Túracélpontok: Kapolcs és környéke
Művészetek Völgye
98. Hajó Magazin, 2003. szeptember

Szeptemberi túracélpont rovatunk tervezésekor nem kellett sokáig törni a fejünket, hiszen július 25-én kezdődött és augusztus 3-áig tartott a 15. Művészetek Völgye programsorozat. A rendezvényt az 1989-ben alakult Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet szervezi. A Káli-medence Tájvédelmi Körzetben, a forrásokkal és erdőségekkel körülvett Balaton-felvidéki Eger-völgy hat falva vesz részt a fesztivál megrendezésében.

Kapolcs
1091. április 29. után a kunok Kapolcs vezérrel az élükön betörtek Erdélybe, majd Biharba. I. László és serege megállította őket, Kapolcs vezért pedig megölték. A kor szokásai szerint, a legyőzöttek néhány élve hagyott, betelepített tagja a vezérről nevezte el a települését.
A római korban már laktak e helyen. 1962-ben a feltárások során előkerült egy római síredikula felső része. Erre vezetett a Budát az Adriával összekötő nagy hadi út, a Via Magna is. A falu felett emelkedő Királykő bazaltoszlopai feltehetően egy földvárat, Atilla várát határolták. Még ma is jól kivehetők a régi sánc szélei.
A XVIII. században Padányi Bíró Márton püspök helyreállíttatta a kapolcsi katolikus templomot, melynek legszebb kincse a fekete Mária oltárkép, melyet Xaversich Ferenc munkájának tulajdonítanak, de valószínű, hogy Cymbal János alkotása. Nem sokkal ezután épült fel az evangélikus templom is, melynek 600 kilogrammos harangja különleges szabadalommal készült el.
A XIX. századra Kapolcs községgé növekedett. Ekkor már igen fejlett iparral rendelkezett, hamar híressé váltak a kapolcsi fazekasok, tímárok, serfőzők, gombkötők, csizmadiák, szűrkészítők, vargák. A legfontosabb ágazat a malomipar volt. Az itt élők már a XII-XIII. századtól kezdve a "saját malmukra hajtották" az Eger-patak vizét. Az államosítás után a malmokat sorra bezárták, vagy hagyták őket lassan elpusztulni. Idővel a patak vize is elapadt. A Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet segítségével sikerült megmenteni a patakot, és 2000-ben befejeződött a már-már jelképpé váló Szaller-malom újjáépítése is.

Öcs
A község elnevezése a következőképp alakult. 1278: Ech (Ecs), 1378: Ichy (Icsi), 1734: Nemes Eöcsy. Valószínűleg a név személyi eredetre mutat. A mai egyszerűbb írású Öcs név feltehetően a nemesi kiváltságok csökkenésével, a XIX. század közepén alakult ki.
Lakossága a XVI. századig nemesekből állt. 1878-ra a helyzet megváltozott, olyan nagy volt a beköltözött házas és ház nélküli zsellérek száma. Viszontagságos időkben ugyanis a nemesek eladták földrészeiket és elköltöztek. Helyükre parasztok jöttek.
Öcs középkori református temploma 1734-ben épült. Egyenes záródású szentélye alapján egy korabeli templom átépítésére gondolhatunk. Középkori római katolikus templomáról nincsenek adataink. Csak annyit tudunk, hogy 1550-ben plébániája betöltetlen.

Vigántpetend
Vigánt falu nevét először 1236-ban említi oklevél. 1338-ban felosztották két birtokos között. A keleti részt kapták a nemesek, ez a későbbi Nemes Vigánt. A nyugati fele a káptalané lett, és a Pór Vigánt nevet kapta, majd később beolvadt Petend határába. A két falut 1938-ban egyesítették Vigántpetend néven. Az 1760-ban befejezett katolikus templom építtetője Eszterházy Károly egri érsek, a terveket a család híres építésze, Fellner Jakab készítette. Öreg iskolája, mely 1976-ban látott utoljára diákot, jelenleg környezetvédelmi oktatóközpontként működik. A csórompusztai egykori gazdasági épület a Magtárstúdió fiatal munkatársainak alkotóhelye. Az ő terveik alapján készülnek a Művészetek Völgye Fesztivál kiadványai, grafikai anyagai.

