Huszonötszörös magyar bajnok
Holovits György
74. Hajó Magazin, 2001. szeptember

Őszes haj, mackós alkat, 35 éve állandóan a vizen. Így jellemezhetjük nagyon egyszerűen azt az embert, aki a legtöbb magyar bajnoki címet mondhatja magáénak a hazai vitorlázásban. Korábban "csak" vitorlázott - ez volt az élete -, de már jó évtizede munkája is a vitorlázás.

- Mikor lettél először bajnok?
- 1967-ben. Későn érő típus vagyok, húszéves koromban kezdtem el versenyszerűen vitorlázni. Addig is vitorláztam, sokat és jól, de akkor kezdtem versenyezni.
- Milyen hajóval mentél?
- Sztárral.
- Rögtön Sztárral?
- Igen. 1966-ban Gosztonyi Andrással negyedikek lettünk a bajnokságon. A következő évben, majd 68-ban és 69-ben is győztünk. 1970-ben kikaptunk, majd két éven át megint elsők voltunk. Öt bajnokságot nyertünk. Ez azért érdekes, mert amikor tíz évvel később, 1976-ban az öcsémmel összeültünk, már nyernünk kellett volna, de csak a negyedik helyig jutottunk. 1977-81 között sorozatban nem sikerült győznünk, de 1982-ben nyertünk, aztán így tovább. Huszonöt évig sztároztam, huszonnégy magyar bajnokságon vettem részt. Egyszer beteg voltam, azért nem tudtam indulni. Csak hétszer nem álltam a dobogó legmagasabb fokán, tehát tizenhétszer nyertem Sztárban.
- Akadnak más dobogós helyezéseid is.
- Igen, második, harmadik is voltam. A sztáros bajnoki címeimből ötöt Gosztonyi, egyet Telegdy legénységeként szereztem, a többi esetben én voltam a kormánynál. Aztán megvettük egy barátommal az Oriont, azzal nyertünk két magyar bajnokságot. Időpontot nem tudok mondani, a kilencvenes években történt ez. Aztán jött a Krajcár, amely egy Hetvenes cirkáló. Most nyertünk vele ötödször bajnokságot, ebből háromszor nem én kormányoztam. Így jön össze a huszonöt bajnoki cím.
- Minden évben csak egy?
- Igen, nem voltam mohó. Nem, egyszer Csillaghajóban és Huszonötösben is győztem, ez 1985-ben volt. Örülök, mert más sem volt az életem, csak vitorláztam. Ez a 25 a mai fiataloknál nem lesz nagy szám, mert ha valaki nyolc-tíz éves korában elkezd versenyezni, és minden évben végigcsinálja, egy évben nyerhet két-három vagy akár több bajnokságot is.
- Most könnyű lenne kiszámolni, hogy hány éves vagy.
- Ötvenöt múltam. Harmincöt év alatt jött össze a huszonöt bajnokság. Kétszer szezont hagytam ki, 1973-74-ben finneztem, majd abbahagytam a vitorlázást, építettem a házamat. Telegdy Pisti kért, hogy menjek el neki manschaftolni. Mondtam, hogy nem lehet, építkezem. Erre azt válaszolta, hogy eljön segíteni. Amikor megkezdődött az alapozás, ott állt a gödör szélén, és dolgozott egész nap. Nekem pedig el kellett mennem vele vitorlázni, nem úsztam meg. Ez 1975-ben történt. Jó évünk volt, mindent megnyertünk. Pisti a második virágzását élte, sokat tanultam tőle, mint ahogy Gosztonyitól is. András szenzációs vitorlázó volt, csak mindig a hangulata határozta meg az aznapi szereplést. Nem hitt magában, mindig félt, hogy "megfogják". Pisti meg kicsit szétszórt volt. Ezek után úgy éreztem, kormányoznom kell. Annak ellenére, hogy taktikailag nem tudtam annyit, mint ők, de úgy éreztem, jobban ki tudom adni azt, ami bennem van. Kaptam egy rozoga hajót szegény Dolesch Iván bácsitól, találtam egy vitorlát a raktárban. Nekem volt egy Bruder faárbocom, és azt bedöftük a hajóba. Tudom, hogy Gosztonyi meg Telegdy összedugták a fejüket, nem tudták elképzelni, hogy lehet egy tizenöt éves vitorla ilyen gyors.
- Nagyon fegyelmezett vagy a hajóban. Nem kapkodsz, nem idegeskedsz, nem veszekszel. Mindig előre tudod, hogy mit fogsz csinálni, vagy előfordul, hogy improvizálsz?
- Vannak napok, amikor nagyon érzem a szelet, például a Balatonon a forgolódó északit. Ezek a legszebb pillanatok a vitorlázásban. Nem csak itt Magyarországon, hanem külföldön is megtörtént nem egyszer, hogy nagyon szépen mentünk előre, jól vitorláztunk. Ilyenkor az ember szinte extázisban van, érzi a ritmust, tudja, hogy mikor kell forogni, be van kalkulálva akár a kompasz, akár az ellenfél, és örülök annak, hogy hova megy a másik, mikor én megyek jól. Aztán persze az is megesik, hogy csak kínlódik az ember. Én ösztönös vitorlázó vagyok. Nagyjából elsajátítottam a taktikát, a vitorlázást elméletben nem nagyon tanultam sehol. Sokat ellestem viszont a gyakorlatban az ellenfelektől is, például Gerebentől, akivel végig harcban álltam.
