolgozás a könnyű kishajókra jellemző. A cockpit nagyon jól alátámasztott, kell is, hiszen a hajón dolgozó négyfős legénység és a kormányos mindvégig csak ezt terheli súlyával, mozgásával. A Flystar 24-es szélessége 248 cm - csupán 2 cm-rel kevesebb a 26-osénál -, ezt a cockpit legelején el is éri, csupán a hátsó résznél keskenyedik egy kicsit.
A 21,2 m2-es teliátmenős nagyvitorla behúzópontja egy csővázas, háromlábú torony, amely egyben a kormányosnak, illetve a leghátsó legénységnek lábtámaszként is szolgál. A legénység többi tagja nem talál magának támasztást a sokat dőlő hajón, mivel a járófelületen nincs kiképezve erre a célra semmi. Ellenben mindenkinek van gurtnija, amivel kényelmes combközepes lógással lehet a hajót kiülni a vitorlákkal szemben. Cirkálószakaszban forduláskor minden alkalommal el kell engedni az achterstágot. A nagyvitorla denevérje ekkor már elfér az árboccsúcsból lefelé tartó drótkötéltől, mivel azt egy rugóacélcsík eltartja az útból.
A kipróbált Flystar 24-es prototípus, a forgalmazó Faragó László szerint ha van érdeklődés, megkezdik a hazai sorozatgyártást. A hajó elérhető ára és kiváló menettulajdonságai miatt elsősorban a volt kishajós versenyzőknek ajánlott. A kissé megkopott konstrukciójú olimpiai kielerek nem nyújtanak a siklóhajók szerelmeseinek igazi alternatívát a jollék után. A Flystar 24-es jól eltalált, igazi modern versenyhajó, amely megadhatja ezt az élményt.

Tímár Péter