Túracélpontok a Balatonon
Balatonszemes
67. Hajó Magazin, 2001. február

A déli part közepén, Budapesttől 130 km-re enyhe lejtős dombháton fekszik a közel 1800 lakosú üdülőhely, Balatonszemes. Történelme az őskortól nyomon követhető. Régészeti leletek jelzik, hogy ezen a településen már a kelták, rómaiak, a honfoglaló magyarok is jelen voltak. Balatonszemes neve nyelvészeti vizsgálatok alapján a szláv eredetű Blatne-Balatin ("sáros tó") és a "szem" magyar főnév összetételéből származik. Korábban úgy gondolták, hogy "Szemes" a mai őrhely, őrszem kifejezésre utal. A ma elfogadott nézet szerint Szemes személynévből keletkezett földrajzi név. A település 1733-ban a Hunyady család birtokába került, arculatára a barokk stílus nyomta rá jeleit. Történelmi emlék az 1848-as szabadságharchoz is fűződik, mert Jellasics horvát bán főhadiszállása 1848. szeptember 21-én Szemesen volt.

A nyári turizmus a 19. század 80-as éveiben kezdődött. A falusiak szobáit vették bérbe a nyaralók. Hunyady gróf a Balaton partján lévő birtokaiból villatelkeket jelölt ki, és így sorra épültek a szebbnél-szebb nyaralók. Az első villát Vaidits Alajos építette 1898-ban a Bolondvár helyén romantikus stílusban. Később ez az épület a Bagolyvár nevet kapta. A nyaralók összetétele a múltban és a jelenben is zömében a középréteget képviselte. Szemes szeretné megőrizni azt a tulajdonságát, melyben a környék más üdülőhelyeitől különbözött, mégpedig azt, hogy ne legyen túlzsúfolt, hangos, hivalkodó, s az idelátogatók teljes nyugalmát, pihenését szolgálja.
Balatonszemes kikötője 1911 és 1913 között épült. A balatonszemesi vitorlázók vezetője, Fináczy Béla az új lehetőségeket kihasználva 1913-ra versenyt szervezett Szemesre. Az esemény az egy évvel korábban életre hívott Balatoni Yacht Club első hivatalos versenyeként vonult be a magyar vitorlássport történetébe. A verseny után tartott rendkívüli közgyűlésen a klub első elnökévé gróf Hunyady Józsefet választották. Később azonban Szemes mégsem játszott jelentős szerepet a BYC életében. A negyvenes években a KMYC kezdett itt klubház építésbe, de a háború után már nem fejezte be azt. Jelenleg több egyesület működik Szemesen, de versenyeket nem rendeznek itt.

Szemes látnivalói
A szemesi főtér közvetlen közelében egy magasra emelt, szép postakocsi vonja magára a figyelmet. Jelzi, hogy a közelben a régi postai szolgálattal kapcsolatos érdekességet találhatunk. A Hunyady család birtokán a 18. század végétől 1861-ig postalóváltó állomás működött. Az állomás létezéséről az első adat 1792-ből való. A Hunyady-birtok gazdasági leírásából ismerjük a következőket: "Az uraság curiájának negyedik szobájában a Cancelláriában állt fenyőfából a postahivatal asztala, a Cássa Láda kemén fábul. A postai levelek mértéke sárga rézből a nehezékekkel és a Hivatalos pösét nyomó." Az istálló mellett volt vendégfogadó, égetett téglából építve. A korabeli menetrendből tudni, hogy Szemesnek tíz lóval kellett rendelkeznie. A közönséges leveleket és csomagokat a menetrend szerint közlekedő "ordenária" szállította. Az utasokat a postamester postakocsin vagy az utas saját kocsiján, de a postaállomás lovaival vontatva vitték. Az utazáshoz útlevél kellett, amit a járásbíró vagy a helyi hatóság adott ki. A postakocsit a postalegény hajtotta, aki útközben a postakürtöt fújta, hogy a szembe jövő kocsiknak legyen idejük kitérni. A postakürt használata kizárólag a postának volt megengedve, meg nem engedett használatáért súlyos büntetés járt. A Déli Vasút megindulása - 1861 - után a szemesi postaállomás megszűnt. A régi postaistállót később átalakították, rendbe hozatták, s jelenleg Postamúzeum működik benne.
A régi műút mellett, a falu közepén található a katolikus templom, amely négy stíluskorszak jegyeit viseli magán. A lőrésszerű ablak az eredeti vakolattal arra utal, hogy már 1100-1200 körül működött itt egy román stílusú kápolna. A tatárjárás után kb. 1325 körül megépült a gót támpilléres szentély kőcsipkés ablakaival. A szentélyben található a templom legértékesebb darabja, a 16. századból megmaradt szép reneszánsz szentségtartófülke, amelyhez hasonló legfeljebb tíz darab van az országban. A török időkben 1526-tól 1721-ig a templom romos volt. 1740-ben a Hunyady család barokk stílusban átépíttette. Az 1972-es restaurálás megpróbálta visszaállítani az 1517-es gótikus állapotot.
Szemes egyik legromantikusabb épülete a Bagolyvár. Sajnos, csak kívülről gyönyörködhetünk benne, mert jelenleg magánkézben van. Olyan, mint egy titokzatos lovagvár, pedig csak a 19. század végén épült. Helyén azonban a török-magyar viadalokban sokat szereplő Bolondvár állott. Fekete István A koppányi aga testamentuma című könyvében híven megőrzi a Bolondvárban vívott csaták emlékét. A ma is látható földsáncok, melyeknek északi részét a Balaton egykor elmosta, tulajdonképpen ős földvár sáncai voltak. A vár török korban védelmi célokat szolgált, hol magyar, hol török kézen volt. A Bagolyvár stilizált alakja a balatonszemesi címerben ma is megtalálható. A balatonszemesi temetőben hatalmas földhalmot láthatunk, melyet a néphagyomány szerint a törökök hordtak össze sapkájukban, s alatta egy jeles vitéz van eltemetve. Ezért is nevezik Sapkadombnak. Más vélemények szerint a Bolondvár megfigyelőhelye volt ez a halom. A régészek szerint vaskori sírhalom, mely egy nevezetes személyiség hamvait rejti magában.

