Túracélpontok a Balatonon
Balatonszentgyörgy
86. Hajó Magazin, 2002. szeptember

Balatonszentgyörgy a Balaton délnyugati csücskénél fekszik, a Zala folyó és a 7. sz. főközlekedési út között, a Kisbalaton Természetvédelmi Terület határában. Egyike azon községeknek, amelyek ugyan a tó nevét viselik, de már nem a partján fekszenek. Balatonszentgyörgy a déli Balaton-part és Somogy megye kapuja. Aki a budapest-nagykanizsai főút felől érkezik gépkocsival, a somosi dombtető gyönyörű panorámája fogadja. A Balatonszentgyörgyhöz tartozó tópart még ma is kiépítetlen nádas vidék, mintha ezzel is jelezné, hogy közel vagyunk már a Kisbalaton területéhez, ahol az ősi mocsárvilágnak egy még megmaradt darabját láthatjuk.

Azt, hogy Balatonszentgyörgy már igen régóta létezik, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy megtalálható az első magyarországi katonai térképen, ám itt még St. Georg néven szerepel. A település a Szent Györgynek szentelt templomról kaphatta a nevét. Ez a templom a mai temető helyén állt. Köveit a Festetics család 1816-ban Battyán-pusztára, az uradalom magtárának építéséhez hordatta. Az új templom 1928-ban épült a falu lakóinak összefogásával.
Mai nevével 1722-ben alakult községgé.
Amint befordulunk a falu főutcájába, már találkozunk az egyik nevezetességgel. Az útszéli kereszt (1901-ből) érdekessége, hogy mindkét oldalán Corpus (Krisztus-képmás) található. A Csillagvár utca 40. szám előtt Szentháromság-szobor áll (1616-ból) a koronát viselő, kezében jogart tartó Máriával. Az 52. szám előtti érdekes kőkereszt (1800-ból) talapzatába a sárkányt ölő Szent György vitéz domborművét véste az egykori kőszobrász. Az 58. számú ház előtt, az úttest közepén áll a Szent Vendelt ábrázoló harmadik szobor (1801-ből). A 96. számú ház előtt pedig egy 1907-ből származó kőkereszt emelkedik, szomorú nevezetessége, hogy az Amerikába kivándorolni kényszerülő itteni lakosok állíttatták.
A Fő utca legérdekesebb háza kétségkívül a 68. számú szépen helyreállított, közel 200 éves Talpasház vagy Tájház. Az egykor ezen a vidéken szokásos népi építészet kitűnő példája. Talpasháznak azért nevezik az ilyen házakat, mert építése idején a kőben szegény vidéken még hatalmas talpgerendákba vésték bele a tartógerendákat, közeiket veszszővel fonták be és vastagon besározták. Eresze kiugrik, elején pitvara, oldalán tornáca van, az egész ház egy élő múzeum - erre a célra is szolgál. A Balaton-környék faragó, hímző és gölöncsér (fazekas) népművészeinek munkái láthatók a ház első nagy szobájában. A többi helyiségben buzsáki konyhát és szobát rendeztek be, használati eszközökkel és színes szőttesekkel.
A falu néhány házán festett napóra is látható. Napfényes időben jelzik a pontos időt, és mint az egyik napóra körüli felírás mondja: "Hamar eljár egy-két óra, minden percét használd jóra!"
Az utolsó háznál az út kétfelé válik, balra a téglagyárat érintjük, amelynek agyagbányájában több millió éves ősmasztodon koponyáját és 187 cm hosszú agyarait ásták ki. A jobb oldali aszfaltút végén, a Bari-erdő aljában egy már meszsziről fehérlő, négysarkú, csillag alakú épülethez, az ún. Csillagvárhoz jutunk. A Festetics család nevéhez fűződik a várról szóló legenda. Azt tartották róla, hogy középkori erődítmény, amely része volt a végvári erődrendszernek. Majd a Festetics család levéltárából előkerültek azok az iratok, amelyek bizonyítják, hogy a Csillagvár egy különleges formájú erdészlak, amelyet Festetics László építtetett 1820 és 1823 között.
