Következő számunk 2011. szeptember 6-án jelenik meg!
 
   
 

Kezdőlap

 

Hírek

  Hajóbemutatók
 
 
  Adok-veszek
  Impresszum
  Előfizetés
  Médiaajánlat
  Elérhetőségünk

Túracélpontok: Veszprém - I. rész
A királynék városa
93. Hajó Magazin, 2003. április

Sorozatunk fordulóponthoz érkezett. Körbejártuk a balaton-part valamennyi települését, és most egy kicsit távolabbra nézünk. Maradunk azonban a környéken. Olyan tájak várnak ránk, amelyeket 5-10 perces autózással el lehet érni a kikötőkből, és akár egész napos családi programot kínálnak. Tartsanak hát velünk a továbbiakban is!

A város egy dolomitfennsíkon fekszik, két tájegység határán: a Bakony erdővel borított lejtői és a gyümölcsöket, szőlőt termő, napsütötte Balaton-felvidék között. Veszprém egy sziklaplatóra épült, melybe a törések mentén a Séd patak mély, szurdokszerű völgyeket vágott, s dombokká szabdalta a tájat. Ezért is emlegetik Veszprémet a hét dombra épült városként, mostani nevükön: Várhegy, Benedek-hegy, Jeruzsálem-hegy, Temetőhegy, Gulya-domb, Kálvária-domb, Cserhát.
Ahogy Veszprém megye legtöbb településéről, úgy a megyeszékhelyről is elmondhatjuk, hogy ősidők óta lakott. A Veszprémi-fennsíknak nevezett területen a Kr. e. IV-III. évezredből való régészeti leleteket találtak, és különösen gazdag emlékanyag került elő a bronzkorból.
A város nevének írott alakjára többféle magyarázat is létezik. Ezek egyike a Bezprem, szláv eredetű személynév, jelentése makacs, önfejű. Ezt a nevet viselte Vitéz Boleszláv lengyel király fia, a mi István királyunk unokaöccse. Lehetett ő is a névadó. Egy másik legenda szerint Gizella királyné hozzá kívánt járulni a Szent Mihály-székesegyház építési költségeihez. Drágakövekkel gazdagon díszített bundáját "Vessz, prém!" felkiáltással elhajította, jelezvén, hogy lemond a fényűzésről, Isten házának mielőbbi felépülése érdekében. A mondát igaznak tartók szerint ebből a "Vessz, prém!" felkiáltásból alakult ki a város mai neve.
A magyar honfoglalás idején a Dunántúlnak ezt a területét a fejedelmi család vette birtokba, s Veszprém, ahol a Várhegyen már korábbi település nyomai is fellelhetők, az Árpád-ház birtoka lett.
Veszprémben Géza fejedelem kezdte meg az egyházszervező munkát. Özvegyét, Saroltot 997-ben Koppány feleségül akarta venni, hogy a pogány törvények szerint Géza utódjaként uralkodhasson. Ám Veszprém közelében, a sólyi mezőn reményei szertefoszlottak, István legyőzte. István lett a király, és felesége, a bajor Gizella Veszprémet választotta lakóhelyéül.
Okleveles adatok szerint Veszprém városa, Székesfehérvár és Esztergom mellett, az államalapítás körüli évtizedekben már fejedelmi (illetve királyi) szállás- és tartózkodási hely volt. Az Árpád-ház uralkodása alatt alapították Veszprém első templomait, melyeket a kora keresztény egyház szentjeiről neveztek el: Szent Györgyről és Szent Mihályról. A Szent György-templom, melynek romjai még ma is láthatók, régebben épült, mint a székesegyház. Itt őrizték vértanú Szent György fejereklyéjét. Még ma is olvasható a templom megkopott küszöbén a zarándokokat figyelmeztető felirat: IN LIMIE NO SEDETO (A küszöbre ne üljetek). I. Szent István fiatalon meghalt egyetlen fia, Szent Imre herceg a legenda szerint itt tette szüzességi fogadalmát. Ez a kápolna Magyarország legrégibb középkori épülete, 1957-ben tárták fel.
Az eredetileg királyi-királynéi tulajdonban levő veszprémi vár és az ahhoz tartozó várbirtokok a XI-XII. században folyamatosan a veszprémi Szent Mihály-egyházközség - a püspökség és a káptalan tulajdonába kerültek. A veszprémi püspökség alapítását 1000-ben, a ravennai zsinaton hagyták jóvá, s 1009-ben királyi oklevélben rögzítették birtokainak határát. Joghatósága öt királyi megyére, csaknem az egész Dunántúlra kiterjedt.
