Túracélpontok a Balatonon
Fonyód
71. Hajó Magazin, 2001. június

A déli part legmagasabb pontja a kétcsúcsú fonyódi hegy, amelyet a 207 méteres Sipos-, illetve a 233 méter magas Várhegy alkot. A magaslat valaha szigetként emelkedett ki, s körülötte a Nagyberek lapálya terült el természetes védelmet adva a településnek. 1730-ban Bél Mátyás így ír a hegyről: "A szárazföldre szétáradó vizek hatalmas, három mérföld hosszú és két mérföld széles területet öntöttek el, amely csupa sásos ingovány, sűrű, sötétlő nádasokkal, ez a Bozótság. Ennek közepén, de a tó partján emelkedik ki Fonyód hegye, mint egyetlen száraz hely a körülvevő mocsárvilágból."

A fonyódi hegy a túlsó part tanúhegyeihez hasonlóan keletkezett. Vulkáni működés során ömlött egy vékony bazalttakaró a tetejére. Ezt azonban nem a természet erői, hanem az utóbbi időkben az ember hordta el: a Fonyód környéki utak töltése ebből az anyagból készült. Ma már csak a domboldalakon legördült bazaltsziklák emlékeztetnek a régi időkre. Természetesen a szél és a víz is kivette részét a hegy mai formájának kialakításából. A Balaton alámosta az északi részt, így jött létre a mai, jellegzetes meredek északi oldal. Ugyanakkor a leomlott hegy anyagát a tó szépen kiteregette, és egy néhány száz méter széles szegélyt, turzást alakított ki.
A környéken már az őskőkorban, mintegy 17-18 ezer évvel ezelőtt megjelent az első embercsoport, bizonyíték erre az a néhány eszköz, amelyet a Várhegy déli oldalából kiemelkedő Kopasz-hegyen találtak 1934-ben. A későbbi korszakokat is számos lelet idézi, például az újkőkorra a csiszolt kőbalta, cserepek, csonteszközök, a rézkorra füles bögre s urnasírok jellemzőek, a bronzkorból láb- és karperecek maradtak fenn, a római kort pedig pénzek és épületmaradványok idézik. A leletek feltárása és mentése dr. Bacsák György nevéhez fűződik. A polihisztor tudós - jogász, csillagász, geológus, asztalos, ács, halász, festő és régész volt egy személyben - neve összefonódott Fonyóddal. Nyugállományba kerülve költözött balatoni villájába, s már a 60. életévéhez közeledve kezdett hozzá a jelentős régészeti kutatásokhoz. 1929 és 1950 között minden fonyódi leletet begyűjtött és értékelt. Természettudományos munkásságával is felhívta magára a világ figyelmét, a földtörténeti jégkorszakokról írt munkája híressé tette szakmai körökben. Csillagászati előadásokat is tartott, 72 éves volt, mikor az első nagyobb írása megjelent, s 85 évesen védte meg doktori disszertációját ásványtanból. Halálakor csupán néhány hónap hiányzott, hogy századik születésnapját megünnepelhesse. Dr. Magyar Kálmán régész, a későbbi méltató ezt írta róla: "Bacsák György szinte egy fonyódi kihelyezett múzeumnak számított."
A honfoglalás idején a Bő nemzetség vert tanyát Somogyban, ahol a Tarhos ághoz tartozó Koppány volt a vezér. Feltételezik, hogy erős vára lehetett a Várhegyen, amelyet a nyugati oldalon szőlőműveléssel, gyümölcstermesztéssel foglalkozó lakosság, a mai bélatelepi részen pedig állattartó, földművelő falu látott el. Koppány lázadása után Szent István besenyő és berény katonaságot telepített a környékre, védendő Somogyvár és talán Fonyód (Fonó) várát. Akkori formájában a földvár a XIII. századig maradhatott fenn. 1082-ben Szent László király öszszeíró levele Funoldi néven említi a települést.
A név eredetét egyébként a fon igére vezetik vissza, amely a régi magyar nyelvben erdőt jelentett. Az is elképzelhető ugyanakkor, hogy Fonyódot az e vidéken honos gyékényfonásról nevezték el. A későbbi adatok egyházi birtokösszeírások révén maradtak fenn: a falu 1232-ben például a pannonhalmi főapátsághoz tartozott. Az Árpád-korban sűrű településhálózat épült ki Fonyód körül.
Egy 1339-ből származó itáliai térképen a Balatont a valóságnál kisebb méretben jelölték, a kétszáz évvel későbbi térképen pedig már Fonyód is szerepel, igaz szigetszerűen, de várral. Feltételezhetően ekkor is lakták erődítményét. A későbbi középkori vár egyes részei valószínűleg már kőből épülhettek, amit a XVI. században sárral tapasztott palánkfallal erősítettek meg. A fácánosi területen talált várrom mellett egy templom maradványaira bukkantak, a közelében található temetőben 1957-59 között 166 sírt tártak fel a régészek. Ez a településrész a XIV-XV. században a tóti Lengyel család birtokába került.
A török előretörése idején megkezdődött a magyar nemesség fegyveres birtokfoglalása: Fonyód várát, akárcsak Szigligetet például Török Bálint vette el a Lengyel famíliától, ami hosszú évekig tartó viszálykodást idézett elő. A fonyódi vár a török elleni második védelmi vonal legészakibb pontja volt, s Szigetvár eleste után is állta az ostromot. Híres kapitánya, Palonai Magyar Bálint, akit családi kapcsolat - Lengyel Brigittát vette feleségül - fűzött a vár eredeti tulajdonosához, a Lengyel családhoz, majd harminc évig lakta. A várkapitány sokszor megütközött a törökkel, s jelentős területeket foglalt el a somogyi birtokosoktól is. Magyar és török egyaránt panaszkodott a rettenthetetlen, kemény kezű várúrra. Halála után Lengyel András lett a várőrség parancsnoka, a törökök kezére végleg 1575-ben került az erődítmény, ők azonban porig lerombolták. A jelen számára csupán a hajdani várárok jelzi egykori kiterjedését. A koppányi szandzsák 1578-80. évi összeírásában Fonyód már lakatlan településként szerepel. A vár és környéke a hódoltság után is a tóti Lengyelek tulajdonában maradt, ám az elnéptelenedett településen csak a XIX. században indult meg újból az élet.
A szabadságharc idején még pusztaként tarják számon Fonyódot, ahol mindössze 17 ház állt, melyet 108 ember lakott: zsellérek és uradalmi halászok. A Várhegy akkor az Inkey család birtokában volt, amely jelentős szőlőterületet műveltetett. A negyvenes években elkészült a Széchenyi István által kezdeményezett kikötő, s a pusztát ezzel bekapcsolták a hajóforgalomba. A hajózás, a lecsapolás, a halászat és a szőlőművelés újabb családoknak jelentett munkalehetőséget, s megélhetést biztosított a szomszéd községeknek is. A fonyódi pusztán az évszázadokon át érintetlen lejtőkön lassan virágzó szőlőkultúra honosodott meg.
A következő években a Balaton vízszintjének emelkedése gyakran veszélyeztette a berki legelőket és szántókat, sőt a vízkár a vasutat is érintette. 1884-től nehéz időszak köszöntött a helybéli gazdákra, a filoxéravész néhány év alatt tönkretette az évtizedes, kemény munkával kialakított ültetvényeket. A telekárak lezuhantak, sokan elkeseredésükben nyomott áron is igyekeztek megszabadulni birtokaiktól, hogy másutt próbáljanak talpra állni. Helyükre azonban újak jöttek, nem köszöntött újabb elnéptelenedés a falura, 1890-ben már újból 737 lakos élt a településen.
A szőlészet mellett a halászat volt jellemző foglalkozás a vidéken. A víztükör holdját a földbirtokos Inkey családtól lehetett bérelni. A legjelentősebb fonyódi bérlőt Rosenberg Mihálynak hívták.