Reich Károly
"Balatonszemesen születtem 1922. augusztus 8-án. Apám itt volt bognár, - tisztességgel dolgozni tőle tanultam. Húsz éves koromig falun éltem, közvetlen kapcsolatban a természettel. Ezidőtájt gyarapodott útravalóm, amelyből mindmáig gazdálkodom. Szép mesterségemet az Iparművészeti Főiskolában tanultam 1942-től 1948-ig. Azóta mint grafikus művész dolgozom, főképpen könyveket illusztrálok. Ez a munka élteti a hitet bennem, hogy képességemmel jó ügyet szolgálok. Részt vettem több külföldi kiállításon, s majd minden hazai kiállításon is. Munkásságom elismeréséül két ízben Munkácsi-díjjal, 1963-ban Kossuth-díjjal, 1972-ben Érdemes művész, majd 1975-ben Kiváló művész címmel tüntettek ki."
Reich Károly Szemesen fejezte be a hatodik elemi osztályt. Szépen rajzolt és szobrászkodott, de elhivatottságot a művészet iránt nem érzett. Szívesen lett volna bognár, de ez a mesterség ekkor már hanyatlófélben volt. A kegyelmes asszony, Hunyady grófné közbenjárásával mód lett volna a taníttatására, Pestre is került, de aztán mégis hazajött. Tizenhét éves korában Karádon a Hangya Szövetkezet egyik boltjában lett kereskedőinas. Az üzletben ha ideje engedte rajzolgatott, később ő készítette a dekorációt. 1942-ben Karád község ünnepséget tartott. A Hangya üzlet kirakatait Reich Károly csomagolópapírra rajzolt képei díszítették. Az egyik egy Kunnfy-kép másolata volt, a másik egy karádi menyecskét ábrázolt népviseletben. A Hangya Központból az ünnepségre érkező Vésey Frigyes osztályvezetőnek feltűntek a kiváló rajzok. Felismerve Reich Károly tehetségét, áthelyeztette budapesti reklámműhelyébe, és lehetővé tette, hogy tanulhasson. Még ebben az évben felvételizett főleg állatokat: lovakat, teheneket ábrázoló rajzaival az iparművészeti iskolába. Rendkívüli tanulónak vették fel, mert nem voltak meg a szükséges iskolai bizonyítványai. A Hangyától szerény ösztöndíjat kapott, dolgozott, tanult és elvégezte a polgári iskolát is. A háború után a katonaságtól hazatérve 1945-ben folytatta tanulmányait az időközben főiskolai rangra emelt Iparművészeti Főiskolán. 1948-ban végzett és hamarosan az Athéneum Könyvkiadónál kapott állást. Az első illusztrátori megbízatását az Ifjúsági Könyvkiadótól kapta. Rengeteg munkája volt, számos ifjúsági és felnőtt könyvet illusztrált. Szemesen ma állandó kiállítása van szülei egykori házában. Ezt a házat még ő vásárolta viszsza, majd halála után özvegye rendezett itt be múzeumot. A falakról jól ismert képek gyermekkorunk mesekönyveinek figurái köszönnek vissza melegséggel töltve el az ember szívét ebben a téli hidegben. A kertben áll egy szobor, amelyet eredetileg Reich Károly budapesti síremlékére állítottak. Egyszer azonban ellopták, és feldarabolva a MÉH-be adták. Szerencsére ott felismerték az értékes szobrot, és így megmenekült a teljes pusztulástól. Jelenleg annak a diófának a helyén áll, amelyet a hagyomány szerint a grafikus születésekor ültettek, és amely a halála előtt kidőlt.