Veszprémet Gizella tette a királynék városává, és ez nem csupán szájhagyomány. A székesegyházat, melyet I. István felesége, a bajor származású Gizella királyné alapított és szerelt fel, mint Magyarország első és legrégibb püspöki székesegyházát emlegetik az oklevelek. A magyar királynék Veszprém székesegyházának örökös kegyurai lettek. A szentélyben állt a trónszékük, koronájukat a székesegyház kincstárában őrizték. Mindez a veszprémi püspökök számára számos kiváltság forrása lett. 1216-ig szokásjog volt, azóta azonban törvényesen is őket illette a királynék koronázásának előjoga, s viselték a királyné kancelláriájának hivatalát.
Gizellára szeretettel emlékezik kedves városa; minden év májusában, a neve napján kezdődnek a Gizella-napok, a művészeti és tudományos fesztivál. Gizelláról szól az 1993-ban született rockopera, a veszprémi szerzőpáros, Asztalos István és Kovács Attila műve. Azóta minden hónapban felcsendülnek az opera hangja az új városháza Kossuth-termében - ezzel a dallammal kezdődik a közgyűlés.
Az 1241. évi mongol támadást követően IV. Béla király az anyagilag tehetősebb családokat arra kényszerítette, hogy kővárakat építsenek. A katonailag fontos pontok, utak ellenőrzését ellátó várak egyben gazdasági központokká is váltak, hiszen a várakhoz falvak, birtokok tartoztak. IV. Béla halála után földesúri harcok színhelye lett a város. Csák Péter hadai 1276-ban lerombolták az első székesegyházat, vele együtt azt a káptalani jogi főiskolát, amit egyenrangúnak tartottak a párizsi főiskolával.
Mátyás korának veszprémi emlékei elsősorban Vetési Albert nevéhez fűződnek. Ez a jeles humanista főpap (1458-1486), Mátyás király titkos kancellárja a püspöki könyvtár gyarapításába és nagy építkezésekbe kezdett, a reneszánsz szellemében díszítette a székesegyházat és a Szent György-kápolnát. A kápolna faragványos, címeres feliratos gyámköve ma is megvan, melyen jól látható az 1467-es dátum. A püspök reneszánsz viráginda-motívumokkal körülszőtt, gránátalma ornamentikájú kazulája a Mátyás-kori magyar hímzőművészetet dicséri. A kazula és a Vetési-kő eredetije megtekinthető a Laczkó Dezső Múzeum állandó kiállításán.
A virágkor után hanyatlás következett, az országnak a mohácsi vész, Veszprémnek a hatalmi harcokból eredő többszöri ostrom miatt. 1552-ben Ali budai pasa elfoglalta Veszprémet, a törökök a vár bástyáit lerombolták, a székesegyházat kirabolták, az épületeket felgyújtották, a lakosság jelentős részét legyilkolták vagy fogságba hurcolták. Veszprém a 150 éves török uralom alatt többször cserélt gazdát. 1620-1622 között Bethlen Gábor erdélyi fejedelem katonái szállták meg a várat, amely az 1683-ban bekövetkezett rövid török uralmat leszámítva, ezután mindvégig magyar kézben maradt. Az 1620-as évektől a város ismét élettel telik meg. 1628-ban 76 éves önkéntes sümegi száműzetés után, visszatér Veszprémbe az egyházmegye püspöke. A veszprémi püspök és a veszprémi káptalan sorra érvényesíti földesúri jogait, megkezdi az újjáépítés munkáit.
A 18. század egyik legnagyobb horderejű, a terület lakóinak kulturális jellemzőit máig meghatározó eseménye volt az elnéptelenedett vagy csak részben elnéptelenedett területek újbóli benépesítése. A török hódoltság korának és a Rákóczi-féle szabadságharc polgárháborús korszakának falupusztulásai, a gyakran súlyos úrbéri terhek, valamint a kedvezőtlen termelési feltételek okozta lakosságcsökkenés 1720-1768 között sok esetben az el nem pusztult falvak újratelepítését tette szükségessé. A XVIII. század közepén alakult ki a barokk városközpont, amely képét nagyrészt Fellner Jakab, a jeles magyar építőművész szellemének és munkásságának köszönhette. Padányi püspök megszüntette a vár középkori sikátoros beépítettségét, kialakítva a kanonoki palotáktól szegélyezett, reprezentatív Szentháromság teret. Majd 1776-ban Fellner tervei szerint elkészült az új püspöki rezidencia, mely Magyarország egyik legszebb késő barokk palotája lett.
