Túracélpontok a Balatonon
Kőröshegy - Szántód
79. Hajó Magazin, 2002. február

Kőröshegy Külső-Somogy legjelentősebb települése, regionális központja volt, s ezt a szerepét még a török hódítás alatt is meg tudta őrizni. Másodlagos helyzetbe csak akkor került, amikor a Balaton-partot mint üdülőhelyet felfedezték. Ma kistelepülésnek számít, de ami hátrány, az előny is egyben: a vízpart könnyen megközelíthető, ám az itt nyaralók mégis nyugodt vidéki környezetben pihenhetnek. Annál forgalmasabb a közeli Szántód. Az egykori pusztán emelt majorság ma már turisztikai látványosság, s míg a Széchenyiek által építtetett és magas vízállás esetén a szántódi helyett használt révkikötő a Sió-zsilip megépítésével elvesztette jelentőségét, a tó természetes szűkületénél felállított szántódi-tihanyi rév a XVII. századtól kezdve napjainkig a legfontosabb átkelőhely a Balatonon.

Kőröshegy . "a török birodalma előtt nevezetes hely vala"
A tihanyi alapítólevélben "Keuristue" alakban előforduló Kőrös név még nem a településre, hanem a Szántód-Kőröshegy vasútállomás mellett, a régi mólóval párhuzamosan a Balatonba ömlő Kőrös folyóra (ma Malom-árok) vonatkozik. A Kőröshegy név egyébként kőrisfákkal benőtt magaslatra utal, a 'hegy' szó Somogyban ugyanis dombot jelent. A honfoglaló magyarok a régi római út vonala mentén letelepedve népesítették be a vidéket, s az államalapítás idején már három falu élt itt: Földvár, Gyugy (neve a dió, régiesen 'gyió' szó származéka) és Kőröshegy, amelynek területe még a század elején is zsombékos, mocsaras volt. A Balaton-árok lesüllyedése után homok- és löszteraszok képződtek egymás fölött, s e teraszok homokpadjai igen jó minőségű homokot adtak. Az itt megnyitott homokbányákban az ötvenes években végzett munkálatok során ugyanakkor elpusztult a község egyik legrégibb temetője, középkori temploma és kolostora.
A középkor vége felé már szőlőjéről, boráról nevezetes, népes településként számon tartott község mezővárosi rangot is szerzett. Virágzását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a XV. század második felében megtelepedtek itt az obszervans ferencesek, ebben az időben ugyanis egy településen a városias élet fokmérője a koldulórendek jelenléte. A XVII. században a kőröshegyiek az elnéptelenedett Szántód határában szőlőket, földeket műveltek, s szintén falubeliek gondozták a tihanyi vár Szántód Kőrösheggyel érintkező részén elhelyezkedő majorságát is, s a terményeket is ők hordták át Tihanyba.
Kőröshegy a török korban is megtartotta városi kiváltságait, nemcsak azért, mert a 22 községből álló kőröshegyi náhije székhelye volt, hanem azért is, mert kincstári birtokként egy összegben fizette az adót a török szultánnak. Az úthálózat és a rév megfelelő biztosítékot adott a kereskedelem, az áruforgalom lebonyolításához, de Kőröshegy megtartó ereje elsősorban a gabonatermelésben rejlett. Egész Észak-Somogyban és Kelet-Tolnában itt aratták a legtöbb gabonát, amit a malmok nagy száma is jelez. A török hódoltság után jócskán megcsappant a lakosság, s a nehézségeket csak tetézték a kuruc háborúk, majd az azokat követő pestisjárvány.
A XVIII. század eleji somogyi összeírásokban hetven szőlőtermelő település között Kőröshegyet szőlőterület nagyságában csak két község előzte meg. A hegyközség articulusát először 1723-ban a Széchenyi család fogalmazta meg. Az itteni szőlőkultúra magas színvonalára utal, hogy a tihanyi apátság vincellérjeit évszázadokon keresztül a kőröshegyiek adták. A filoxérapusztítás ellenére is híres tudott maradni az itteni bor. Egy korabeli vendégségről fennmaradt tudósítás szerint "Széchenyi Dénes gróf és fiai, Imre és Géza grófok meghívták a balatonfüredi Stefánia Yacht Clubot kőröshegyi birtokukra, az ebéd minden alkatrésze honi volt, az úri birtok termesztvénye, a vörösbor ugyanazon fajtából való, mellyel id. Széchenyi Imre gróf . egy alkalommal kedveskedvén Vilmos császárnak . ez a magyar vereset jobbnak találta a bordóinál, és kedvenc itala maradt is mindvégig." A somogyi katolikus egyház miseborait ma is Kőröshegyről szerzi be.