Pula
Pula, a "fészekalja falu" néven is emlegetett település az Eger-séd (Eger-patak) völgyének legkeletibb települése. Neve a kicsi jelentésű pólya-pulya szavakból eredeztethető.
A pulaiak a földesúri alkalmazottak és a majorsági cselédek kivételével egységesen a bajor nyelvjárás úgynevezett "ui" változatát beszélték, ma már viszont csak az idősebb korosztály képviselőit hallhatjuk így megszólalni. A pulai szorgos jobbágyok 1811-ben szőlő telepítésére kértek engedélyt a földesúrtól. Az első pincék földbe süllyesztett kőfalú, gerenda- és famennyezetes, zsúpos tetőzetű, egyetlen helyiségből álló építmények voltak. Az 1820-as évektől pedig kéthelyiséges (fapadlású présház és kőboltozatos bortároló) pincék készültek.
A múlt században jelentős szőlőművelés és bortermelés folyt a Náczi-hegyen. A század végén beütött a filoxéra, és itt is nagyon megnehezítette a szőlőbirtokos gazdák munkáját. Egy ideig ugyan szénkénegezéssel próbáltak védekezni, de eredménytelenül. Az utóbbi 15-18 évben nagyon megváltozott a hely arculata. Új telepítésű szőlők (a direkt termők eltűnése), gyümölcsösök, díszfák és díszcserjék ültetése, új pincék építése, régi borospincék fölújítása jelzi egy újabb kor kezdetét.

Taliándörögd
Taliándörögd területén a középkorban négy település volt: Felső-dörögd, Alsó-dörögd, Imár és Ráskó. 1548-ban a törökök felégették a községet, és az sokáig lakatlan maradt. 1718 után ismét kezdett benépesülni. Az új Dörögd nem a régi falu helyén, hanem "a sűrűben" épült. A településsel szorosan összefügg a Dörögdi család neve és sorsa. A mai Taliándörögd, a Dörögdi család fiúágon való kihalása után vizeki Tallián Ferenctől kapta a nevét, megkülönböztetésül a középkori Tóth-dörögd - ma Ódörögd puszta - településtől. 1773-ban a községet vegyes hitű magyarság lakta. A falu máig fennmaradt három temploma ennek emlékét őrzi.

Monostorapáti
Nevét a határában alapított bencés apátságról kapta. Az apátságot, melynek ma már csak a romjai látszanak, Bánd fia Atyusz alapította 1117-ben. Az akkor még Almád nevet viselő település élete szorosan kapcsolódott a Szűz Mária és a Mindenszentek bencés apátság működéséhez. Az Árpád-kor utolsó évtizedeiben az apátság és a település is rablások, fosztogatások martaléka lett. Az Anjouk idején a község talpra állt, megszűnt a bizonytalanság. Ekkor a település neve Almádról Apátira, majd Almádapátira változott. Monostorapáti néven először Mátyás uralkodása idején, 1468-ban említik.
1752-ben kezdte építtetni Padányi Bíró Márton püspök a környék legnagyobb templomát, melyet Nepomuki Szent Jánosról neveztek el, akit Vencel cseh király parancsára vetettek a folyóba, mert megőrizte a gyónási titkot. A barokk templom negyven méter magas tornyát körülbelül száz évvel később építették, mint magát a templomot. A szentély falát Bucher Xavér Ferenc barokk képei díszítik. A templomhajó díszítése már neobarokk, Gyivis János készítette.
Az ötvenes évektől szinte folyamatosan működnek színjátszó csoportok, néptánc együttesek, kórusok. 1996-ban Monostorapáti is csatlakozott a Művészetek Völgye rendezvénysorozathoz, amely immár a falu hagyományos ünnepeinek sorába tartozik.

Veres Annamária
www.kapolcs.hu
Fotó: Hatvany Csaba, Kassay Róbert, Szekeres László