A hajóban nem szabad elforgácsolni magad azzal, hogy szentségelsz, kiabálsz, mert az nem visz előre. Többszemélyes hajóban pánikkeltő hatása van. Ott mindenki érezze, nem kell beszélni, ha jó a helyzet, akkor esetleg egy-egy humoros megjegyzést lehet tenni, de egyebet nem. Nem szeretem, ha már előre örülnek. Az utóbbi években nagyon jó csapat jött össze, és mindig úgy megyünk ki, hogy a többieknek eszükbe sem jut, hogy ők kikaphatnak. Egyedül én szorongok.
- Rajt előtt már tudod, hogy merre fogsz menni?
- Legtöbbször igen. Soha nem rajtolok úgy el, hogy ne tudnám merre van a kreuzbója, hogy hol a raum, merre kell menni. A rajtvonal helyzete szerint alakítom a rajtot, a felső bója függvényében pedig a kreuztaktikát. Mindig pozitív takkon vitorlázom, azt szeretem.
- Szóval elsősorban a széllel foglalkozol, és nem a mezőnnyel.
- Nem elsősorban, hanem kizárólag csak a szelet nézem. A rajtnál, egy bajnokság elején igenis meg kell küzdeni a legjobb helyért. Egy rajt sokat jelent. Mindig kint kell lenni a pályán tíz-húsz perccel a rajt előtt, és meg kell nézni a pályát. Amikor Tallinban versenyeztünk az olimpián, alig láttuk a bóját, de akkor meg bemértem. Kimentem backboardon, szöget mértem, ugyanezt megtettem steuerboardon, és megállapítottam, hogy melyik a pozitív takk. Azon mentünk, vagy igyekeztünk menni. Nem jól sikerült az olimpia, eleinte nyolcadik helyen voltunk, aztán tizedik lett belőle. A nyolcadik nagyon jó lett volna. Ha az utolsó futam előtt valaki azt mondja, hogy lejjebb tudok csúszni, nem hiszem el. Mindenki, aki mögöttem állt a versenyben, egy oldalon vitorlázott, míg mi az élmezőnnyel a másik oldalon mentünk. Nekik jött be, és nem tudtam már ledolgozni a hátrányom.
- Csak a széllel foglalkozol, teljesen mindegy, hogy ki van ellened.
- Mindegy. Ha besorolod magad, az baj. Sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy ezt tegyük. Ezért soha nem voltam elég gyors. Egyszer volt új hajóm, de akkor sem tudtam elég gyorsan menni.
Az ellenfelekkel nem szabad foglalkozni, nem kell konfliktusokat teremteni a vízen. Az fontos, hogy határozott légy a rajtnál vagy egy bójavételnél, de kerülni kell az összetűzéseket. Be kell magadat osztani idegileg. Az öregek mesélték, hogyha a legjobb rajtot akarod csinálni, az nem biztos, hogy megéri, mert annyit kivesz belőled idegileg, hogy a versenyre már nem futja az erődből.
- Ezek után, gondolom, nem érdekel az első kreuz.
- Valóban nem szeretek elsőként kreuzbóját venni. Nem zavar, ha második vagy harmadik vagyok. Jobb támadni, mint védekezni. Az első kreuzban csak menni kell, utána, ha közvetlenül ott lihegsz a vezető hajó nyomában, úgyis megadja magát, nem bírja elviselni. Versenyen soha nem keresztezek le senkit. Nem megyek el előtte, hogy megnézzem, hogyan állok, nem érdekel. Sőt, támadáshoz mindig alá kell fordulni. Ez minden kreuzra vonatkozik. Sztárban nemigen csatázok raumban, de nagyhajóval sem megyek bele ilyesmibe. Még azt is megengedem, hogy elmenjenek fölöttünk, nem azon múlik. Amikor egész kicsi, vagy ha fentről jön a szél, akkor nem hagyom, megyek vele, de általában nem érdekel, ha lehagynak. Raumban is jobb másodiknak, harmadiknak lenni.
- Mindegy, hogy kis- vagy nagyhajóban ülsz?
