Következő számunk 2011. szeptember 6-án jelenik meg!
 
   
 

Kezdőlap

 

Hírek

  Hajóbemutatók
 
 
  Adok-veszek
  Impresszum
  Előfizetés
  Médiaajánlat
  Elérhetőségünk

Túracélpontok a Balatonon
Révfülöp
73. Hajó Magazin, 2001. augusztus

Révfülöp címerében egy kék mezőben úszó vörös bárka látható, amelyben egy aranygombos kék ruhát és fekete kalapot viselő bajuszos révész evez. A bárkából vörös szőlővessző hajt ki, melyből középen két zöld levél ágazik el, s balra egy, jobbra pedig két hatalmas szőlőfürt csüng a hajós feje fölött. A címerben szereplő motívumok Révfülöp történetének fontos momentumaira, a révhajózásra és a szőlőművelésre utalnak.

A Bakony déli részéhez simuló Balaton-felvidék egyik legszebb táját, a Káli-medencét dél felől öleli át a 274 méter magas Fülöp-hegy, amelynek Balaton-parti lejtőjén fekszik Révfülöp. A települést - mint praediumot - első ízben a bencés szerzetesrend tihanyi apátságának birtokait felsoroló, 1211-es keletkezésű oklevélben említik, régészeti leletek tanúsága szerint azonban már évezredekkel korábbi időktől lakott volt a falu.
A honfoglalás után a Kál nemzetség telepedett itt le, de a névadó nemzetségfőről, aki a legfőbb bírói méltóságot jelentő harka címet viselte, nem sokat tudunk. Fiáról, Bulcsúról már valamivel többet őrzött meg az emlékezet. A bizánci császárnál követségben is járó, a kalandozó magyar sereg parancsnokaként vitézkedő vezért Lehellel együtt a dicstelen augsburgi csata után 955-ben felakasztották. Halálát követően a Balaton melletti szállásterületei az Árpádok kezébe kerültek, s királyi birtokként egészen a XIV. század közepéig az uralkodói dinasztia birtokában voltak. A falut a középkorban virágzó településként tartották számon, amelynek nyomait ma is őrzi a XIII. századi magyar építészet kimagasló emlékeként számon tartott vöröskő templom romja.
Révfülöp később sokat szenvedett a törökök portyáitól, s 1541-ben az adóöszszeírók már lakatlanul, felégetve találták. Ettől kezdve területét a szomszéd falvak, Kővágóörs és Szepezd lakói használták - leginkább szőlőhegyként. A virágzó szőlőkultúrát a XIX. századi filoxéravész pusztította el, s a tönkrementek birtokait, présházait, pincéit középosztálybeli polgárok vásárolták meg. Ennek köszönhetően Révfülöp a XIX. század végére egyre kedveltebb fürdőhellyé vált. 1899-ben megalakult a Révfülöpi Fürdő- és Partszépítő Egyesület, amely 25 évre haszonbérbe vette a kővágóörsi közbirtokosság Balaton-parti területeit. Részvénykibocsátásból, állami hitelekből és üdülőhelyi díjakból származó bevételeiket strand- és partszegélyépítésre, parkosításra fordították, megteremtve ezzel Révfülöp mai utcaképének alapjait.
A falu a II. világháborúig zavartalanul fejlődött: a század elején elkészült a vasútvonal és a balatoni műút, a falut a tízes években bekapcsolták a belföldi távbeszélő hálózatba, 1912-ben az elavult fahidas mólót korszerű gőzhajókikötővé alakították. A falunak a húszas években már saját iskolája volt. A község legforgalmasabb útjai mellett petróleum gázlámpákat szereltek fel, amelyet 1936-tól váltott fel elektromos világítás. 1943-ban Révfülöp önálló községi rangot kapott.
A fejlődés motorja a már említett fürdőegyesület volt, tevékenységének köszönhetően megépült két strand, több kilométer sétaút, parkok, teniszpályák létesültek. A kikötőépítéssel egy időben készült el a szecessziós-eklektikus stílusú hajóállomás, amely a mai napig talán a Balaton legszebb kikötőépülete. A magánépítkezések sem maradtak el: sorra épültek a szállodák, panziók, vendéglők és villák. Újjáépített formában az evangélikus templom szomszédságában ma is üzemel a néhai Gartner Lajos szállodája, a Balaton gyöngye. A II. világháború viszonylag kevés kárt okozott Révfülöpön, de a Szigeti és a Császtai strand építményei tönkrementek.
A háború után azonban átformálódott Révfülöp arculata. Közel hetven villát államosítottak, egy részükben különböző intézményeket helyeztek el, másokból vállalati üdülőt csináltak vagy egyszerűen eladták őket. Tíz évnek kellett eltelnie, hogy a romos strandokat felújítsák, a kibetonozott partfalú strandokat 1957-ben adták át. A hetvenes évektől a "balatoni településfejlesztési koncepció" részeként Révfülöpön jelentős, bár nem feltétlenül jó irányba mutató építkezések történtek. A község központjából olyan meghatározó épületek tűntek el vagy váltak építészetileg sablonossá, mint a Hungária és a Hullám Szálló vagy a régi vasútállomás épülete. Ugyanakkor az idegenforgalom robbanásszerű növekedésével a vendéglátó egységek, a közművek száma és szolgáltatásaik minősége nem tudott lépést tartani, nyaranta például többször volt vízhiány. 1977-ben megkezdődtek a Császtai strand partvédő munkálatai, melynek során mintegy 4,5 hektár ősnádas pusztult el.
Az 1980-as évektől napjainkig tartó éveket a regenerálódás szakaszának nevezhetjük. Ebben az időszakban oldódtak meg az ivóvízgondok, a település csatornázása is befejeződött. Kerékpárút és gépkocsilassító szigetek épültek, a község több pontján parkolóhelyeket alakítottak ki.