Üdülőtelepek
A századfordulón indult meg Fonyód üdülőhellyé válása, s ebben nagy érdemeket szerzett dr. Szaplonczay Manó megyei tiszti főorvos, aki gyakran vadászgatott a fonyódi hegyek lábánál. ő vette rá az erdővel borított hegy - a mai Bélatelep - tulajdonosát, Zichy Bélát, hogy birtokából parcellázzon fel egy részt a nyaralók számára. 1894-ben ötvenen alakították meg Kaposváron a Fonyódi Nyaralók Társaságát, s a következő évben már megkezdődtek a villaépítések. A telepet Zichy Béláról nevezték el Bélatelepnek, az Inkey családtól pedig örökös jogon megvették a Balaton egy részét. Cölöpökön álló fürdőházat építettek 34 kényelmes kabinnal, melyekhez híd vezetett. Tíz évvel később a parton is elkészült a kabinsor. Szaplonczay Manó pesti ismerőseit is a fürdőhely fejlesztése ügye mellé állította, így a századfordulóra előkelő villasor épült Bélatelepen. A Kaposvár-Fonyód közötti vasútvonal 1896-os megnyitása pedig a megyeszékhelyről is megkönnyítette az utazást. Ettől kezdve gyors fejlődésnek indult a település, s egy új övezet, a Sándortelep kezdett kialakulni. A névadó Berzsenyi Sándor kaposvári és lengyeltóti tisztviselőket nyert meg telektulajdonosnak, s a bélatelepiekénél szerényebben, de a vízhez jóval közelebb építkeztek. A mai Alsóbélatelep és Balatonfenyves az első világháború előtt formálódott ki, amikor először egy gyáros, majd dr. Bacsák György telket vett ott, és építkezni kezdett. Az egykori halászok, szőlőmunkások és napszámosok lettek a villák kertjeinek gondozói és vincellérei, s lassan a pincesorok között is nyaralók nőttek ki a földből. 1911-ben már mintegy másfél ezer üdülővendég látogatott Fonyódra. Az első világháború idején azonban megállt az építkezés. 1913-ban öt szálloda - általában húszszobásak - fogadott vendégeket, a községben és a fürdőtelepen összesen 2500 nyaralónak tudtak szállást biztosítani. 1898-ban készült el az új kikötő és a hajóállomás. 1905-ben Fonyód, leszakadva a lengyeltóti közigazgatásról, önálló kisközséggé alakult. 1911-ben a község Bélateleptől nyugatra eső része a Balatonfenyves nevet vette fel, ahol önálló fürdőegyesületet is alapítottak.
A harmincas években ismét megélénkült a vendégforgalom, s egy-egy szezonban 4-5 ezren üdültek Fonyódon. 1939-ben 4000 telektulajdonos, valamint 1400 villa és ház volt a községben, s 1500-1600 kiadásra alkalmas szoba várta a vendégeket. A budapest-nagykanizsai vasútvonalon hat megállója volt a fürdőhelynek. A szép, villaszerű bélatelepi állomást 1927-ben építették az őrház helyére. 1928-ban elkészült a kaposvár-balatonboglári közút, s megvalósult a fonyódiak álma is: a bélatelepi magaspart alatt, a vasút mellett műútat létesítettek.
A második világháborút követően 1949-ben megkezdődött a szervezett üdültetés. Az állam 14 villát "vett igénybe" úgymond saját céljaira.
1957-ben kezdtek melegvíz után kutatni, melynek eredményeként szénsavas vizet találtak, s 1960-ban erre alapozva megépült a palackozóüzem. Ettől kezdve lett ismert Fonyódi néven az itt nyert ásványvíz.
Fonyódon a szigetszerű fekvés miatt a vízi közlekedésnek nagy múltja van, a XVI. századtól már létezett összeköttetés az akkori Fonyódpuszta és Szigliget között. A múlt század közepétől rendszeresen kikötött itt az első gőzhajó, a Kisfaludy, a századfordulón pedig megindult a menetrend szerinti személyszállítás. Ma Fonyódról a legsűrűbben az északi parti badacsonyi borvidékre járnak a hajók, a többi kikötő átszállással érhető el.

