Túracélpontok
Szolnok

A várost 1075-ben említik először, nevét Zounok ispánról kapta. A 12. században szerepét növelte a dési majd máramarosi sóbányák megnyitása: a város a sóelosztás egyik központja lett. A fontos egyházi központtá vált Szolnokot a 13. században a tatárdúlás elnéptelenítette, ám utána ismét fejlődésnek indult. 1422-ben Zsigmond király városi rangot adományozott a településnek. 1867-ben a vármegye székhelye, 1990-ben megyei jogú város lett.

Szolnok a történelme során több ízben szenvedett jelentős károkat, így napjainkra kevés műemléke maradt. Az idelátogató mégis találhat számos szép épületet, teret, utcarészletet és látnivalót.

Szigligeti Színház
(Tisza park 1.)

A Spiegel Frigyes és Englert Károly tervei alapján 1912-ben épült színház épülete 1991-ben nyerte el mai külsejét. Így a szecesszió és a modern építészeti stílust is tükrözi. A színház Szigligeti Ede (1814-1878) drámaíró, színész, rendező nevét viseli. Felépülése után az épület számos kívánnivalót hagyott maga után, majd jött a háború. Az 1920-as évek elodázhatatlan, de hozzá nem értő rekonstrukciója sokat rontott a ház küllemén, a tetőszerkezetet, a homlokzatot megváltoztatták, emiatt elveszítette szerény szecessziós díszeit. A közönség és a városvezetés elpártolt a színháztól, az épületben sokáig a Városi Mozgó (mozi) működött. A II. világháború megpecsételni látszott a színház sorsát. 1949-ben azonban már újra előadást tartottak itt, sőt 1954-ben megalakult az önálló társulat. Azonban az 1960-as évek elejére annyira leromlott az épület általános műszaki állaga, hogy újbóli rekonstrukcióra volt szükség. A gyakorlattal nem rendelkező kivitelezők elvégezték ugyan munkájukat, de úgy, hogy 1989-ben életveszélyessé kellett nyilvánítani az épületet. A hányatott sorsú színház élete ekkor fordult jóra, ugyanis Siklós Mária tervező és Schinagl Gábor belsőépítész tervei alapján felújították. Az épület mellett a színház névadójának, Szigligeti Edének a szobra áll.

Damjanich Múzeum és Verseghy Könyvtár
(Kossuth tér 4.)

Eredetileg a Magyar király szállónak épült 1860-ban, Obermayer Lajos tervei szerint. Kapualjában Borbereki Kovács Zoltán Kubikusok és Aratók című domborművei, udvarán Martsa István Tisza című alkotása látható. Kiállításai az 1902-ben alapított Művésztelep alkotóinak munkáit mutatják be. Emellett néprajzi tárgyú, illetve a város történeti múltjához kapcsolódó rendezvényeivel járul hozzá a város kulturális életének teljességéhez.

Városi kaszinó
(Kossuth Lajos út 4.)
Az egykori városi kaszinó (jelenleg Tudomány és Technika Háza) 1896-ban épült. Jól tagolt, L alakú, egyemeletes épület, jellegzetes, sarkon elhelyezett erkéllyel. Az 1985-ben elkészült műemléki felújítás és rekonstrukció megőrizte az épület homlokzati kialakítását, és a belsőben is csak minimális változások történtek. Praktikus megoldás a lépcsőfeljáró elhelyezése, amely a pincéből kialakított kiállítóterembe és az emeletre vezet, onnan az üvegezett sarokerkélybe foglalt csigalépcsőn a padlástérben kialakított klubkönyvtárba jut a látogató.

Tisza Szálló és Gyógyfürdő
(Verseghy park 2.)

A patinás Tisza Szálló és Gyógyfürdő 1928-ban épült. A neobarokk stílusú szállóval közös épületben található a hajdani török fürdőkre emlékeztető gyógyfürdő. A szállót és a fürdőt Hegedűs Ármin tervezte. Az itt feltárt, ötvenhat Celsius-fokos gyógyvíz jelentős részét a itt a fürdőben hasznosítják, a hagyományokhoz híven a többi közkifolyón át a szabadba jut. A szálló előtti parkban Verseghy Ferenc mellszobra látható, amely Borbereki Kovács Zoltán szobrászművész alkotása.
A Tisza-parti sétány mellett elterülő Verseghy park szobraival, csobogóival, szebbnél-szebb virágaival, idősek és fiatalok egyaránt kedvelt sétáló- és szórakozóhelye.

Szolnoki Galéria
(Templom út 2.)
Az 1898-99-ben, Baumhorn Lipót tervei alapján épült Galéria eredetileg zsinagógának készült. Homlokzatán az itáliai gótika, kupolájában az Iparművészeti Múzeum díszítő motívumainak hatása érezhető. 1972 óta a Damjanich Múzeum kiállítócsarnoka.

Belvárosi templom és rendház
(Templom út 8.)

Bezdiczky Ignác sótiszt 1718-ban költözött a városba, és a egy szentélyszerű kápolnát építtetett a ferences barátok részére oly módon, hogy az később átépíthető, bővíthető legyen. Megbízták Giovanni Battista Carlone egri építészt a munkálatok elkezdésével. 1754-ben már állt a templomhajó. A főkapu feletti, Szentháromságot ábrázoló szoborcsoport 1757-ben került a helyére. A torony kilátója 1835-ben készült el, ekkor aranyozták a toronytetőt is. Egy földrengés következtében azonban a torony megdőlt, és megsérült a szentély, ezért 1867-ben egy nagyobb javítást kellett végezni. A templomban tizenegy oltár van. Ezek közül az egyik, az első ismert szolnoki festő Stefanovits Máté munkája 1737-ből. A freskók 1819-ben készültek, a stációképek 19. századiak.
Szolnok a vizek városa, de a két folyó adta sportolási lehetőségeken kívül a vadászat, lovaglás és sportrepülés nyújthat kellemes kikapcsolódást az ide látogatóknak. A város sport- és szabadidő központja a Tiszaliget, amit körgát vesz körül. Az árnyas fák a sétához, a tó a csónakázáshoz, horgászáshoz kiváló helyszín, de vannak itt sportpályák és fürdők is.
A város környéke ma is gazdag természeti értékekben. A Holt-Tisza vize nyáron fürdőzésre, télen korcsolyázásra alkalmas. Az itt megépült, nemzetközi versenyek megrendezésére is alkalmas kajak-kenu pálya a város sikersportágának a legfőbb bázisa. A Tisza-híd város felöli hídfőjénél lévő Damjanich uszoda a hazai úszó- és vízilabdasport egyik fellegvára.

forrás: www.szolnok.hu, www.vendegvaro.hu
Veres Annamária, fotó: Szekeres László