Túracélpontok a Balatonon
Vonyarcvashegy
84. Hajó Magzin, 2002. július

Vonyarc és Vashegy szőlőhegyek és puszták 1850. évi egyesítéséből keletkezett. Később hozzácsatolták a korábban Györökhöz tartozott Szent Mihály-dombot is, ma pedig már nagyközség.

Vonyarc neve szláv eredetű szó, vincellérek településére utal. Az oklevelekben már 1335-ben mint templomos hely szerepel Babócsa néven, a Karmacsi család birtokaként. Az évszázadok során többször cserélt gazdát. 1573-ban a törökök feldúlták, így a település elnéptelenedett. Területének túlnyomó része szőlőhegy volt és puszta, ahol az 1600-as évek elején kialakult a későbbi hegyközség. 1741-től a Festetics család keszthelyi uradalmához tartozott. Mára a szőlőművelés kissé háttérbe szorult, bár néhány szőlősgazda, valamint a Szőlészeti és Borászati Szakcsoport jóvoltából a vonyarcvashegyi bor jó híre és íze a régi.
A sétákat vagy kerékpáros túrákat kedvelők figyelmébe ajánlhatók a települést övező dombok kirándulóhelyei, valamint a tóparton magányosan álló kiemelkedés, a Balaton egykori szigete, a Szent Mihály-domb, ahonnan páratlan balatoni panoráma varázsa ejti rabul a kirándulókat. Már a korai bronzkorban közel 4000 év előtt lakták ezt a kis dombot, ami érthető, hiszen kitűnő védőhelyet nyújtott váratlan támadások ellen. Talán római őrtorony is állott itt, az előkerült néhány római tégla alapján.
A dombot nagyrészt fenyőerdő borítja, a fák között szerény kis kápolna fehérlik.
A Szent Mihály-domb kis szigete ugyanolyan dolomitrétegekből áll, mint az országút északi szélén fekvő Alsócsereze-domb. Valamikor teljesen összefüggött vele, de törések, illetve sakktáblaszerű vetődéssorozat nyomán körülötte a dolomitrétegek lesüllyedtek, és tőzeges láprétség keletkezett, amely még ma is mocsaras. Száz évvel ezelőtt még szigetként emelkedett ki belőle a kis dombocska, amelynek nyugati végénél ömlik a tó nádrengetegébe a vashegyi források vize, amely korábban több vízimalmot hajtott.
A domb tetején álló kis kápolnához, illetve ennek elődjéhez romantikus történetek fűződnek. A szájhagyomány mesél várról, remetékről, kazamatákról, más titkos járatokról, viharból megmenekült halászokról, akik hálából kápolnát emeltek a domb tetején Szt. Mihály arkangyal tiszteletére.
A templomban sokáig őriztek egy naiv bájú festményt, amely 40 halász szerencsés megmenekülését ábrázolta. 1739-ben a befagyott tó jegén sokan halásztak, amikor hirtelen enyhülés állott be, a jég olvadni kezdett, és egy elszabadult jégtáblán 46 halász rekedt. Családtagjaik a vonyarci és a györöki parton várakoztak, kétségbeesetten figyelve, hogyan sodorja a jégtáblát a szél mindig beljebb. Egyszer megfordult a szél, és kifelé hajtotta a jégtáblát, és a 46 halászból sikerült valami csodával határos módon negyvennek megmenekülnie.
A hálás utókor Szerdahelyi Károly építész tervei alapján egy régi, omlatag halottasházból kialakította a 40 halász emlékhelyet, melyben Németh János keramikusművész dombormű alkotása idézi fel a csodás megmenekülés történetét. Hagyományteremtő kezdeményezésként minden év augusztusában színvonalas és változatos programmal itt rendezik meg a 40 halász emléknapot a ma élő balatoni halászok tiszteletére is.
A kis kápolna körül temető terül el, száz évvel ezelőtt a környező Vonyarc- és Vas-hegy szőlőhegyek halottait még csónakon szállították ide eltemetni, mert akkor még körülfogta a Balaton vize az egész kis szigetet.
Vonyarcvashegy egyik látnivalója a Helikon Taverna. 1820-ban a Festetics birtokok présházának épült, Kehon Vilmos uradalmi építész tervei szerint, klasszicista stílusban. Felső szintje timpanonos, négyoszlopos épület, alatta nagyméretű pince van. 1945 után termelőszövetkezeti présház lett, később a Zala Megyei Tanács üdülője, majd reprezentatív vendéglátóhellyé alakították át.
A hatalmas pinceborozóban 200 személy is elfér a keményfából faragott asztalok mellett, közepén hatalmas szabad tűzhely áll. Melléktermeit vadászati eszközök díszítik. A borozó oszlopos előteréből szép kilátás nyílik a Berzsenyi Dániel által annyiszor megénekelt Keszthelyi-öbölre.
Vonyarcvashegyről a Keszthelyi-hegység talán legszebb kilátást nyújtó pontja, a Pető-hegy (355 m) csúcsa a vasútállomásról kiinduló piros jelzés nyomán könnyen elérhető, alig egyórás sétával. Szép árnyas úton, majd fenyveserdőn áthaladva érjük el a csúcsot, és az azon álló Berzsenyi Dánielről elnevezett kilátótornyot. Nagyon szép a kilátás Badacsonyra, a Rezi-hegyre, a Tátikára, Sarvaly, Láz-hegy irányában az alattunk kanyargó Büdöskúti-völgyre és a távoli Kab-hegyre.

V. A.
Fotó: Szamódy Zsolt
Sági Károly-Zákonyi Ferenc:
Balaton
www.balaton.hu