Túracélpontok: Sopron
A leghűségesebb zálog
109. Hajó Magazin, 2004. augusztus

A mintegy ötvenötezer lakosú Sopron Magyarország egyik legrégibb és legszebb települése. Műemlékekben csupán fővárosunk gazdagabb. Aki teheti, legalább egy hétvégét töltsön el itt, és látogasson ki a külvárosba is.

A város története
A mai Sopron és környéke már az újkőkorban lakott hely volt. A Kr. u. 1. század elején a rómaiak várost alapítottak itt, ennek területén fekszik a belváros. Sopron ma alig nagyobb, mint római elődje, Scarbantia. A római közigazgatás valószínűleg a 374-es kvád betörés után szűnt meg. 796-tól a Frank Birodalom királyi határtartományához tartozott avar és szláv lakossággal. Német neve (Odinburch) elpusztult várat jelent, amely a római romokra utal. 907 után a honfoglaló magyarság, a kalandozásokban is részt vevő Súr vezér és a tőle származó Osl nemzetség ellenőrzése alá került.
Az Árpád-korban fontos határvár volt. Első írásos említése: 1125-ből Cyperon, 1156-ból in comitatu Supruniensi.
1247-ben IV. Béla johannitákat telepített a városba. Miután a várat háromszor is megszálló II. Ottokár cseh királlyal szemben megmaradt a magyar király hűségén, 1277-ben IV. László kivette Sopront az ispán joghatósága alól, és szabad királyi várossá tette. 1297 és 1340 között hármas falrendszerrel és árokkal vették körül, amelyet magántulajdonban lévő lakótornyok is erősítettek. Erzsébet királyné 1441-ben elzálogosította a várost III. Frigyesnek, de 1463-ban I. Mátyás visszaváltotta. 1625-ben itt választották királlyá III. Ferdinándot. 1809-ben Napóleon seregei fél éven át megszállva tartották Sopront. A második világháború után a határsáv felállítása visszavetette fejlődését. 1950-ben hozzácsatolták Sopronbánfalvát, 1985-ben Balf községet.

A belváros
Sopron belvárosát a római kori maradványokra épült középkori városfalak veszik körül. Szinte mindegyik háza műemlék. Kellemes időtöltés az olasz sikátorokra emlékeztető utcákon sétálni vagy beülni egy kávézóba.

Fő tér
Sopron legszebb tere. Már a 14. században is piactér volt. Itt áll az 1695 és 1701 között készült Szentháromság-szobor, a magyarországi barokk szobrászat kiemelkedő alkotása. Talapzatára szentek és az adományozó házaspár alakját mintázták. Erről korinthoszi csavart oszlop emelkedik virágfüzérek között lebegő angyalkákkal és tetején a Szentháromság-csoporttal.

Római katolikus templom, más néven Kecske-templom
A gótikus csarnoktemplom hajója és a szentély 1280-ban épült, a 13. században letelepedő Ferenc-rendi szerzetesek számára. Gaisel Henrik volt az alapító. A ferences rend feloszlatása (1787) után egy darabig szénaraktárnak használták, mígnem 1802-ben bencés szerzetesek kapták meg. 1888 és 1894 között Storno Ferenc restaurálta. A nyugati homlokzatot barokk stílusban alakították át, de erre már csak az oromzat és két barokk ablak emlékeztet, mert a legutóbbi restauráláskor visszaállították gótikus formáját. A templom leghangsúlyosabb eleme a 48 méter magas, alul négyzetes, a harmadik emelettől nyolcszögletes, kőrácsos ablakokkal áttört torony.
A templom háromhajós, a szentély szélessége és hosszúsága azonos a főhajóéval. Pillérekre, illetve konzolokra támaszkodó késő gótikus keresztboltozat fedi az egységes, áttekinthető teret, a bordákat leveles, torz emberfejekkel díszített gyámkövek tartják. A templom nyugati oldalán késő gótikus stílusú karzat van. A déli énekkarzatot két hatalmas konzol tartja, melyek kecskék felsőtestéhez hasonlatosak. A templom berendezése a 18. századból való, kiemelkedően értékes a fából készült rokokó szószék. A főoltár szobrait 1751-ben faragta Augustinus Löscher asztalosmester.

