Velencei-tó
A napfény tava
106. Hajó Magazin, 2004. május

A Velencei-tó hazánk harmadik legnagyobb állóvize, területe 26 négyzetkilométer. Hossza 10,8 kilométer, szélessége 1,5 és 3,3 kilométer között változik. Központi helyen fekszik, majd' félúton Budapest és a Balaton között. A napfény tava elnevezést azért kapta, mert évente 2050 órán át éri a napfény. Nem csoda hát, hogy a füves partokon kellemes, pezsgő hangulatú strandokat építettek. A tó nyugati oldalán lévő 420 hektáros nádas madárrezervátum. Mostani utazásunk során ezt a tavat járjuk körül, s bemutatjuk önöknek a nagyobb városok látnivalóit, nevezetességeit.

Velence
A település a Velencei-tó északi csúcsának ölelésében, a part mentén és a domboldalon fekszik. A község helyén a római időkben is település volt, itt haladt át a hadi út, összekötve Savariát (Szombathely) és Aquincumot. A község határában római útjelző köveket találtak. A "Velence" szó eredetét illetően megoszlanak a vélemények. Egyes helytörténészek szerint régi halászkifejezés a gyökere, mások arra vezetik vissza, hogy a középkorban Velence község a székesfehérvári épületeken dolgozó olasz mesterek településhelye volt.
A római katolikus templom 1830 körül épült klasszicista stílusban. Nem tudjuk biztosan, hogy ki tervezte. Valószínu, hogy Hild József, vagy valaki más, aki az ő munkásságát tekintette mértéknek. Kapuja fölött félköríves ablak van, rá hatalmas timpanon árnyéka vetül. A homlokzatok dísztelenek. A templom belseje egyhajós, egyenes záródású szentélyében két kegyúri oratórium van. A főoltárképet V. Fischer egyik követője festette 1830 körül, a címe: Szent István felajánlja Magyarországot Szuz Máriának.
A Vörösmarty-présház nádfedeles, egyszeru épület, a község fölötti dombhát déli lejtőjén helyezkedik el. A ház teraszáról szép kilátás nyílik a tóra és a Velencei-hegységre.
Velencén, a strand területén épül a tó első vízisípályája, amely ezerkétszáz méter hosszú lesz. A vízisízők huszonkilenc kilométer per órás sebességgel haladva mutathatják meg, mit tudnak, de a versenyek alkalmával akár ötvennyolccal is száguldhatnak.

Sukoró
Ha a tó északi partján járunk, érdemes megállnunk a festői tájjal övezett üdülőfaluban. Nem túlzó dicséret, hogy Sukoró a Velencei-tó Tihanya. Hírnevét azonban nemcsak természeti szépsége öregbíti, hanem egy itt vívott jelentős ütközet is. A Móga János vezette magyar sereg 1848. szeptember 29-én Pákozd és Sukoró között legyőzte Jellacic csapatait.
A Szilvás-sor néhány építménye a Velencei-tó környéki népi kultúra emlékét őrzi. A hetes számú muemlékház ma múzeum. A nádfedeles, sárfalú házban egy már-már elfeledett világ tárul fel; valamikor egy zsellércsalád lakott itt. A kiállítás hitelesen adja vissza a szobák és a konyha bútorainak eredeti elrendezését, és olyan eszközöket tár elénk, amelyeket valóban ebben a környezetben használtak.
A sukorói református templom 1832-ben épült, de később jelentősen átalakították. Szószéke a 18. századból való. 1848. szeptember 28-án ebben a templomban tartották a győzedelmes pákozdi csatát előkészítő haditanácsot. A ma is meglévő (1805-ből származó) úrasztala mellett fejtette ki Móga altábornagy a haditervét. A jeles esemény emléktárgyait eredeti környezetükben, a templomban állították ki.
A Nadap felé vezető út mellett láthatók az úgynevezett Ingó-kövek, melyek erős szélben megmozdulnak. Sukoró a Velencei-hegységbe tartó kirándulások legjobb kiindulópontja.