Port Lacaj
"A Balaton első túravitorlás-kikötőjének a Port Lacaj nevet adták" - írja tudósításában Z. Vincze György a Népsort 1965. szeptember 20-i számában. Valójában nem ez volt az első túrakikötő, és nem is ez volt az első Port Lacaj.
Solti László hajója, a Narancsos láda állt elsőként a Port Lacajban, amelyet lelkes fiatalok segítségével a Csényi család vízparti telkén épített Laci bácsi - Lacaj bá -, hogy a telek ne álljon üresen. Mivel nem fogadta el, hogy ingyen használhassa, Lacaj bá bérletet fizetett. Évi egy forintot. Ezt szezonzáráskor fizette ki ünnepélyes keretek között, tábortűz mellett. Egyre több ember tanulta itt meg a vitorlázás fortélyait, és a hajók is szaporodtak. Aztán a Csényi családnak el kellett adnia a telket. A Port Lacaj szárazra került. Laci bácsi elkezdte keresni az új Port Lacaj helyét, míg a csatorna előtti ősnádas egyik részén három nagy öreg fűzfa árnyékában megtalálta. Két év lobbizás után kezdtek kibontakozni az új kikötő körvonalai, bár egyelőre csak engedélyek formájában. 1964. február 21-én megalakult a Természetbarát Szövetség Túravitorlás Szakosztálya, ami hivatalossá tette Solti László tevékenységét. Egy évre rá kikötőt avattak, az új Port Lacajt.
Solti László igazi túravitorlázó volt, az esti parti szeleket szerette a legjobban. A nevét viselő kikötőből mára a magyar nagyhajós jollevitorlázás legjelentősebb sportkikötője lett. Lacaj bá tanítványainak ma már az unokái vitorláznak a fonyódi vizeken.

Kulturális élet
1995 óta rendszeresen megrendezik a Fonyódi Napokat, augusztus elején pedig a Fonyódligeti Vidám Napokat. A fonyódi vár elestének évfordulóján minden év augusztusában várjátékokat tartanak. Az egykori erődítmény feltárt és helyreállított területén korhű jelmezbe öltözött lovasok és íjászok szórakoztatják a közönséget.
Az üdülőszezont 1992 óta méltóképpen zárja az augusztusi Szent István-napi programsorozat. Ilyenkor néptáncosok részvételével vidám szüreti felvonulást tartanak, ekkor áldják és szegik meg az új kenyeret. E rendezvényeket már a külföldi vendégek is számon tartják, és évente rendre felkeresik.

Litkey Farkas
Fotó: Szamódy Zsolt