Túracélpontok a Balatonon
Aszófő és örvényes
66. Hajó Magazin, 2001. január

Aszófő a Tihanyi-félsziget után az első falu, amely mellett elvisz az út. A községből szép kilátás nyílik a félszigetre és a Balaton két öblére. Aszófő legismertebb látnivalói a kövesdi templomrom és a vörösmáli pincesor. A községtől nyugatra alig egy kilométerre fekszik Örvényes, amely szépen karbantartott vízimalmáról és az abban berendezett múzeumról vált ismertté.

Aszófő
A község rendezett falucska pontosan az északi part keleti és nyugati szakaszának határán. Aszófőt - Azzofeu néven - 1093-ban említik először a tihanyi apátság birtokaként. A község mai területén a középkorban egy másik falu, Kövesd is virágzott.
Borongós ködös őszi napon érkezünk meg a faluba. Egész délelőtt arra vártunk, hátha kisüt a nap és szép képeket tudunk készíteni. Délután két órakor föladjuk a várakozást és elkezdjük a munkát. Elsőként a kövesdi templomromot keressük föl. Csúszós, sáros, de tűrhetően járható úton lépésben közelítünk a vasúttól a tó felé eső templomromhoz. A füves földút és a tó között a Sasrét széles sávja terül el. Ez védett terület, így Aszófőnek nincs kijárata a Balaton-partra. Strandolni Sajkodra kell járni.
Végre megérkezünk a romhoz. A kövesdi templom 1260-1270 körül épülhetett. Kövesd községgel együtt 1552 után pusztult el. Ekkor Veszprémben már a török volt az úr, és a Gyulaffyak támadása miatt a veszprémi pasa a tóparti falvakat felégettette. A lakosság a templomba menekült és ott pusztult el. A templom feltárásakor számos sírt és elszenesedett maradványt találtak itt. Hátborzongató érzés ezen ködös hideg délutánon körbejárni az elhagyott épületet. A templomromot az ötvenes években restaurálták, ekkor derült ki, hogy a helyén korábban római épület állt. Találtak is egy felirat nélküli római oltárkövet. Ezt a rom előtt fakadó forrás mellé állították. Akkor parkosítottak is, sajnos mára megint elhanyagoltnak látszik a terület, a templom belsejét felverte a gaz. Az épület egyhajós alaprajzú volt, egyetlen megmaradt díszítménye a nyugati, bejárati homlokzat csúcsíves, göbökkel díszített ívsoros a párkánya. Ennek a dísznek az alapján teszik a templom építését a tizenharmadik század második felére. A templom szentélyében 1500 körül egy szépen megformált szentségtartót helyeztek el, amelyet ma a Tihanyi Múzeumban őriznek.
A község mai jelképe az 1832-34-ben klasszicista stílusban épült Szent László-templom. A községben még találni néhány régi, szép tornácos házat és szerencsére az újak közül egyre több épül hagyományos stílusban. A falu külön érdekessége a házak előtti árkokat átölelő, egy darabból vágott hidak sora. Aszófő nem mindennapi látnivalója a vörösmáli pincesor, amely a kövesdi templomromhoz hasonlóan földúton közelíthető meg. A présházak, pincék zöme 1848-1883 között épült, és a legtöbb az évek során változatlan állapotban maradt fenn. A pincék a hosszú, keskeny szőlőtáblák végében homlokzatukkal az út felé fordulva állnak. Az Aszófő keleti részén elterülő erdőben ritka növényfajta nyílik. A tavasz hírnöke, a téltemető (Eranthis hiemalis) csak itt található a Balaton környékén. Néha már februárban megjelenik zöld levélkoszorúból kiemelkedő sárga virágával. Ezt a védett virágot mi is csak útikönyvekből ismerjük. Még felautózunk a Pécsely felé vezető úton, hátha kisüt a nap egy pillanatra és meg tudjuk örökíteni azt a csodálatos képet, amit a Balaton két medencéjének látványa nyújt. Nincs szerencsénk, azonban időnk véges: várnak ránk Örvényesen, alig egy kilométerre innen nyugat felé.