Fabricius-ház (Fő tér 6.)
A középkorban épült két ház alapja egy római középület maradványa volt. 18. századi egybeépítésük után alakult ki a ma is jellemző arculat. A Fő térre néző homlokzatot a 18. században alakították ki: középen két emeletet átfogó, ikerablakos zárt erkély van. A 17. század első évtizedeiből való az udvar kétemeletes lodzsája és az utcai szárny első emeletén a faragott famennyezet.
A ház hátsó fala azonos a középkori városfallal. Az ebből nyíló gótikus ablakok kőrácsa a 15. század elején készült. Az udvaron nem mindennapi látvány fogad: a nyitott lépcsőház toszkán oszlopos árkádjai. Az udvarról nyílik a gótikus keresztboltozatú pince, melyben a Sopronban előkerült római kori emlékeket állították ki. Az emeleti szobákban folytatódik a várostörténeti kiállítás, a második emeleten 17. és 18. századi polgári lakások berendezését mutatják be.

Storno-ház (Fő tér 8.)
Sopron egyik legszebb kis palotája. A 15. században már állott. 1482-83 telén Mátyás király innen intézte ausztriai hadjáratának ügyeit. A házat többször átalakították, mai formáját a 18. század óta őrzi. 1872-ben az olasz származású idősebb Storno Ferenc tulajdona lett, aki a kéményseprő mesterséget űzte, ám festő és restaurátor is volt.
Az épület két emeletét stukkódíszes félpillérek fogják össze. Kosáríves kapuján a Festetics-címer látható. A zárt udvar keleti oldalán mindkét emeleten oszlopos, köríves árkádú lodzsa van. Érdemes megnézni a Storno család értékes magángyűjteményét bemutató kiállítást.

Várostorony vagy Tűztorony
Sopron jelképe. A 13. század végére fejezték be építését. Az egyik római kaputorony maradványait használták fel alapként. Az 1676-ban pusztító tűzvész után újjáépítették. 1681-ben került fel a csúcsára a kétfejű sas, és ugyanebben az évben, november 14-én ütött először az új óra. 1894-ben a széles kapu befalazásával erősítették meg, azóta csak egy keskeny gyalogos átjárója van. Ennek belváros felé néző oldala a Hűségkapu, amely az 1921. évi népszavazás emlékére készült, Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotása.

Esterházy-palota (Templom utca 2.)
A palota a 15. században épült. 1752-ben vette meg Esterházy Pál Antal, és átalakíttatta a homlokzatát a mellette lévő régebbi Esterházy-palota mintájára. A toszkán pillérekre támaszkodó kapu fölött van a család címere és egy fülkében a máriacelli kegyszobor kőből faragott másolata. Az udvart három oldalról pilléreken, illetve toszkán oszlopokon nyugvó kosáríves árkádsor övezi, mely a 17. században készült. Az udvar végében a 19. század első felében klasszicista kerti lakot építettek.

Középkori ó-zsinagóga (Új utca 22-24.)
A középkori Sopron zsidó közösségének első imaháza volt, 1300-1320 között épülhetett.
Az akkori előírások szerint a zsinagóga nem állhatott az utca vonalában, ezért van előtte udvar. Ez volt a törvénykezés és a keresztényekkel való üzletkötés helyszíne. A 15. században kórház épült a kerítésfal mellé. A zsidók kiűzése után (1526) az egész épületegyüttest átalakították lakóházzá.
A középkori zsinagógát 1974-75-ben rekonstruálták. A folyosóról nyílik a rituális fürdő, az aszszonyzsinagóga és a nagy imaterem.

Külváros
A várat körülvevő külvárost négy részre osztották, majd később az átvezető országutak szerint az északit Bécsi-, a keletit Balfi-, a délit Győri- és a nyugatit Újteleki-külvárosnak nevezték el. A legrégebbi a Bécsi-külváros, ahol a középkortól kezdve főként iparosok és szőlősgazdák laktak. A Balfi-külvárosban van néhány középkori eredetű lakóház. A másik két városrész a 18. századtól épült be.
Lővérek és a Soproni-hegység
A Lővérek a város villa- és üdülőnegyede, amely a Soproni-hegység lejtőire települt. A középkorban íjászok őrhelye volt, innen az (azóta torzult) elnevezés: lövér. Fejlődése a 19. század közepén gyorsult fel, amikor a soproni polgárok gyümölcsöseikbe nyaralókat kezdtek építeni.
A Soproni-hegység az Alpok keleti nyúlványa, a kirándulóknak a Magas-bérc (557 méter) jelenti a legnagyobb kihívást. A hegységben sok a jelzett turistaút. A városhoz közeli Károly-magaslat 398 méter magas csúcsán 23 méteres kilátótorony van.

Veres Annamária
Fotó: Szekeres László
Forrás:
Magyar Nagylexikon, www.sopron.hu,
Magyarország - Panoráma nagyútikönyvek