Hajóbemutató
Merry Fisher 530 T
107. Hajó Magazin, 2004. június

Jelentem, teszteltük a Merry Fisher 530-ast. Jó kis hajó. Erős, bírja a gyűrődést, lehet terhelni. Ezt onnan tudom, hogy a gyár által megengedett maximális 75 lóerős teljesítményű motor helyett egy 140-essel nyüstöltük. Könnyedén tépett hatvannal. Kopogott alattunk a Duna. Az ajánlott teljesítmény 50 lóerő.

Bizony, ez a hajó egy ötvenlovas motorral kedves családi túrahajó, barátságos halvadász. Így azonban egy igazi nagyvad. Komoly, tekintélyt parancsoló teljesítménnyel.
Az egyhatos Picasso megküzdött az utánfutóval együtt bőven egy tonna fölötti tömeggel, mire vízre rakta a hosszú sólyán. A Merry Fisher engedelmesen úszott a kikötőkötél végén. A cockpit kialakítása kicsit sem akar egy autó belsejére emlékeztetni. Az európai formatervezők ízlését tükröző hajós környezet fogadja a belépőt. Sok a műanyag, könnyen tisztán tartható a munkatér. A pilóta- és az anyósülésen kívül két szolid kis széket is felszereltek a cockpit hátsó falára. Az első ülések felhajthatók, alattuk tárolódoboz van. Ezek mellett kétoldalt tíkfa kapaszkodók vidítják a tekintetet. Sok rakodóhelyre leltünk, például két nagy zárható tárolóra. Itt van a kijelzővel szerelt üzemanyagtartály is. Ha az ergonómia diktál, akkor nem lehet ellene semmi kifogásunk, de a hajó egyensúlyát tekintve az orrban lenne jó helyen.
A műszerfalról három analóg - üzemanyagszint, trimm- és fordulatszámmérő -, valamint egy digitális sebességmérő műszer néz ránk. A műszerfal tetejére szereltek egy 85 milliméteres kompaszt. A hajó jó fogású klasszikus kormánykereket kapott.
A kabinban két fix oldalablak és egy nyitható deckablak van. Az U alakú kanapé szükség esetén ágyként is szolgál. Körben polcok teszik valamelyest komfortossabbá a belteret, ami így is meglehetősen szerény marad.
Az orrfedélzeten horgonykamrát alakítottak ki. Ennek a tetejét igyekszem egy kézzel nyitva tartani, miközben ugyanazzal a kezemmel gyűjtöm bele a kikötő kötelet. A másikkal a hajót tartom. Nem könnyű. Végre elindulunk. A motor csendben duruzsol. A zöld szélvédőn keresztül sejtelmes a táj, amíg a szemem meg nem szokja az új színbontást. Ha hátranézek, akkor megint valószerűtlenül világos minden. A gázkaron van a trimmállító. Folyamatosan kezelni kell, különben a motor kavitálni kezd a fordulókban. Nem érzek rá azonnal, a műszerfalról nézem, hogy durván jól áll-e a motor. A száznegyven lóerős aggregát könnyedén mozgatja az üresen is hétszázhatvanöt kilós testet. Ha mind a ketten ülünk, akkor jó az egyensúly, viszont ha Csaba hátramegy, hogy megigazítson valamit, azonnal megbomlik a rend. Még két személlyel is farnehéz lehet a hajó. Ezen az orrba szerelt üzemanyagtartály segíthet. No meg egy könnyebb motor.
Ráadom a gázt. A Merry Fisher keményen kiemeli az orrát, és gyorsulni kezd. Hamar vízszintesbe lehet hozni. Eleinte nem akarok nagyon rohanni, inkább a stabilitás érdekel. Megyünk néhány kört, közben megtanulom, hogyan kell állnia a motornak a kanyarokban, hogy a csiga ne kapjon levegőt. Megpróbálom kibillenteni az egyensúlyából, de nem sikerül. Jobbra-balra billegtetem, a hajó azonban nagyon barátságos marad. Közelébe sem jutok a deckvíznek. Rendben. Nyomunk egy padlógázt, aztán amikor felgyorsult hatvanra, teljesen jobbra forgatom a kormányt. A hajó tökéletesen le van szabályozva. Ebben a helyzetben is hosszú íven, kissé sodródva veszi be a kanyart. Nem tudom megdönteni. Amikor teljes gázzal átmegyünk az imént keltett hullámainkon, két komolyabb ütést kapunk, és a hajó eresztékei egy erősebb nyikordulással jelzik, hogy ez egy kicsit sok. Leveszem a gázt. Igen gyorsan megáll.
A hajótest oldalstabilitását a széles, kissé ék alakú héjforma adja. Ezért szinte fel sem lehet borítani, és kissé oldalra csúszik a nagy sebességgel vett kanyarokban.
Megint elindulunk. Most azzal kísérletezem, hogy mennyi idő alatt tudom megállítani. Mindig marad húsz méter köztem és a móló között. Nem merek közelebb menni teljes gázzal. Ez jó. Két hajóhosszal is elégedett lennék.
Kikötünk. Pontosan, jól oda tudunk állni a mólóhoz. Kész. Jólesett. Kiszállás után hosszú kötélre engedjük. A Picasso nem vállalja a kivontatást, meg kell várni Szántó Bélát a Vitarával. A Suzuki könnyedén megbirkózik a feladattal.
A motor
A Suzuki legnagyobb négyhengeres, négyütemű motorját használtuk. A száznegyven lóerőt 2044 köbcentiméteres hengerűrtartalom biztosítja. A motort a Fröhlich-Szántó Kft. adta
a hajóhoz. Az 1996-ban alakult céget az a Szántó Béla vezeti, aki több mint harminc éve foglalkozik motorcsónakok szervizelésével és motorcsónak-versenyzéssel. Ezért bíztunk abban, hogy a gyári adathoz képest ennyivel nagyobb motorral is biztonságosan hajózhatunk. Bélának ezúttal is igaza volt. A Merry Fisher könnyedén elbírta a nagyobb terhet, mi pedig élvezettel motorcsónakáztunk. Ennek ellenére is csak szakember felügyelete mellett, és akkor is csak fenntartásokkal ajánljuk a megengedett gyári értéknél nagyobb motor felszerelését. Jó ha tudjuk, hogy a hajótest amortizációja jelentősen felgyorsul ilyen használat mellett.

L. F.
Fotó: Szekeres

Technikai adatok
Teljes hossz: 5,22 m
Testhossz: 5,10 m
Legnagyobb szélesség: 2,28 m
Tömeg (motor nélkül): 765 kg
Merülés: 0,31 m
Vízvonal feletti magasság: 2,11 m
Üzemanyagtartály: 80 l
Maximális motor: 75 LE
Ajánlott motor: 40/50 LE
Teszthajó: 140 LE
Kategória: C, 6 fő