Túracélpontok a Balatonon
Ábrahámhegy
75. Hajó Magazin, 2001. október

Több millió évvel ezelőtt, a földtani harmadkorban, a pliocénben az ábrahámi hegyet és környékét a mai Horvátország területétől a Vág és a Garam völgyéig felnyúló Pannon-tenger (tó) borította. A tanúhegyek e korszak végén születtek, amikor a megnyíló földből gázok, sár, forró vízzel kevert kőtörmelék és bazaltláva ömlött a felszínre, illetve a Pannon-tóba. Ekkor keletkezett a Badacsony, a Szent György-hegy, Gulács, a Tóti-hegy, Haláp, Csobánc, Tátika, a Kovácsi-plató és a fonyódi hegy bazaltkúpja, valamint Szigliget és Tihany is. Később, a pleisztocén kori - i. e. 2,4 millió év-i. e. 10 ezer év - nagy eljegesedések idején a Pannon-tó helyét füves puszta borította. A szél elhordta a bazaltkúpok által nem védett agyag- és homokréteget. Ebben az időszakban a mai Tapolcai-medencén keresztül folyt az ős-Duna, amelynek eróziós tevékenysége is hozzájárult a táj átalakulásához. A folyamatos talajszintcsökkenés, az ún. defláció természetes következményeként alakult ki valamikor az utolsó jégkorszak vége felé a Balaton. Erre az időre tehető az ember megjelenése is ezen a vidéken.

Ábrahámhegy néven a legtöbb irattárban nem találunk adatot a településről, hiszen a legújabb időkig mindig valamely szomszédos községhez kapcsoltan kellett élnie. A középkorban Ábrahám-falu - Kisörspusztát is beleértve - a népesebb falvak közé tartozott. Lakossága megközelítette az ezer főt, ami akkoriban kiemelt települést jelentett: évente egy alkalommal országos vásárt is tarthatott. (Kisörspuszta az Ábrahámhegyhez tartozó berki terület, népies nevén Bugyberek. Nem szabad összekeverni Kisörssel, amely Ábrahámhegytől három kilométerre fekszik az Örsi-hegy lábánál, és nevét 1949-ben Badacsonyörsre változtatták.) A rómaiak idejében Ábrahámhegytől északra, Tapolca-Gyulakeszi-Káptalantóti-Kékkút irányában fontos útvonal húzódott. A Balaton, amelyet a rómaiak kelta névvel Pelsónak neveztek, mai kiterjedésénél jóval nagyobb volt. A Tapolcai- és Káli-medence nagy része víz alatt állt. Ezeket a mocsarakat a IV. században Galerius császára lecsapoltatta. A Káli-medence vizét Ábrahámhegyen keresztül, a mai Szent István-völgyön át vezették le a Balatonba, ezért ezt a völgyet római átvágásnak is nevezik. Még Galerius előtt, a harmadik században Probus császár az alkalmas hegyoldalakat Görögországból hozatott szőlővel ültette be. Probus elrendelte, hogy légiói katonái békeidőben a pannon táj megfelelő részeire szőlőt telepítsenek. A magyaroknak ideérkezésük után már csak átvenniük és folytatniuk kellett a szőlőművelés kultúráját.
Az ábrahámhegyiek szerint az itteni bor minősége vetekszik a badacsonyiéval. Állításukat azzal szokták alátámasztani, hogy az övék nem csak, hogy felveszi a versenyt, de helyzeti előnnyel is rendelkezik, mivel az ábrahámi szőlők csak déli, délkeleti és délnyugati fekvésűek, míg Badacsonynak van egy mostohagyermeke, az északi oldal, ahol szintén termelnek szőlőt.
A falut említő első írásos feljegyzés arról szól, hogy a területet II. András király a keresztes hadjáratra készülvén 1217-ben elzálogosítja a veszprémi káptalannak. Ettől kezdve az itt élők Veszprémnek adóznak. A tatárjárás elkerülte a vidéket, de tanulságai nem maradtak következmények nélkül. IV. Béla felismerte, hogy csak jól megépített várakkal lehet az ilyen támadások ellen védekezni. A környéken megépült a csobánci, a szigligeti és a hegyesdi vár. A törökvész azonban már ide is elért, és végzetes hatással volt a településre. Ellentétben a somogyi oldallal, a Balaton-felvidék nem tartozott a töröknek teljesen behódolt területek közé, és ez okozta a tragédiáját. Törökök, magyarok és az időközben beérkező Habsburgok egyaránt sarcolták ezt a régiót, s a többszörös őrlődésben a vidék majd kétszáz évre elnéptelenedett. Ábrahám is - mint sok más virágzó falu - pusztává változott. Évszázadoknak kellett eltelni, hogy neve ismét ismertté váljon.
A II. József által elrendelt 1784-87-es első magyarországi népszámlálásban Ábrahámhegy nevét nem említik, ugyanakkor szerepel a Krieger Sámuel által 1766-ban szerkesztett Balaton-térképen. 1828-ban Salföld - hozzátartozik Ábrahámszeg - lélekszáma 293, Rendesen pedig, beleértve az Ábrahámhegy nevű pusztát is, 308 ember él. Egy 1893-as keltezésű forrás szerint Ábrahám promontorion, azaz elöljáróságon ekkor 168 katolikus hívőt számláltak, s 1930-ra ez a szám ennek majdnem háromszorosára nőtt.
A magyar országgyűlés 1907-ben törvényt hozott az északi parti, ún. Balatoni Vasút megépítéséről, kijelölte a nyomvonalat és a végállomást. A Déli Vasút vezetése nem engedélyezte, hogy a forgalom az ő pályájukat használja Budapest és Székesfehérvár között. Emiatt a Balatoni Vasút kiindulási pontja a pécsi fővonalon elhelyezkedő Pusztaszabolcs állomás lett, ahonnan a vasút Szabadbattyánon át érte el a kenesei partokat, majd a víz közelében haladt Szigliget irányába. A sínek lefektetésének Nemestördemicnél a lápos területek állták útját, így a tapolcai borkereskedők könnyedén elérték, hogy városuk legyen a végállomás. A Déli Vasút 1932-es államosítása után egyébként az északi partra tartó vonatok is Székesfehérváron át közlekednek. Amikor 1909-ben megnyitották a 153 km hosszú, 32 állomással és megállóhellyel rendelkező vasutat, a különvonat 5 óra 11 perc alatt tette meg az utat, Ábrahámhegynél azonban nem állt meg. 1925-ig kellett várni, hogy az év augusztus 5-én megnyissák az ábrahámhegyi vasúti megállóhelyet. Az állomást a Brunót-patakhoz közeli területen építették fel, amelynek következtében a patak partján elterülő völgy fokozatosan üdülőterületté alakult át.
A Brunót-patakot a Káli-medence fölött két ág táplálja. Az északi a Csicsói-erdőben ered, és a medence északi peremén halad. Szárazabb időben ez az ág általában kiszárad. A főág forrása, a Gyertyánosi-kút Henye felső határában, attól északra található. A két ág Kisörspuszta felett találkozik, közöttük, a régió legmélyebben fekvő részén helyezkedik el a Kornyi-tó. A Kornyi-tó és a Brunót-patak között ma már nincs közvetlen összeköttetés. A patak Kisörspuszta utáni szurdokvölgyének kialakulását az odavalók annyira csodálatosnak tartják, hogy mesterségesnek vélik, és az átvágást természetesen a rómaiaknak tulajdonítják. A patak a szurdok után nagy sebességgel folyik, és nincs lehetősége útközben lerakni a Káli-medencéből felszedett finom hordalékát. Ez az oka annak, hogy az ábrahámhegyi torkolatnál olyan bársonyos fövenyszőnyeget hozott létre, amely párját ritkítja a Balaton északi köves partvidékén. Nem véletlen, hogy az ábrahámi strandot is ide, a pataktorkolathoz építették. Innen nyugatra, az egykori Jégmadár-öbölben épült a Túravitorlás Sport Klub kikötője. Ez a kikötő a tagok összeadott pénzéből és közös munkájából épült éveken, évtizedeken keresztül. Mára kellemes otthona a helyi vitorlázóknak, és barátságos menedéke az erre túrázó hajósnak. Érdemes itt kikötni, és eltölteni egy szép estét az ábrahámi hegyek árnyékában.

