Hajóbemutató
A legendás Mini 6.5
77. Hajó Magazin, 2001. december

A Mini 6.5 kategóriát nevezhetjük osztálynak, bár inkább egy "hajólaboratóriumra" emlékeztet, ahol viszonylag kis költséggel mindent ki lehet próbálni, amit az egytestű óceáni versenyhajók fejlesztése során kitalálnak. Léteznek persze előírások, hogy az újításokat össze tudják hasonlítani: egy Mini 6.5 hat és fél méter hosszú lehet, legnagyobb szélessége nem lépheti túl a három métert, a kiel aljától az árboc tetejéig pedig tizennégy méteren belül kell maradni. A jól sikerült prototípusokból osztályok születnek, amelyek aztán a Minik legnagyobb versenyén, a Mini Transaton külön csatákat vívnak.

Elsőként 1984-ben a Coco osztály alakult meg. A hajók mind a mai napig versenyeznek, bár most már inkább csak a Mini Transat előversenyein indulnak. Az 1987-ben még második helyen végzett hajó tömege 1150 kg, és minden vitorlája kisebb a ma futó legnépszerűbb osztály, a Pogo méreteinél. A legújabb fejlesztésű prototípusokkal pedig természetesen nem is hasonlítható össze vitorlázata.
Az 1993-as tervezésű Pogóból 1999-ig nyolcvan készült. Születésének évében természetesen megnyerte a versenyt, a most befutott Mini Transaton is huszonnyolc ilyen hajó állt rajthoz. A legjobb a kilencedik helyen végzett, s csak a prototípusok értek előttük célba.
1977-ben még minden hajót házilag építettek, és a szabályok sokkal szabadabbak voltak, mint ma. 1979-ben szigorították az előírásokat, ugyanakkor megjelent a vízballaszt: a győztes hajó 280 liter vizet tudott erre a célra használni. A hajó folyamatos fejlesztése mellett 1991-ig nem következett be nagy áttörés, ekkor azonban Michel Desjoyeaux forradalmi újítással állt elő: a Mini Transaton ő alkalmazott először billenthető tőkesúlyt. Ez ma már természetes tartozék a Vendée Globe vagy az Around Alone versenyeken, a Minik azonban mindig egy kicsit a nagyok előtt járnak. Napjainkban a tőkesúly már nem csak jobbra és balra billenthető, hanem akár előre és hátra, illetve 45 fokban előre-oldalra is.
A hajó súlya 1977 óta 1200 kg-ról 800-ra csökkent, eközben a cirkáláskor használt maximális vitorlafelület 29 m2-ről 42-re, a bő szeles pedig 45-ről 105-re nőtt. Ezzel együtt az átlagsebesség is fantasztikus ütemben emelkedett, és a kezdeti 4,5 csomóról mára elérte a 6,5 csomót. A hajók optimális körülmények között képesek ennél lényegesen nagyobb sebességgel is haladni: a napi rekord eléri a tizenkét csomós átlagot, míg a mért maximális sebesség húsz csomó.
A legfontosabb szabályok
A hajótest hossza - a kormányok és vereteik, illetve az orrsudár és alsó feszítő veretei nélkül - nem haladhatja meg a hat és fél métert. Többen ezen a ponton igyekeznek kijátszani a szabályokat, és növelni a hajó vízvonalát. A napelemek és a szélkormány szintén túlnyúlhat a hat és fél méteren. A hajó hosszát függőleges síkok között kell mérni, és a forstágot, valamint a backstaget a hajó hosszán belül kell rögzíteni. A tőkesúly aljától az árboc csúcsáig mért távolság legfeljebb tizennégy méter lehet, a hajó maximálisan két métert merülhet. A baum teljesen felhúzott nagyvitorla esetén nem lóghat túl a tükör vonalán. A cockpit szintjének legalább tizenöt cm-rel feljebb kell lennie a vízvonaltól. A billenthető tőkesúllyal, árboccal és kötélzettel mért legnagyobb szélesség a három métert érheti el. A minimális oldalmagasság 0,75 méter. A tőkesúly bulbájának megengedett legnagyobb szélessége 450 mm, anyagának fajsúlya nem haladhatja meg az ólomét. Tilos titániumot használni. A vízballaszt maximálisan 400 liter lehet. A hajónak - az árboc végén 45 kg súllyal - a legrosszabb tőkesúly- és ballasztállásnál is fel kell állnia. A nagyvitorla szőtt poliészterből, az orrvitorla szőtt és film poliészterből, a spinnaker nejlonból varrható.
A neves francia tervezőirodák kedvvel vesznek részt a versenyben. A két legeredményesebb tervező egyaránt három-három győzelmet és két-két második helyet jegyez, a Group Finot mindössze egy harmadik hellyel előzi meg a Berret Designt. Berreték azonban legutóbb csak 1987-ben tudtak nyerni, és 1995 óta Finot-hajó sem végzett az élen, sőt az 1997-ben elért harmadik helyük volt az utolsó sikerük. Az elmúlt három verseny mindegyikén Sebastian Magnen tervezte hajók végeztek az élen, amire nem volt példa korábban a Mini Transatok történetében. A dolog szépsége, hogy Magnen 1997-ben és 1999-ben is magának tervezte és építette hajóját, és nem csak tervezőként, hanem versenyzőként is elhódította a Minik legrangosabb trófeáját. Az idén már nem indult, hajói azonban az első és harmadik helyen futottak be.
Érdemes végigtekinteni a versenyzők listáján is, hiszen a mai legnevesebb szóló vitorlázók szinte kivétel nélkül részt vettek ennek az osztálynak a versenyein. Az idei Vendée Globe-győztes Michel Desjoyeaux-t már említettük, de itt versenyzett Ellen McArthur is, vagy az idősebbek közül Yves Parlier, aki 1985-ben egy Berret-hajóval meg is nyerte a versenyt. Egy évvel később a legnevesebb francia női versenyző, Isabelle Autissier volt harmadik, 1993-ban pedig egy másik Vendée Globe-sztár, Thierry Dubois nyert.

Beliczay Péter
Fotó: Jacques Vapillon