Örvényes
Az örvényesi polgármesteri hivatalban mikor megtudják, mi járatban vagyunk, azonnal a szomszéd házban, a tanítói lakásban lakó Horváth Sándornéhoz irányítanak. A ma már nyugdíjas hölgy hosszú éveken keresztül a falu tanítója volt, de ma is fiatalosan, átszellemült elhivatottsággal vezet végig minket a falu nevezetességein, és fejből sorolja a végtelen hosszú adatokat, neveket. Mint kiderül, ő már megírta Örvényes történetét. Az itt következő néhány rövid részlet az ő munkájából való.
"A községtől nyugatra, az úgynevezett hosszúréteken 1958-ban Szentléleki Tihamér vezetésével feltártak egy római korú kovácsműhelyt, villát, fürdőt és szentélyt. Előkerültek olyan cseréptöredékek, melyeken az ókeresztény jelképrendszerben Jézust ábrázoló hal alakú jelzés található. Az egész leletanyagot lefedték. Sajnos, mára már ennek is csak a romjai találhatók meg. A nagyobb darabok: oszlop, márványasztal a tihanyi múzeumba kerültek.
A község neve a faluban lakó idős emberek szerint így keletkezett. Először őrleményes volt a falu neve. Ezt az itt működő vízimalomról kapta. Az őrleményesből lett később őrvényes. Egy másik magyarázat szerint: Örvényes és Aszófő között van egy öböl. Vihar idején a tihanyi szoroson sok víz nyomul át a nyugati medencébe, a vihar elmúltával aztán a víz viszszahúzódik, és emiatt itt az öbölben napokig örvénylik a víz. A falut eredetileg Eurmenesnek nevezték. Az első fennmaradt irat is így említi 1211-ben. Az Örvényes vagy Örményes név elég gyakori helynév. Veszprém megyében kettő is van. Feltűnő, hogy e helységek jó része nem víz mellett, hanem köves, száraz dombos vidéken is fekszik. Az Örményes név tehát legtöbbször nem a vízörvénnyel, hanem az őrléssel, őrlőkővel, örmény malommal van kapcsolatban.
Örvényest - amely eredetileg valószínűleg a temetődombon állt - 1593-ban a török hadak elpusztították. 1733-ban német telepesek foglalták el. Ez lett az egyetlen német ajkú község a Balaton mellett. A német telepesek a mai templom köré építették házaikat, a többi terület nagyrészt nádas, mocsaras volt.
Minden ház kőből épült. A követ a hosszú földek felett lévő kőbányából hordták. Falaik átlagban 70-90 cm vastagak voltak. A kis ablakos és gádorral (boltíves nyitott folyosó) ellátott házakat nádtetővel fedték le. Minden házhoz ugyanakkora udvar, kert tartozott. Az udvarok keskenyek, hátrafelé kissé szélesedők voltak. Érdekesség, hogy akik a faluban szomszédok voltak, ugyanúgy egymás mellett volt a telkük a szőlősben, a hosszú réteken, a kenderföldeken, a balatoni réteken és a káposztás kerteknél is. Eleinte mindenkinek egyforma darab földje volt, később a módosabbak felvásárolták az eladósodottak telkeit, így alakultak ki a gazdag családok. Birtokaikat a családnév után Gácsérosnak, Leikeresnek stb. hívják.
A község temploma a XIII. század elején már megvolt és Szent Imrét tisztelte patrónusának. 1778-ban azt írták, hogy körülbelül 35 éve restaurálták a templomot. Ez helyes időpont lehet, mert Lécs Ágoston apát 1748-ban a már restauráláson átment templomról szól, mikor azt írja, hogy az örvényesi templom megújítására (amit a török pusztított el) elengedte a félévi árendát és 80 gerendát adott.
A templom, mely a mostani temetődombon áll, jó állapotban volt 1778-ban is, de nem tudta befogadni a népet, melyből 212 már gyónását végezni tudó felnőtt, 65 pedig kicsiny gyermek volt. Ez a körülmény arra bírta Vajda Samu apátot, hogy új templom építésébe fogjon, s 1778 áprilisában le is tétette az új egyház alapkövét.
1895-ben kálvária építésébe kezdtek, amihez a régi templom anyagát akarták felhasználni. A bontás azonban túl nehezen ment, így a munkálatokat félbehagyták. A templom 100 éven át félig megbontva állt és pusztult egészen 1991-ig amikor helyre állították.
A község új temploma, a Szent Imre-templom 1778-83 között épült, késő barokk stílusban. Műemlék jellegű épület. A prédikáció még e század első éveiben is német nyelven folyt. A magyar lakosok egyre jobban követelték a magyar nyelvű szentbeszédeket. Így a pap a mise alatt németül, a mise után magyarul prédikált. Egyszer búcsú napjára a felső sváb falvakból lehívták a sváb rokonokat. Mise után összegyűltek a templom előtt, hogy megverjék a papot és a kántort. ők a magyar hívek segítségével a templom mellett lévő tanítólakásba futottak be. A verekedést szerencsésen elkerülték, a prédikáció pedig ezután magyarul folyt.
Az örvényesi Öreg malmot 1211-ben említik először az írások. Azóta többször felújították. A malom nagyméretű, fából készült kerekét a Pécsely patak lezuhanó vize forgatja. A malom belsejében a régi gépek épségben láthatók. Az ún. malomszobában, ahol régen a gabonájukat őrlető gazdák várakoztak, most egy kis múzeum van. Régi edények, írások, bútorok, képek tekinthetők meg itt. Nyaranta sok látogató keresi fel, amit vastag emlékkönyve is bizonyít. Az 1661-ben készült összeírás szerint: <Örvényes birtokán vagyon egykerekű malom, kiből jár a malomvám a molnárnak harmadrész, két rész az úrnak.> Ezt 1671-ben az apát így változtatta meg:
A Pécsely patak hídja kettős nyílású híd. Fülkéjében Nepomuki Szent János szobra áll. Oldalán tábla jelzi: Műemlék, épült 1778 körül. A hidat 1984-ben újították fel. A szobrot 1995-ben restaurálták és állították vissza a helyére."
Már sötétedik, amikor elbúcsúzunk, Horváth Sándornétól. Megkapom a készülő könyve kéziratát, abból készült ez az írás.