A Széchenyi család Kőröshegyen
A Széchenyiek Széchenyi György kalocsai érsek révén 1677-ben nyerték Kőröshegyet királyi adományul, s a második világháború végéig ők voltak Kőröshegy földesurai. A család tagjai sokat tettek a Balatonért és az itteni településekért. Széchenyi Antal generális kezdte meg a híres ferences templom helyreállítását. Széchenyi Dénes Balatonföldvár egyik alapítója, legidősebb fia, Imre pedig a magyar szövetkezeti és agrármozgalmak egyik kezdeményezője, a Balatoni Halászati Társulat elnöke volt. A Balaton-felvidék felvirágoztatásában, a filoxéra elleni küzdelemben elévülhetetlen érdemeket szerzett, feleségéről, Andrássy Máriáról nevezték el Balatonmáriát. Kőröshegyet legkisebb öccse, Viktor örökölte, az ő fia a híres vadász, Széchenyi Zsigmond. A birtokot 1933-ban a kastéllyal és Gyugy-pusztával együtt adták el. A kastélyt egyébként Széchenyi György főkapitány építtette 1680 körül. Az akkor még földszintes épületre vagy annak helyére épülhetett a jelenlegi egyemeletes késői barokk kastély 1780 körül. A birtok eladásáról így ír Széchenyi Viktor 750 oldalas kéziratos naplójában: "1932. . Megosztott érzelmekkel állok ezen eladás előtt. Örüljek-e vagy sírjak? A birtok több mint 300 éve van a családban, de másrészt meg fogok szabadulni a nyomasztó adósságoktól. Az eladást Zsiga bonyolítja."

Kőröshegy nevezetességei
A faluban 1083-ban a bencések építettek kápolnát Szent Márton tiszteletére. 1961-ben a falu akkor még működő agyagbányájában megtalálták a plébániatemplom átvágott hosszfalait. A most is álló római katolikus templomot Báthory István országbíró a XV. század második felében építtette. Önálló plébániaként 1759 óta működik. 1970-ben felújították a múlt század végi orgonát, és így lehetőség nyílt nyári hangversenyek megrendezésére. A protestánsok már 1671-ben fatemplomot emeltek, amelyet a török égetett fel. A mai templom munkálatai 1813 tavaszán kezdődtek, és az épület 1818 augusztusában készült el. Mai állapotában 1987-ben állították helyre.

Somogy északi kapuja - Szántód
Szántód az egyik legrégebbi Somogy megyei település. A híres, 1055. évi alapítólevél még Kak-Szaera néven említi, de 1267-től már mai nevén fordul elő az oklevelekben.

