Következő számunk 2011. szeptember 6-án jelenik meg!
 
   
 

Kezdőlap

 

Hírek

  Hajóbemutatók
 
 
  Adok-veszek
  Impresszum
  Előfizetés
  Médiaajánlat
  Elérhetőségünk

Hajóbemutató
Navalia Schooner
58. Hajó Magazin, 2000. május

1660-ban a holland állam királyi pompával felszerelt yachtot ajándékozott II. Károly angol királynak, aki a Wight-szigetek körül megrendezte az első nagyszabású vitorlásversenyt. Több mint ötven év múlva Amerikában megjelenik egy később igen elterjedt vitorlázat, a schooner. Az elsőt 1717-ben építették a Massachussetts állambeli Goucesterben. 1851-ben aztán Georg Seers amerikai hajótervező megépítette America nevű, schooner vitorlázatú versenyyachtját, és kihívta az angol versenyvitorlázókat. Az America nagy fölénnyel nyerte a II. Károly által alapított verseny híres trófeáját, az Isle of Wight Cupot. Ez a kupa lett az America's Cup, amelynek megszerzéséért ma is dollármilliókat költenek, és birtoklása a legnagyobb dicsőség, amit vitorlázó elérhet.

A XIX. század végén a kereskedelmi vitorlás hajók még egy utolsó kísérletet tettek a gőzhajók térnyerésének megállítására. Hatalmas, addig nem látott méretű hajók épültek, vasból és acélból. Mind közül a legnagyobb, a hétárbocos Thomas W. Lawson schooner vitorlázatot hordott.
Ma már nem a schooner vitorlázat a legkorszerűbb és messze nem a leggyorsabb, mégis megvan a közönsége. A klasszikus hajótervezés ékes példája a Navália kft. műhelyében készült, nagyon szép kidolgozású új hajó, amellyel rovinj-i vizeken vitorláztunk március közepén.
Déli szélben motorral hagytuk el a kikötőt. Apró szigetek takarásában pöfögtünk a nyílt víz felé. A hajó lakótere a bal oldalon a cockpitig tart, így az ülések alatt elhelyezett tárolók számára szép nagy tér maradt. Az egyik ilyen könnyedén elnyelte hatalmas puffereinket, a hátsó pedig a vitorlatakaró ponyvákat. A kormányt már motorozás közben is kicsinek találtam, és a nagyvitorlabaum-tartó rudat éppen a kormányállás mögé, az ülőhely elé szerelték. Ez azért kellemetlen, mert a hajóval nagy hullámzásban a korhű építés miatt szinte lehetetlen cirkálni, ezért ha az útirány megköveteli, sokat kell motorozni elcsomagolt vitorlákkal.
A szigetek takarásából kiérve komoly hullámzással kísért, friss négyes szélben találtuk magunkat. A schooner teljes vitorlázat alatt komótosan emelgette az orrát a hullámokon, és szépen gyorsult. Pillanatok alatt elértük a hatcsomós sebességet, de félszél fölé csak nagy veszteségek árán tudtunk menni. Hetven fok körül három csomóra, ötven foknál kettő alá esett a sebesség. Úgy tűnt, egy helyben mászunk a hullámokon. Fordulni csak félszélből indítva, jó hatcsomós lendületből, vitorlatámogatással - nagyvitorlát túlhúzva, első két fockot korábban elengedve - lehet. Élesebb lassúbb menetben nem fordítható meg a hajó. Raumban futtatva él igazán a schooner. Könnyedén elértük a nyolc és fél csomós sebességet, és ezen a szakaszon a fedélzet is száraz maradt. Ez a tempó azonban már nem kényelmes, csökkentettünk is a vitorlázaton. Hatcsomós sebességgel élveztük igazán a hajó kényelmét.
A schooner vitorlázat legnagyobb előnye, hogy a vitorlák méretei lehetővé teszik az egyszerű és gyors manőverezést és a felületcsökkentést. Az egy nagyvitorlával és három orrvitorlával szerelt Dax II-n csapásváltáskor csak az orrsudárra húzott fockot kell áthúzni a másik oldalra.
Egy ilyen hajót nem lehet a maiakhoz hasonlítani, nem is ezzel a céllal készült, ezért el kell fogadjuk a teljesítményben érezhető hátrányokat, azért, hogy élvezhessük a történelem auráját és a gyönyörű hajót. A hajóról a Hajó Magazin 55. számának 33. oldalán olvashatnak.

L. F.
Fotó: Szamódy Zsolt

 

     
 
Aktuális szám
 
     
 
 
     
   
     
 
Partnereink