Hajóbemutató
Oceanis Clipper 42 CC
108. Hajó Magazin, 2004. július

Centrál cockpit. Olyan elrendezés, amely idegenül hat egy túrahajón. Érdekes azonban, hogy a versenyhajóknál ez teljesen megszokott, a kormányosállás aszimmetrikus elhelyezése pedig a motoros hajók sajátja. A 42 CC mindenképpen különös hajó. Egyetlen változatban kapható. Szokványos esetben ezt tulajdonosi kivitelnek neveznék, itt azonban nincs más választás.

A fartükör lehajtható és fürdôterasszá alakítható

A szépség relatív fogalom. De azért vannak pontok, amelyekben szinte mindenki egyetért. Számomra a túrahajók 40 láb körül kezdik elérni az elfogadható szintet. Ebben a méretben már nem kell a kötelező állómagasság miatt hatalmas kajütöt szerelni az egyébként csinos formájú hajó fölé. Elég a nagy oldalmagassághoz egy diszkrét fedélzet, és a vízi jármű máris egy hajóra kezd hasonlítani. A 42 CC esetében azonban egészen másról van szó. Mivel az achterkabint ebben a kialakításban igazán fejedelmien ki lehet dolgozni, ezért aztán a kajüt szinte a farig magas marad. Ezáltal a hajó profilja jobban emlékeztet egy motoroséra, mint egy vitorláséra. Ezt a hatást csak erősíti a cockpit jobb oldalára szerelt kormányosállás, és az előtte kialakított szélvédő. Ezek után a felületes szemlélő könnyedén ráfogná a hajóra, hogy motorsegel. De a 42 CC nem az. Csak úgy néz ki. Ha el tudunk vonatkoztatni a felépítménytől, akkor egy teljesen korrekt, jó formájú vitorlással van dolgunk. Csak hát, nehéz észrevenni a fától az erdőt.

A pazar kényelmet nyújtó achterkabin. Emiatt lett az egész hajó ilyen furcsa

Tervezését egyébként valahogy úgy tudom elképzelni, hogy az elérendő célnak minden mást teljességgel alárendeltek. A feladat: építeni egy nagyon kényelmes, saját használatra kialakított, maximális komforttal rendelkező 40 lábas túrahajót. A tervező fogta magát, és rajzolt egy pazar achterkabint. Ha már ilyen jól sikerült, kanyarított mellé egy hatalmas fürdőszobát, külön tusoló- és vécéhelyiséggel. Ez igen! Ekkor azonban rájött, hogy felhasználta a rendelkezésére álló hely közel felét, és ha állómagasságot akar a tágas achterkabinnak, akkor kajütöt kell fölé emelnie. Jó. Akkor legyen centrál cockpit. Kerüljön a konyha az átjáróba, hiszen az nagyon praktikus. Főzés közben kényelmesen a falnak lehet támaszkodni. Elfér egy megfelelő szalon, egy tágas orrkabin és még egy fürdő is. Ez rendben van, gondolhatta a tervező, és képzeletben kimászott a kajütből a fedélzetre. Ekkor vette észre, hogy túlságosan előre került a cockpit, így sok vizet kap majd. Tegyünk hát föl egy szélvédőt és rá egy sprayhoodot. Valahogy így születhetett ez a furcsa hajó. Egyetlen hibája van. Szokatlan a külseje.

Bár elrendezése szokatlan, a hajó mégis jól vitorlázik

Egyébként pazar kényelmet nyújt, melyet a hagyományos építés mellett csak jóval nagyobb hajókban lehet megvalósítani. A szokatlan elrendezésnek vannak szakmailag is értékelhető előnyei. Ilyen például, hogy a leekocsit csak a legjobb helyen, a baum vége alatt lehet elhelyezni. A menettulajdonság szempontjából hasznos az is, hogy az utasok és a legénység sokkal előrébb helyezkedik el, mint egy hagyományos építésű hajón. Sőt, az Oceanis vízvonal alatti része semmivel sem rosszabb, mint bármelyik túrahajóé. Ezek figyelembevételével megállapíthatjuk, hogy a 42 CC-nek legalább olyan gyorsnak kell lennie, mint mérettársainak, ha nem gyorsabb azoknál.
Aki ilyen hajót vásárol, azt valószínűleg a legkevésbé sem érdekli a sebesség. Mindenesetre jó tudni, hogy képes a tisztességes vitorlázásra is. Hogy nem a levegőbe beszélek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tribunji túrán kipróbált három vitorlás közül ez volt az egyetlen, amely hagyományos kétsoros reffel és latnis nagyvitorlával volt szerelve. Ez a kialakítás pedig lényegesen kényelmetlenebb, mint a ma már annyira elterjedt árbocba tekerhető nagyvitorla. Aki pedig ezt a kényelmetlenséget vállalja a sebesség kicsiny növelése érdekében, az más disznóságra is képes. Lehet, hogy még versenyen is indul, sőt esetleg spinnakerrel sem átalja felszerelni hajóját.

Az achterkabin valóban pazar, már csak ezért is érdemes megismerkedni a hajóval. A kidolgozás minősége magas színvonalú, ahogy ez elvárható a Bénéteau márkától. Egyszóval, jó kis hajó. Csak hát ez a forma? Már éppen azon voltam, hogy megfogalmazom: minden praktikus előnye és az okos érvek ellenére ez az a hajó, amelyet soha nem fogok megszeretni. Kezdődik a kormányosállásnál. Nem, nekem ilyen vitorlás nem kell! Aztán jött a postás, és hozott egy újságot. Egy skandináv márka hírlevelét. A világ talán legelismertebb, leginkább irigyelt túrahajóit gyártja. Lapozgatom a szemmel láthatóan újrahasznosított papírra nyomott színes kiadványt, és megdöbbenve látom, hogy a márka Fun Regattáján szereplő hajók nyolcvan százaléka centrál cockpitos kialakítású, ott vannak a szélvédők, a sprayhoodok, és ha nem is mindegyikben, de sokban az aszimmetrikus kormányosállás is!
Így igaz, nem minden a szépség. Az Oceanis valamennyi erény birtokában van, amit egy túrahajótól csak elvárhatunk. Kétség sem fér hozzá, hogy családi hajó, és charterezésre alkalmatlan. Ennek pedig van egy nagy előnye. Barátainkat csak szállodától szállodáig kell fuvaroznunk. Hiszen - sajnos - ezen a hajón csak két kabin van.

Litkey
Fotó: Szekeres