Hajóbemutató
Dehler 34
96. Hajó Magazin, 2003. július

Tíz évvel ezelőtt a Hajó Magazin második számában egy Dehler 34-est mutattunk be. Azóta a típust a 33-as váltotta, most pedig ismét egy 34-essel vitorlázhattunk. 1993-ban, az akkori 34-es igazi luxusjachtnak számított a Balatonon. Ma a megfizethető középkategóriába tartozik.

A mai 34-es rövidebb (39 centivel) és keskenyebb (20 centivel) tíz évvel ezelőtti elődjénél. A vízvonala azonban 70 centiméterrel hosszabb. A súlya is növekedett, több mint 300 kilóval nehezebb, viszont a ballaszt 100 kilóval könnyebb. Ezeket a számokat kétkedve fogadja a szemlélő. Az új 34-es legalább egy kategóriával nagyobb hajónak látszik.
Megőrizte valamennyi értékes tulajdonságát, a kiváló minőségű összeszerelést, a Lewmar és Harken vereteknek köszönhető fantasztikus és mindig lenyűgöző használhatóságot. Az ember szinte nem is érti, hogy más gyártók miért nem tudnak ugyanilyen jót csinálni. Annak idején már a 33-asnál is leírtuk, hogy milyen jól és gyorsan működik a Dehler reffrendszere. Egy dolog változott. Mégpedig bennem. Tíz évvel ezelőtt - pedig akkor nem is én teszteltem a 34-est - biztosan jobban örültem volna a rúdkormánynak. Ma már azt gondolom, hogy olyan hajókon, melyekkel rendszeresen nagy motorral kell tolatni, bizony jobb, biztonságosabb a körkormány. A hajót egyébként körkormányra tervezték. Akkor kerül minden a helyére. A kormánykerék mérete biztosíték arra, hogy egy áttétel nélküli direkt kormányt kap a tulajdonos, amivel ugyanolyan pontosan lehet vezetni a hajót, mint a rúdkormánnyal.
Kihajóztunk. Minden természetes módon jól működik. Vitorla föl, fock kiteker. Kis csörlőzés és megyünk. Megint meglep versenyhajós reakcióival. Pontosan, jól vezethető. Az Elvström által készített átmeneti vitorlázata nagyon szépen áll. Az anyaga túra, a szabása verseny. Jó megoldás. A fedélzeten végigtekintve nyugodtan konstatálhatjuk, hogy mindenből a legjobbat kapjuk. Van spinnakerbaumunk és orrsudarunk is - mindkettő karbonból -, de egyikhez sincs vitorlánk. Kellemes kettes szél fúj. A Dehler jólesően dől és szépen halad. Az adatok szerint hatcsomós szélben hat csomóval lehet a hajóval félszelezni. A maximális sebessége valahol kilenc csomó környékén van. Eléréséhez húszcsomós szélre van szükség. Negyvenhat fok körül cirkál a leghatékonyabban, afölött rohamosan romlik a sebessége.
Az árboc kétszálingos, enyhén hátranyilazott. A nagyshot a cockpitba érkezik, és a kormányos kezelheti. A szerelvények ilyen kialakítása a szoliterezést segíti. Kormányzás közben könnyen és jól kezelhető a génuashot. A génuakocsi csigasorral állítható. A hablécen vízszintesen és dőlve is jó ülés esik. A járófelületek kényelmesek és biztonságosak. A műszerek a kabintetőn kaptak helyet, ami egy kicsit távoli (szemüveg nélkül). Bő szélben aztán nagyon lelassultunk. Elkelt volna a gennaker.
A kabinban egy csapásra megszűnik minden sportos hangulat. A hajó inkább klasszikus, mint modern berendezése rendkívül letisztult vonalvezetésű. A szalon mellett két kabin van, és nem is kínálnak más kialakítást. Így a választás egyszerűnek látszik. De ez csak a látszat! A Dehler hihetetlenül hosszú opciós listáját böngészve ismét csak kényes döntés előtt állunk. Kell-e a hajóba fűtés? - kérdezi a kereskedő. Hát? És már sorolja is, hogy nemcsak a szezont lehet vele meghosszabbítani, de a hajó élettartamát is. Néz az ember bután! ő meg csak folytatja: hiszen pillanatok alatt meg lehet vele szárítani az óhatatlanul nedvesedő kárpitokat, matracokat, mindent, ami bent van. Milyen igaza van? Kell a fűtés! Ám azonnal jön a következő kérdés, és természetesen az okos, rábeszélő érvelés is. Így lesz az eredetileg 90 ezer eurós hajóból pillanatok alatt 120 ezer eurós jól felszerelt luxusjacht. És abban azért még nincs benne minden.

L. F.
Fotó: Szekeres

Technikai adatok
Hossz: 10,21 m
Vízvonalhossz: 9,30 m
Szélesség: 3,20 m
Merülés: 1,60 m, 1,90 m
Súly: 4500 kg
Ballaszt: 1700 kg
Nagyvitorla: 32,7 m2
Génua: 33,9 m2
Fock: 23,9 m2