Latinovits Zoltán
A balatonszemesi temetőben nyugszik Latinovits Zoltán, a színészkirály. 1976. június 4-e óta nap mint nap tisztelői, barátai nemzeti színű szalagokkal, virággal díszítik a komor vaskeresztet és a bazaltból készült síremléket. A Polgármesteri Hivatal főúti szárnyában kapott helyet a Latinovits Zoltán Emlékmúzeum. Személyes tárgyai, szemesi emlékei bensőséges hangulatban emlékeztetnek nagy színészünkre. A Rózsakertben, a móló felé haladva Melocco Miklós által készített Latinovits-szobor áll.
Latinovits Zoltán így ír Szemesről, a vitorlázásról és a Balatonról: "A régi Szemes. Homokpart. Kavicsok aranya. Simogató-ölelő drága homok. Negyven év. Megváltozott világ. A víz lassan nyaldossa széles nyelvével a partot, kiteregeti szennyesét, megkönnyebbülve indul vissza az ős szájba, az anyaölbe, a tóba. Mint szőke, illanó szláv táncosok újra és újra vonalba verődő sorai, úgy érkeznek a parti rivalda fényeihez az elomló, megadó kis hullámok. Nyaklánc barna nők nyakán. Gyermekajkakon gyöngyöző buborékok... Belém issza magát a Balaton örök kékje, a reggel aranya már a homokba törte magát. És szemben Zánka. Közel a part. Tavaly, mintha tegnap lenne, 44 év mintha mindennap, minden nap, napra nap, mindennap levonulna. ...a Balaton mellén kitüntetések a vitorlások... Mamival négy óra előtt megyünk ki. A szemesi móló előtt akkor megy el az első sztár... Ahogy megyünk a hajók között, mintha visszafelé utaznánk az időben, a történelemben siklunk Földvár felé a régi színeiben pompázó vízen. A víz zöldeskék, mintha Keresztanyám ragasztgatta volna albumba a fehér tarajos hullámokat. Tihany kék, fátyolkék, a partok zöldülnek, a nád sárga.
Egyszerre jönnek a régi hajók, a Kékmadár, előtte Dögl-Debrőczi: agyamba villan Heinrich Tibor bérmaapám, öregbarát, akitől életet és felnőtt titkokat szürcsöltem, és ittam alkoholmarta rekedt hangját, életszeretetét és vitorlás-imádatát.
Aztán a Rabonbán Lajosékkal, feldereng a KMYC klubháza és az ősi gyűlölködés a HYC (Hungária Yacht Club) és a KMYC (Királyi Magyar Yacht Club) között. Hol vannak a régi gyűlöletek? Csak a szeretet örök. A gyűlölet percnyi divat, mely felszívódik az időben. Kár az indulatokat pazarolni.
Jön a Tramontana, Kabala, Talizmán, Tabu, és sorba mind a halottak. Szép fehér gyolcsokba burkoltan - és napsütötte barna testek. És képzeletemben lassan átalakulnak. A vízen az én yachtsapkás, kék zakós, aranygombos, fehér pantallós, barna-sárga betétes cipőjű, régi füredi felnőtteim járnak, akiknek kedves voltam, akik mosolyra húzták szájukat, ha megláttak. Jönnek a vízen elénk bólogatva, integetve, valami régi szertartás szerint elszórva, lassan lobogó jókedvvel. (...)
Ez a kékszalag látomás, ez a régi, ütemet ül az agyamban. Kongat a lelkiismeret kapuján. Túl érett szőlőszemek édessége borít el, mint aszúfelleg, szívemben olyan súlyok függeszkednek, melyek meglódítják a régi szemesi órák mutatóit. Peregnek a percek, rohan az idő. Negyven év Szemes. Negyven év nyár. Negyven év Balaton.
Gondolataim itt guggolnak mindig a somogyi parton a kis vízben, régi mosolyok kavicsait rakosgatom, mint színes azték mozaikot. A kép már soha nem áll egybe. Emlékezetem: balatoni múzeum, kísértetek: balatoni felnőttek, hajók: balatoni vitorlások - palettám színei. A Balaton emlékezete: játékom balatoni szél, imám a nádak suhogása, zamatom az őszibarack csorgó méze, illatom hínárvirágzás, lelkem a balatoni csapkodó időjárás."

Fotó: Szamódy Zsolt
Forrás: Reőthy Ferenc és
Stirling János: Szemes;
Latinovits Zoltán: Összegyűjtött írások
Litkey Farkas