Túracélpontok a Balatonon
Balatonboglár
69. Hajó Magazin, 2001. április

Hat évezrede lakott e táj. Az egykori berekvilágot szegő dombhátakon megtelepedtek a kőkorszak, a rézkor, a bronzkor, a vaskor népei. A népvándorlás időszakából is figyelemre méltó leletanyag került elő. A késői őskorban emelhették a Várdomb jól felismerhető sáncait, amelyen ma Boglár jelképe, a gömbkilátó áll.

A honfoglalást követően Lél-Bulcsú és Bogát-Bő, majd Koppány nemzetsége uralta e vidéket. A 13. században épülhetett a település első temploma a mai Temetődombon. 1937-ben ásatást végeztek, majd új, hitelesítő ásatás során 1996-ban ismét feltárták a helyét. 1211-ben II. Endre oklevelében "villa Boclar"-ként írták le először a város nevét. 1330-ban "Zygethrew" (Szigetrév) alakban a szemben lévő Révfülöpről emlékeznek meg. A korai középkorban rendszeresen közlekedtek az északi és a déli partok között. A török hódoltság után újra benépesült a vidék. A balatonrendesi Bárány család - 1726-tól 1856-ig birtokuk volt Bogláron - 1752-ből fennmaradt okiratában újra megemlítik a boglári révet. Ekkor még a Balaton a mai Várdombig ért, nyugatra nyílt víz és mocsárvilág volt.
Jankovich László 1847-ben felajánlotta a tulajdonában lévő révkikötőhely használatát a Balatoni Gőzhajózási Társaságnak. Hertelendy Károly zalai alispán novemberben azt jelentette Széchenyi Istvánnak, hogy készülnek a Kisfaludyt fogadni képes balatoni kikötők, köztük a boglári.
Az 1862-1872 között a Fiuméig megépülő Déli Vasút Balatonboglár gyors ütemű polgárosodását segítette. A vasutat - majd később a közutat is - a Balaton homokturzásaira építették, így a tó nyílt vízfelületét visszavonhatatlanul elvágták a berekvilágtól.
1872-ben megalapították a Zala-Somogy Gőzhajózási Társaságot. A társaság elnöke Jankovich László, a pénztáros, Grünsberger Lázár boglári, a titkár Czigány Károly ügyvéd kővágóörsi lakos volt.
A társaság gőzhajója - a tó első modern csavargőzöse - a 46 tonna vízkiszorítású Balaton 1872-ben megkezdte rendszeres járatait a tavon. 1876-ban a társaság tönkrement, és a hajó a Dunára került, ahol különböző neveken szolgált. A bontástól Zákonyi Ferenc és Boglár vezetői mentették meg 1978-ban. A balatonboglári kikötőbe vontatták, ahol ma a parton - meglehetősen leromlott állapotban - étteremként hasznosítják.
A fürdőkultúra a múlt század utolsó évtizedében indult itt fejlődésnek, de az igazi virágzása a két világháború közé tehető. A 20. század első évtizedeiben Gyulai Gaal Gaston földbirtokos és Sümegi Vilmos lapkiadó, valamint segítőtársaik településfejlesztő munkásságának köszönhetően a község városias jellegű település lett. Gaal Gaston természettudósi indíttatású ember volt, a Várdombot - az addigi Kopasz-dombot - a századfordulón erdősítette.
Gaal Gaston szellemi örököse Varga Béla plébános, akit a második világháború lengyel és a francia menekültjeinek oltalmazásáért egész életében nemzetközi tisztelet, elismerés vett körül. Varga Bélát 1944-ben előbb a németek és a nyilasok, majd a bevonuló orosz hatóságok üldözték. 1946-ban a Nemzetgyűlés elnökévé választották. 1947-ben emigrációba kényszerítették.
A II. világháborút követően Balatonboglár fejlődése lelassult. Az önszerveződő közösségeket, közöttük a fürdőegyesületeket is felszámolták. A település életében az állami gazdaságok létrehozása jelentős változást hozott: itt alakult ki a dél-balatoni borvidék szervezeti és szellemi központja, amely évtizedek munkájával a magyar borászat megújításához járult hozzá. Ennek is köszönhető, hogy az ezredfordulón privatizált Balatonboglári Borgazdasági Rt. mellett magas színvonalon működő családi pincészetek is szerveződtek.
A balatonbogláriak nemzetközi ismertségnek örvendő rendezvénye a balatonboglári Szüreti Fesztivál, amelyet minden évben Szent István ünnepén, augusztus 20-án tartanak. A borászat mellett a város és a környező települések családjainak jövedelmét az őszibarack, a dió- és a mogyoróültetvények egészítik ki.