Egyesek szerint a betyárok ellen, mások szerint háborútól félve, saját védelmére emeltette, azonban a legutolsó időkig is erdészlakás céljára szolgált. Az egész kis várat négyszögletes árok veszi körül, sarkain földbástyákkal. Erősen megvasalt kapuján át lehet az előcsarnokba belépni, ahol azonnal megragadja a szemlélőt a közel 40 méter mély kút. Csigalépcsős, keszthelyi homokkőből faragott lejáró vezet a pincébe és fel a padlástérbe. A pince kereszt alaprajzú, a kereszt szárait formázó négy egyforma négyzet alakú helyiség alkotja. A földszinti részben ugyanezt látjuk, de itt a helyiségek között ék alakú előugrások is vannak, ezért csillag alakú az épület kívülről. Innen ered a neve is. Igen érdekes a padlástér gerendaszerkezete, valódi ácsremek. Építése idején egy torony is ágaskodhatott a tető fölé, ma már csak az alapzata látszik. Műemléki szempontból teljesen helyreállították, és ma lakható helyiségeivel vármúzeum s a végvári vitézi élet emlékét szolgája. Bár nem eredeti végvár, de annak hű másolata. Amint nagyon szépen fejezik ezt ki Keresztúry Dezső ismert költőnk sorai, amelyeket a vár vendégkönyvébe jegyzett be:
"Lehet, hogy nem a valóságot idézte fel, ki megálmodta e házat: de a régi lángok csapnak fel itt a kék magasba, melyen századok hossza száll át, annyi pusztító fergeteggel. Mi elmúlt, annak kedves mását teremtsük újra képzeletben."
Amíg a szobákban bolyongunk, megcsap bennünket a végvári élet levegője, a kezdetleges használati tárgyak, a megcsorbult fegyverek a végvári magyar katonák életét juttatják eszünkbe. Az őrszoba a készenlétben álló fegyverekkel, a kormos, füstös konyha, a mázatlan edényekkel felszerelt étkezőhelyiség, a kicsit díszesebb parancsnoki szoba, a börtön büntetőeszközeivel egy rég letűnt világ hangulatát adja. A netán kissé komor hangulatot csak a telken álló egykori istállóban berendezett kis italmérés jó bora oldja fel!
Ha ezen a környéken, ahol kevés a jó kilátást nyújtó magaslat, mégis szép körképben akarunk gyönyörködni, akkor a várnál is látható kék jelzés nyomán keressük fel az 5 km-re fekvő Bari-hegyi kápolnát. A török idők alatt elpusztult a falu és a temploma, annak maradványaiból építették fel 1785-ben a ma is látható kápolnát. Innen szép hegyháti kocsiúton érjük el a Világvégének nevezett meredélyt, ahonnan tényleg nagyon szép körképben gyönyörködhetünk. Jobbra tőlünk a Nagyberek síkja, a kétcsúcsú fonyódi hegy, a kéthelyi híres rizlingtermő Baglyas-hegy lejtői, erdei látszanak, velünk szemben északon a Szigligeti-öböl karéja, a Badacsony komoly fensége, a keszthelyi hegyvidék erdőkkel borított, fehér kivillanó sziklákkal ékes tömbje gyönyörködtet. Balra a Kisbalaton óriási zöld síkja terül el, megszakítva hatalmas jegenyékkel, kiszáradt törzsű és ágú hatalmas fákkal vagy fagyönggyel teli még élő faóriásokkal, felettük szinte állandóan keringő vándormadarakkal. A képet a jó bort termő Pogányvár hatalmas tömbje zárja.
Már csak Battyán-pusztát kell megemlítenünk, amely Balatonszentgyörgytől alig 1,5 km távolságban fekszik egykori parkjával és kúriájával - ma nádgazdasági üzem. Azért érdemes szót ejteni róla, mert a múlt század elején, de főleg a XVIII. században, amikor a Balaton vize még elért a pusztáig, itt laktak a Fenékpuszta-Battyán között közlekedő révészek, halászok.
A Balaton-parti nyüzsgésből néhány perc alatt ide érkező vendégeket a falu csendje, a természet és a hamisítatlan szentgyörgyi vendégszeretet várja.

V. A.
Fotó: Szamódy Zsolt
Sági Károly-Zákonyi Ferenc:
Balaton
www.balatonszentgyorgy.hu