A révhajózás
Révfülöp bemutatásakor nem lehet nem szólni a révhajózásról, amely öszszeforrt a település történetével. A Balaton szélessége itt 5,2 km-re szűkül. Ez a szerencsés természeti adottság, valamint a tihanyi apátság gazdasági érdekei vezettek a Fülöp-Boglár révátkelő kora középkori kialakulásához. A falu török kori feldúlása következtében valószínűleg a révhajózás is szünetelt. 1752-ben a balatonrendesi Bárány család indította újra, hogy kapcsolatot teremtsen az északi és a déli parti birtoktestjei között. Hamarosan azonban konkurenciájuk akadt az erőteljesen terjeszkedő Jankovich família személyében. Összetűzéseik a magyar jogtörténet érdekes emlékei. A Jankovichok - mai kifejezéssel élve - lobbizásának eredményeként Zala vármegye 1772-ben bezáratta a Bárány-féle rendesi révet. A következő évben 180 fokos fordulatot téve azonban már újra engedélyezte a működését, és egyben kimondta a Balaton-parti birtokosok szabad hajózási jogát. A Bárány család így továbbra is fenntartotta szállítóhajóit, míg a Jankovich-féle hajójáratok csak a század végén indulhattak be.
Ezek a révhajók a XVIII. század végéig egymáshoz kötött és deszkákkal fedélzetszerűen beborított bödönhajók, úgynevezett "kötött hajók" voltak. Az átkelés mintegy három órája alatt gyakran lecsapott az északi dörgő, és ezekről a labilis lélekvesztőkről sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy viharállók lettek volna. Ilyen felépítésű hajók 1797-ig közlekedtek, betiltásukhoz egy 1796. július 9-én bekövetkezett 58 halálos áldozatot követelő hajószerencsétlenség vezetett. A tragédia után már csak a biztonságosabb palánkos kompok hasíthatták a vizet. A XIX. század elején többen is érdekeltek voltak a révhajózásban, a legjelentősebbé azonban Jankovich József vált, a Kisfaludy gőzös is az ő kikötőjét használta. A régi vitorlás komp a gőzhajózás elterjedése után is szállította utasait, megszüntetéséhez végül az északi parti vasútvonal kiépülése és az ennek köszönhető olcsó szállítási lehetőség vezetett. Ezután az idényjellegű személyforgalmat a biztonságosabb, gyorsabb és nem utolsósorban kényelmesebb gőz-, majd motoros hajók bonyolították.

Műemlékek, látnivalók
A idelátogatókat leginkább a Fülöp-hegyről kibontakozó balatoni panoráma ejti rabul, melyről a híres, világot járt földrajztudós Cholnoky Jenő így írt: "(...) a Fülöp-hegyről nyílik a világ egyik legszebb tája, ahol a széles víztükör találkozik a vulkáni kúpok sokaságával. Ilyen legfeljebb a brazíliai partoknál Rio de Janeiro környéke."
A hegy lábánál, a vasútállomással szemben található a már említett híres vöröskő templom romja. Az egyhajós, román stílusú építmény maradványait 1953-ban a Műemléki Hivatal konzerváltatta, így a templom falai a diadalívvel és a felette emelkedő oromfallal együtt majdnem eredeti formájukban láthatók. A század eleji faverandás nyaralók, a Villa Filip tér új építményei mellett elsétálva a Révfülöp szélén látható ecséri templomromhoz érünk. A maradványaiban is impozáns épület az Árpád-kori magyar építészet egyik jelentős emléke. A község köztéri szobrokban, emlékművekben nem bővelkedik. A kikötő mellett áll Czigány Károly emlékoszlopa, aki Révfülöp fürdőhellyé történő fejlesztésében elévülhetetlen érdemeket szerzet. Itt kapott helyt a II. világháború áldozatainak és Révfülöp történetének emléktáblája is. A hajóállomástól a Halász utcán elindulva a közösségi házhoz érünk, melyben a könyvtár, a Honismereti Gyűjtemény, valamint a Tóparti Galéria működik. Néhány méterre innen állították fel Raffai Béla szobrászművész bronz ivókútját, a "Békakirályt".
Révfülöp olyan balatoni település, ahol a múltat megőrizték, és a jelenkor építményei úgy illeszkednek a városképbe, hogy nem lerontják, hanem emelik annak szépségét. A település sokkal több annál, amit az autónk ablakából képzelünk róla. Érdemes itt megállni, és elidőzni egy pillanatra.

Garab Gergely, fotó: Szamódy

 

     
 
Aktuális szám
 
     
 
 
     
   
     
 
Partnereink