A boglári Kápolna Tárlatok
Az eklektikus stílusú temetőkápolnát a Körmendy család építtette 1893-ban. A falunak 1932-ig, a nagytemplom megépítéséig nem volt temploma, ezért a kápolna felszentelt katolikus templomként is működött. A nagytemplom megépítése, majd az új temető megnyitása után az itt eltemetettek hozzátartozói is lassan elhunytak, és a temetőt benőtte a bozót. A funkcióját vesztett kápolnát exsecrálták.
Az elhagyott kápolnára 1966 nyarán talált rá a fiatal képzőművész, Galántai György. Czövek Jenő balatonboglári plébános támogatásával és a Veszprémi Egyházmegyei Hatóság jóváhagyásával 1968-ban a kápolna művészeti célú használatára 15 éves bérleti szerződést kötöttek. A következő két évben Galántai a kápolnát alkalmassá tette arra, hogy a nyári évszakokban műteremként és "alternatív művészeti intézményként" működhessen, kezdetben "Kápolna Tárlat" elnevezéssel. 1970. június 28.-szeptember 27. között hat kiállítást és nyolc előadást rendeztek, katalógus és meghívók készültek a Kápolna Tárlat alkotócsoportjának közreműködésével. Számos újságcikk és híranyag jelent meg, a legtöbb a kápolna megmentését és kiállítótérré alakítását méltatta. A kiállított munkákról a sajtóban kevés szó esett. A Somogyi Néplap kritikusa az előadásokat kifogásolva már ekkor feltette a kérdést: "Van-e erre engedély"? Ennek ellenére a községi tanács ekkor még készséget mutatott az együttműködésre.
1971. június 1.-szeptember 12. között tizenkét kiállításnak, koncerteknek, irodalmi és színházi előadásoknak adott otthont a kápolna. Az eseménysorozat "mozgalom" jellegűvé vált. Ennek köszönhetően már tavasszal megkezdődtek a kápolna működése elleni hivatalos lépések, amelyek júliusban a Somogyi Néplap cikkében nyílt támadássá váltak. ősszel Budapesten lehetőség nyílt az avantgárd művészek és a kultúrpolitika képviselőinek találkozójára, amely után a Lektorátus ígérete szerint hajlandónak mutatkozott zsűrizni a következő évi boglári kiállítások anyagait, ha a művészek azt kérik.
1972. június 11.-augusztus 27. között nyolc kiállítást (három zsűriztetett), fesztivált, találkozót és színházi előadásokat rendeztek. Az év meghatározó jellegzetessége a hatóságokkal folytatott "kommunikációs kísérlet". Végül Galántai - látva a hivatalokkal való megegyezés lehetetlenségét - úgy döntött, hogy a Kápolna Tárlat elnevezést megszünteti, és a kápolnát szigorúan magánműteremnek tekinti.
1973. június 10.-augusztus 25. között mindenki jelen volt, aki akkor számított a magyar underground művészetben. Az év jellegzetessége: totális támadás minden elképzelhető oldalról, az öszszes lehetséges hatóság és szerv részéről. Határozatok és fellebbezések áradata a végkifejletig: a kápolna bezárásáig - és azon túl is.
Hat évvel később az Artpool alapításának évében, 1979-ben a budapesti Kassák Klubba, majd egy dunaújvárosi képzőművészeti szakkörbe hívják meg Galántait, hogy tartson diavetítéses előadást a kápolnabeli tárlatokról. Mindkét helyen a rendőrség intézkedik a betiltásról. A balatonboglári események először a rendszerváltás után 1990-ben kaphattak nyilvánosságot a Kossuth Klubban rendezett "Földalatti művészet az Aczélkorban" című dokumentációs kiállításon. A nyolcvanas években a kaposvári Csiky Gergely Színház méltán híres nyári előadásai és kamarazenei hangversenyek szerveződtek a Vörös Kápolna előtti szabad téri színpadon. A színház előadásai 1999-től folytatódnak.