A szántódi rév
A balatoni átkelőhelyekre vonatkozóan már a legkorábbi időktől találunk utalásokat. Révek elsősorban ott keletkeztek a Balatonon, ahol mindkét part ugyanazon birtokos tulajdonában volt, illetve közlekedési út vezetett hozzájuk. Leginkább jól szervezett egyházi birtokokon alakítottak ki révátkelőket, hiszen a rév- és vámjog a jog tulajdonosának fontos bevételi forrást jelenthettek. Többször előfordult az is, hogy még erőszakot is alkalmaztak a révátkelőhely megszerzéséért.
Az itteni révet a török hódítás után a tihanyi lakosság kapta kezelésbe. Ennek következtében kiesett jövedelme miatt a tihanyi apátság 1706-ban panaszt emelt II. Rákóczi Ferenc fejedelemnél. A fejedelem megbízottja visszaadta az apát révjogát, és elrendelte, hogy addig is, amíg az apátság hajói el nem készülnek, a tihanyiak az apátság embereit, birtokainak terményeit és egyéb szállítmányait ingyen kötelesek átvinni.
Az 1740-es években a szántódi oldalon az átkelésre várakozók számára fészert építettek. Később ez elégtelennek bizonyult, és az utasok kényelmére az 1780-as években az apát éjjeli szállást is biztosító révcsárdát építtetett. 1893-ban épült fel a ma is meglévő "beszálló vendéglő". Három vendégszobája, ivója, révészlakása, az utasok lovai számára emelt téglaistálló, a magtár alatti "lábszín", amelyben a kevésbé tehetősek éjszakáztak, komoly átkelőforgalomról tanúskodik.
A révészélet nehéz munkával járt, épp ezért nem mindig a legszelídebb férfiak vállalták. A Benedek-rendiek szigorú utasítással igyekeztek a révészlegényeket kordában tartani, és kötelességükre figyelmeztetni. A komp működését szemléletesen mutatja be Sági János 1902-es beszámolója:
"A komp nehézkes jármű. Négy kocsi és több ember fér el rajta. Hatalmas evezőkkel négy ember viszi előbbre. Az utasok kövekből összehányt mólón szállnak be. A kompot jó időben 20 perc alatt, hullámokban 45 perc alatt hajtják át. Gyalog emberek számára kisebb csónakok szolgálnak. Ha a komp odaát van, a csárdásné jelzést ad a túlparton veszteglő révészeknek. Ha csak gyalogos részére való csónak kell, egy szalmalángot gyújt, ha komp, kettőt. Nappal füst, éjjel láng figyelmezteti a túlparti legényeket."
A rév első mólóját és kikötőjét 1802-ben építették. Az evezős kompjáratok szerepe a vasút kiépítésével csökkent, utolsóként éppen a tihanyi-szántódi szűnt meg 1927-ben, s 1928-tól motoros gőzhajó közlekedett.

Szántódpuszta
Története szorosan összefonódott a rév és a tihanyi apátság történetével. A pusztát még I. András adományozta a Benedek-rendieknek, s itt semmi sem történhetett az engedélyük nélkül. A vasút építésekor például a szántódi állomás területét csak azzal a feltétellel engedték át a vasútépítő társaságnak, ha Szántódon valamennyi vonat megáll. (Az egyezség ellenére azonban a gyorsvonatok kezdettől fogva Balatonföldváron álltak meg.)
Az apátság komoly szerepet játszott a török hódítás alatt elnéptelenedett falu újjáépítésében: a XVIII. század első felében magyar és más nyelvű telepeseket hívtak a szántódi földek megművelésére. II. József uralkodása alatt a Vallásalap kezelésében lévő területet Pálóczi Horváth Ádámnak, a felvilágosodás kora jeles polihisztorának adták bérbe. Az újításokat hozó király halála után Szántódpuszta újra a bencésekhez került, s ők fogtak hozzá a majorság építéséhez és a korszerű gazdálkodás alapjainak megvetéséhez. Brestyenszky Béla tihanyi apát a sárból rakott, vesszőből fonott épületek helyébe égetett téglából épületeket emeltetett, amelyek ma is láthatók.
A ma műemlék majorság, amelyben az udvarháztól a templomig, a cselédháztól a közös kemencéig, a gazdasági épületektől a csárdákig minden megtalálható, a maga nemében páratlan létesítmény és agrártörténeti emlékhely. Minden épület az eredeti helyén áll.

A Szent Kristóf-szobor
A területet, ahol egykor a szobor állt, a tihanyi apát adományozta a Somogy megyei Automobil Clubnak 1938-ban, hogy ott az úton járók védőszentjének, Szent Kristófnak szobrot állítsanak. A klub még ebben az évben felhívással fordult Magyarország összes gépjármű-tulajdonosához, hogy a felállításhoz adományokat gyűjtsön. A Bottfay Hűvös László készítette szobrot 1939-ben leplezték le. 1955 október végén ismeretlenek megrongálták, és ezután huszonkét évig hevert a balatonföldvári katolikus templom tornyában. A művet restaurálás után 1979 nyarán a kápolnához egészen közel helyezték el, s 1983-ban úgy határoztak, hogy állítsák, ha nem is az eredeti helyére, de legalább az út mellé. A szobor ugyan Zamárdihoz, illetve Szántódhoz tartozik, de Kőröshegy lakói is magukénak érzik.

Szerencsés Hajnalka
Fotó: Szamódy Zsolt
Források: Dr. Bíró József: A Balatoni hajózás története, Reőthy Ferenc: Kőröshegy története,
Kőröshegy község honlapja (www.koroshegy.hu)