Pákozd
A gazdag múltú várost a Velencei-tó északi partján, a Székesfehérvárról Budára vezető út mentén találjuk. A bronzkor óta lakott hely. Az árkokkal és erődítésekkel körülvett földvárak közül a pákozdi az egyik legnagyobb és leletanyagát tekintve a leggazdagabb. A község neve Anonymus Gesta Hungarorum címu munkájában fordul elő legkorábban, "montem Pacoztu" alakban.
A pákozdi vár a legjelentősebb bronzkori telep a Velencei-tó északi partján feltártak közül. Valószínuleg ez volt az egész Észak-Dunántúl bronzkori kultúrájának központja. Történelmünk kiemelkedő csatái zajlottak itt (1543, 1848, 1944-1945 tele). Az 1848. szeptember 29-én vívott ütközet színhelyén áll a pákozdi emlékmu és mellette a múzeum. A múzeumot a pákozdi csata 130. évfordulójára emelték, és az érdekesebb dokumentumokat mutatják be itt. A kiállításon egy digitális vezérlésu terepasztalon végigkísérhető a csata menete. A történeti kiállítás a szabadságharc eseményeit ismerteti időrendben. A látványt színesíti a korabeli zászlók és különböző fegyvernemek (másolatok) bemutatása. Ha úgy tartja kedvünk, videofilm-vetítésen is részt vehetünk. A film a szabadságharc eseményeit dolgozza fel. A múzeum ablakaiból csodálatos kilátás nyílik a Velencei-tóra.
A Don-kanyar-emlékkápolnát az 1990-es években építették, Szabó Tamás tervei alapján. A második világháborúban, a Don-kanyarnál elesett magyar katonák emlékére emelt kápolna egy domboldalon áll. Jeles évfordulók alkalmával szentmisét tartanak itt.
Érdekes látványosság a Pákozd-sukorói Arborétum. A területen létesített tájmúzeumban sok ismeretet szerezhetünk a környék kultúrtörténetéről és gazdaságföldrajzáról. Ha többet akarunk tudni a vidék természeti képéről, érdekel földtörténeti kialakulása, éghajlata, geológiai és talajviszonyai, vízrajza, akkor feltétlenül térjünk be ide. A gyujtemény egy része a környék rendkívül gazdag és változatos növény- és állatvilágával foglalkozik. Aki néhány óra alatt szeretné áttekinteni a táj természeti értékeit és kulturális örökségét, keresse fel ezt a kicsi, de gazdag múzeumot.
Dinnyés és Agárd között helyezkedik el a Madárvárta madártani kutatóállomás. A tónál több mint két évtizede muködik az első, 1928-ban létrehozott, de a második világháborúban elpusztult madármegfigyelő állomás utóda, a Chernel Istvánról elnevezett Madárvárta.
A rezervátumban minden a ritka madarak nyugalmát szolgálja. A Velencei-tó néhány évszázada még magában foglalta a dinnyési Fertőt és a jelenlegi halastavak területét is. Schenk Jakab és Chernel István már száz évvel ezelőtt elismeréssel írt a tó madárvilágáról. Az ország első madárvártáját itt hozta létre 1928-ban Radetzky Dezső, akinek madárvédelmi tevékenységét fia, Radetzky Jenő folytatta. Az életterek radikális csökkenése és a növekvő turizmus hatására a Madártani Intézet 1958-ban védetté nyilvánította a tó nyugati nádasainak nagy részét. A 420 hektáros rezervátum azonban kicsinek bizonyult. A zavarásra érzékeny madárfajok átköltöztek a dinnyési Fertőre. 1979 óta a két madárrezervátum a ramsari egyezmény hatálya alá tartozik.

Gárdony és Agárd
Gárdony a Velencei-tó déli partjának legnagyobb települése, közigazgatási központja. Lakosainak száma nyolcezer, 1989 óta város. Elnevezése egy magyar személynévből ered. Először - Gordun alakban - egy 1260-as adásvételi szerződésben fordult elő.
Agárd egy ősi település a Velencei-tó déli partján, Gárdony közigazgatási területén fekszik. III. Béla oklevelében, 1193-ban Ágor néven tesznek róla említést. Ekkoriban a fehérvári keresztesek birtoka volt, és királyi szolgáló népek is lakták. A területet 1579-ben Jakusith Ferenc győri várkapitánynak, majd a török időkben a komáromi jezsuiták rendházának adományozták átmeneti használatra. Amikor 1775-ben Ürményi József megkapta, a pusztán csak egy-két ember lakott, akik rideg állattartással foglalkoztak. A lakosságszám akkor kezdett gyarapodni, amikor a termékeny földeken a földesúr áttért az intenzív földmuvelésre.
A közeli Bika-völgyben talált gyógyhatású termálvízre 1984-ben Gárdony és Agárd között modern fürdő épült, mely egész évben látogatható. A harminchat fokos víz kedvező hatással van a mozgásszervi és nőgyógyászati betegségekben szenvedők problémáira. A termálfürdő Fejér megye egyetlen fedett gyógyfürdője.

Gárdonyi Géza-emlékház
Agárdon született 1863. augusztus 3-án Gárdonyi Géza. A korabeli bútorok között kiállított kéziratmásolatok, fotók mutatják be a nagy író életét és munkásságát. A házban helytörténeti kiállítás is van. Gárdonyi, akit eredetileg Zieglernek hívtak, a szomszédos település, Gárdony nevét vette fel. Apja uradalmi gépész volt. Az író szülőházában a kiállítás egyik része az apa emlékét idézi fel, a másik a velencei-tavi nádvágást és halászatot mutatja be. Ezenkívül van itt egy berendezett paraszti konyha is. A kertben áll Somogyi Árpád alkotása, Gárdonyi szobra.

Forrás: Magyar Nagylexikon
www.balaton.hu
Veres Annamária
Fotó: Szekeres László