A városban 1790-ben már négy nyomda működött, itt nyomtatták többek között a Kazinczy-féle nyelvújítás ellen irányuló "Mondolatot".
1909-ben Veszprémet megközelítette a vasút. Csak megközelítette, mert a várostól mintegy öt kilométerre építették ki a pályaudvart, ami csupán a felirata miatt lett veszprémi. A belvárosban akkor lett vasútállomás, amikor kiépítették a balatoni szárnyvonalat, ám ez sem élt sokáig, 1969-ben ünnepélyesen megszüntették.
A mai belvárost meghatározó városkép a XIX-XX. század fordulóján alakult ki. Megépült a mai Városháza, lebontották az Óváros tér közepén álló épületeket, ahova egy városi múzeumi épületet kívántak elhelyezni (ez a terv végül is nem valósult meg, és a múzeumot a Püspökkertben építették fel az első világháború után). A tér kialakításában a szecessziós és a historizáló építészeti stílusokat követték.
A II. világháború hatalmas pusztítást okozott a városban, mintegy 70%-a elpusztult. Megrongálódott a völgyhíd kisebbik íve is. Márföldy Aladár veszprémi mérnöknek köszönhető, hogy az akkor hétéves viadukt nagyobbik íve megmenekült.
A háború után három törekvés mutatkozott. A világi és egyházi javak államosítása, az egyház szerepének teljes visszaszorítása. Ez utóbbi cél jegyében oszlatták fel 1951-ben a Ward Mária által alapított Boldogságos Szűz Mária Intézetet, közismertebb nevén az angolkisasszonyok veszprémi rendházát, majd lebontották a zsinagógát a Búzapiac téren, hogy csak néhány példát említsünk.
Veszprémnek a tervek szerint ipari-tudományos központtá kellett volna válnia. Több kutatóintézettel együtt ezért jött létre 1949-ben a Veszprémi Vegyipari Egyetem. A harmadik törekvés: Veszprém legyen kulturális központ! Ez volt az a cél, amit leginkább magukénak érezhettek a hagyománytisztelő veszprémiek is.
A híres veszprémi püspökök sorában ott volt Mindszenty József, a mártír sorsú hercegprímás, aki 1944-45 között töltötte be a veszprémi egyházfői tisztet. Veszprémi püspökből lett bíboros Lékai László, majd Paskai László is.
Veszprém szülöttei többek között: Rózsavölgyi Márk (1789-1848) zeneszerző, Borsos József (1821-1883) festő, Endrődy Sándor (1850-1920) költő, Simonyi Zsigmond (1853-1919) kiváló nyelvtudósunk, Cholnoky Viktor (1868-1912) író, valamint Cholnoky Jenő (1870-1950) az ismert földrajztudós.
A következő részben Veszprém látnivalóit és nevezetességeit mutatjuk be részletesen, melyeket az alábbiakban felsorolunk.
Fecskendőház, Hősi Kapu, Tűztorony, a piaristák temploma és rendháza, Püspöki (érseki) palota, Barokk palota, Gizella Múzeum, Gizella-kápolna, Várkút, Nagypréposti-ház, Dubniczay-ház, Bíró-Giczey-ház, Szent István (ferences)-templom, Ferences-kolostor, Szent Mihály-székesegyház, Szentháromság-szobor, Éneklőkanonoki-ház, Szent György-kápolna, Kilátóbástya, Petőfi Színház, Laczkó Dezső Múzeum, Bakonyi-ház, Szent István-völgyhíd, Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark, a veszprémvölgyi apácakolostor romja.

Forrás: dr. Czellár Katalin- dr. Somorjai Ferenc:
Magyarország, Panoráma Nagy Útikönyvek
www.veszprem.hu
ww.balaton.hu
www.balatonregio.hu

Veszprém: A királynék városa - II. rész

 

     
 
Aktuális szám
 
     
 
 
     
   
     
 
Partnereink