Kiállítóhelyek, múzeumok, rendezvények
Az idelátogatók gazdag kínálatból válogathatnak. Ha múzeumba, kiállításra szeretnének menni, nyári kiállítóhelyek a Kék Kápolna, a Vörös Kápolna és a szabadtéri színpad a Kápolna utcában, a Fischl-ház (Erzsébet u. 12-14.) és a Pincetárlat (Árpád u. 1.). Állandó kiállítással várja a vendégeket a Helytörténeti gyűjtemény a Fischl-házban, a szőlőskislaki BB kastély és az ott található Bormúzeum (előre bejelentett látogatókat fogad). Itt érdemes ellátogatni a Légli fazekas manufaktúrába, ahol ki lehet próbálni a korongozás mesterségét.
Időszaki kiállításoknak adnak helyt a kisgalériák: a Kék és a Vörös Kápolna, valamint a Pincetárlat és a Fischl-ház.
A városban évről évre megrendezett események pünkösdkor a szezonnyitó (főszezonban népünnepélyeket, műsoros rendezvényeket tartanak a Platán strandon), minden év júliusának utolsó szombatján a Balaton-átúszás, augusztus 20-án a Boglári Szüreti Fesztivál, szeptember közepén pedig a Boglári (szezonzáró) Búcsú. Teniszversenyeket tartanak a Tinódi utcai teniszközpontban. További információk találhatók a www.balaton.net/bboglar weboldalon.

A híres boglári gömbkilátó
A szálak az 1958-as brüsszeli világkiállításig nyúlnak vissza. Itt mint technikai érdekességet mutatták be, s Atomiumnak nevezték el. Egy év múlva a Budapesti Nemzetközi Vásárra a Fémmunkás Vállalat összeszerelte a gömbkilátót.
Amikor a kiállítás bezárt, a kilátó funkcióját vesztette. A Balatoni Intéző Bizottság (BIB) abban az időben még egy nagy tekintélyű szervezet volt és fejlesztési pénzekkel is rendelkezett, ezért ajánlatot tett néhány balatoni településnek. Rendelkezésükre bocsátja a kiállítási tárgyat kilátó céljára, ha ideális helyet találnak számára. Számításba jött Balatonföldvár, Balatonboglár és Fonyód. 1959-ben vagy 60-ban ezért a kiállítás területéről szétszerelt állapotban az elemeket leszállították Balatonföldvárra, a hegytetőre. Néhány évig itt tárolták, mert az illetékesek nem tudtak megegyezni, hogy hol legyen a helye.
A BIB-re nézve is kellemetlennek tűnt a helyzet, mivel nemcsak anyagi mozgatója volt az ügynek, ezért aztán az egész szerkezetet átszállították Fonyódra, ahol sportpálya fölötti erdőben tárolták. Fonyódon is megismétlődött ugyanaz, mint ami Földváron történt. Egyezség itt sem jött létre. Végül a szerkezet a jelenlegi helyére került. Abban az időben Balatonboglárnak volt egy keménykezű, fejlesztő tanácselnöke, Dr. Ágoston Ernő. Úgy látta, hogy ebből a kiállítási tárgyból még lehet valami. Kézbe vette az ügyet, a BIB-től is kapott anyagi segítséget, kellően megindokolta, hogy jó funkciót tud biztosítani a Várdomb tetején, kilátó formájában ennek a műtárgynak.

Litkey
Fotó: Szamódy Zsolt