Kisörspuszta
Kisörspuszta közigazgatásilag 1961-ben került az Ábrahámhegyen székelő balatonrendesi tanács körzetébe. A falu a hegy északi lábánál elterülő lápos területen feltörő forrásairól kapta a Bugyberek elnevezést. Cholnoky Jenő így ír a környékről: "A falu keleti végén van parányi temetője s a temető mellett, az Ábrahám felé vezető út kezdeténél megbűvölve állhatunk meg a nagyszerű látványnál. Itt a kövek érintetlenül hevernek, s a szélfúvás hatása olyan gyönyörűen látszik a köveken. . Nagyon féltem ezt a kis, egy-két holdnyi területet, ha pénzem volna, mindjárt megvenném, bekeríteném, s mint természeti emléket megvédeném a pusztítástól."
A második világháború után valósággá váltak Cholnoky természetféltő aggodalmai. Az Országos Érc- és Ásványbánya Vállalat megszállja e szép vidéket. Magas szilíciumoxid-, valamint alacsony vastartalmú homokot találnak, ami nagyon értékes nyersanyaga az üveggyártásnak, és kiváló adalékanyag az öntödékben. Közvetlenül a falu határában gyorsan kiépül, és szép hasznot kezd hozni a bánya. A hegy Káli-medencébe nyúló lábainál felgyülemlett homokot dózerok tarolják, kiharapják a hegyoldalt, bányatavak keletkeznek. Az egész vidék átalakul. A bányaművelés Kisörspusztát teljesen elzárja a külvilágtól, mivel csak az üzem területén keresztül közelíthető meg. A bánya ma is üzemel, Bugyberek azonban valamilyen csodálatos módon megmaradt. Régi lakosai sorban elköltöznek, de az újak felismerik értékét. A táj csodálatos varázsától megittasulva igazi lokálpatriótákká válnak. A falu homokos főutcáját ma is meztelen gyermektalpak koptatják. Új házakat nem építenek, felújítják a régieket. Ismét életre kelt a gyönyörű Szent Anna-harangláb, és a bánya árnyékában minden hányattatás ellenére mégis megvalósulni látszik Cholnoky álma.

Fekete József Ábrahámhegyi krónika című könyve alapján
összeállította: Litkey Farkas
Fotó: Szamódy Zsolt