- Igen. Mindig jó irányba kell menni. Nagyon ritkán előfordul, hogy új szél jön, akkor megyek érte, de egyébként mindig a pozitívot húzom. Soha nem cirkálom túl magam, inkább egy kicsit aláfordulok a bójának. Ha valaki túlkreuzolja magát, nem jó vitorlázó. Inkább a középtájon kell vitorlázni. Ez nem jelenti, hogy akkor a legtöbb futamot megnyeri az ember. Egy hét futamból álló sorozatversenyen szinte biztos, hogy nem lesz hat első helyed, de valószínűleg elég egy vagy két első, a többi pedig második vagy harmadik. Ilyen szórás jöhet ki, ennél rosszabb ritkán van. Hátszélben is a mindig a pozitív oldalt választom, inkább a bója felé megyek. De maradjunk még a raumnál. Az erős szeles raumot Kurimay Tamástól tanultam meg, amikor finneztünk. Megmutatta, mikor és hogyan húzzam le a hajót a hullámról. Ott tanultam meg - a finn dingiben - a raumolást.
Állítom, hogy Sztárban, hetes-nyolcas szélben vitorlázva, amikor a vízfüggönytől már a legénységet sem lehet látni, senki sem vert meg. Ilyenkor már csak az érzékeire hagyatkozik az ember, ösztönösen dönti el, hogy mikor húzza le a hajót a hullámról, és mikor engedje fel a következőre. Érzi maga alatt a hajót, és a többiek csak nézik, hogy mi történik. Ennél kisebb szélben azonban már nem tudtam új trükköt kitalálni.
Erős szélben szeretem, ha falsolni, tehát a széltengely alá lehet vitorlázni, ott rátenni a hajót a hullámra és futtatni. A célkreuz izgalmasabb, nem szabad feladni, az utolsó pillanatig úgy kell vitorlázni, mintha esélyes lennél. A befutókreuz lényege, hogy tartsam a helyem. Védekezni azonban nem tudok. Ha elöl vagyok, és jön valaki, aki kifordul a mögöttem, de tudom, hogy pozitívan megyek, rendszerint továbbmegyek, annak ellenére, hogy a taktika azt diktálná, hogy fordulj rá. Ha mindig betartanám ezt a ráfordulós szabályt, sokszor nagyon lemaradnék. Legszívesebben a saját koncepciómat vitorlázom végig az utolsó kreuzban is. Egy kicsit tartom az ellenfelet, de nem minden esetben fordulok rá, mondjuk minden második, harmadik esetben. Akkor azért még ott vagyok, tartom is egy kicsit, de ettől még tudok rendesen vitorlázni.
- Itt is mindegy, milyen hajóban ülsz.
- Mindegy. A hajót be kell állítani, aztán mindegy. Két bajnokságom majdnem elúszott a Krajcárban, mert valami miatt átállították a hajót, és erős szélben nem tudtunk jól menni, ragadt a hajó.
- Ennyi a huszonöt bajnoki cím titka? Ilyen egyszerű?
- Ilyen egyszerű, nem olyan nagy dolog ez. Persze az első győzelmek az igaziak, de ha az ember már rutint szerez, más a helyzet. Mi nagyon sokat vitorláztunk. Iván bácsi nagyon sok edzést tartott, szigor volt, mások voltak a követelmények, mások voltak a lehetőségek. Most örülök, ha egy százhúszas klubból összeszedek kilenc vagy tíz embert versenyezni, és ezt komolyan mondom. Ez már egészen más világ, mások az elvárások, más áll az első helyen. Ha valaki érdeklődik, hogy hová küldhetné a gyerekét, ahol vitorlázni tanulhatna, legfeljebb egy-egy tanfolyamot tudok ajánlani. Az egyesületek megszűntek, önállóak lettek, vagy magánklubokká alakultak. Hiányzik az ifjúságot nevelő bázis.
- Hogy érzed, mennyi van még benned?
- Már csak játékból űzöm. Szeretem csinálni. Most is elmennénk az ötvenes bajnokságra, de még szeretnék egy huszonötös bajnokságon is részt venni. Szeretnék még Sztározni, de a bal térdem nagyon fáj. Ez tart vissza, hogy beüljek Sztárba. A Krajcárt nagyon megszerettük. Megpróbálkoznék a Yardstick III.-ban valamilyen öreg hajóval. Persze időm sincs, dolgozni kell, bár úgy vettek fel, hogy versenyezhetek. Nyáron sosem voltam szabadságon.
- Mennyit tudsz egy évben vitorlázni?
- Egy hetet.
- Idén a bajnokságon kívül ültél hajóban? Indultál a Kékszalagon?
- Nem. Annak idején tizenöt évig dolgoztam a termelésben, ott nemigen engedték el az embert. Jó, ha protekcióval tudtam időt szakítani arra, hogy a versenyeken ott legyek, de nem mindig sikerült. 1972-ben, amikor mentem az olimpiára, azt mondta a tsz elnöke, ha elmegyek, nem kellek utána. Sokat dolgoztam, és a munkán kívül csak a vitorlázásnak éltem. A család is kárát szenvedte, de azt kell mondjam, hogy megérte, nagyon sokat kaptam a vitorlázástól. Persze voltak rossz élmények is, de csak a jó marad meg. Ma pedig kevés az időm.
- Hogy tekintesz a jövőre?
- Bizakodom. Valakinek tennie kellene valamit az ifjúsági osztályok érdekében. Mi próbáltuk, de nem sikerült. Talán majd a gyerekeinek.

Sz. L.