Hajóbemutató
Nautic 111, Baby boat
95. Hajó Magazin, 2003. július

Emlékeznek a Renault-reklámra? Mindent tud, amit a nagyok. - Igen fiam, mégsem lehet a tiéd - mondja a sejk. - Miért apa? - Mert nem elég drága, fiam. Amíg nézegettük, szereltük, felemeltük és összeraktuk a Nautic 111-est, nekem folyton ez a klip járt az eszemben. Persze, a vízen eszembe jutott más is.

Elnézést, ha túlságosan személyes hangnemben írok, de ehhez a kishajóhoz nem lehet érzelmek nélkül közelíteni. Már a budapesti hajókiállításon is teljesen lenyűgözött. Csinos kis hajó, amellyel újra lehet élni a gyermekkori emlékeket. Agárdhoz egyébként is sok ilyen köt. Az idén harmadszor vagyok itt, először fogok vitorlázni, de már másodjára pakolok hajót. Itt kicsik a hajók. Kézzel lehet őket mozgatni. Ezt a kicsit is. Van azonban egy nagy különbség. Ez a hajó tőkesúlyos. Hogy miért az? Eredendően azért, mert modell. A Nautic 330-as 1:3-as kicsinyített mása. Az eredeti tőkesúlyos, ezért ez is az.
Nem lehetne mégis jolle? Minek cipelni azt a 70 kilót? Azért van szükség a tőkesúlyra, hogy ne kelljen kiülni az oldalára, és ami sokkal fontosabb, hogy úgy viselkedjen, mint egy nagyhajó. Mert az is egy élmény. Így pedig olyan élmény, amihez nem fogható semmi. Ez a hajó nem hasonlít semmihez. Persze ez sem igaz. Mindenhez hasonlít..., egy kicsit. Benne ül az ember, tehát egy kicsit olyan, mint egy optimist. Persze annak, aki optimistezett valaha. Pedállal kell kormányozni, így egy kicsit olyan, mint egy kajak. Ahogy az orrára felszalad a víz, ha megindul, akkor is olyan, mint egy kajak. Ha megdől, akkor olyan, mint egy nagy tőkesúlyos jacht, ha meg rá kell húzni, akkor megint olyan, mint egy optimist.
Középre kell lépni. Nem nehéz. A pedál valahogy fordítva működik, mint ahogy én gondoltam, ez nehéz. A jobb oldalit nyomom, jobbra megy. Neki is megyek egyből a sólyának. Bocs fiúk, mindjárt megszokom. Jön egy kis szél, és hátszélben kicsorgok a kikötőből. Minden állítás előttem van. Az alba, a shotok, a falak és az élek. Egyedül a hátsó él van a baumon. Minden kötél vékony, semmihez nem kell nagy erő. Sőt, ahogy megfeszítem a nagyshotot, lelazul a leevantni. Hú, ez egy kicsit sok lesz! Jön egy kis szél. Szépen dőlve cirkálok ki a nagypálya irányába. Közben van időm beállítani az árbocot. Mindent kézzel, szerszámok nélkül. Hasít a kis jacht. Mondhatnám, hogy kiegyensúlyozott, de nem tudom, nem érzem a lábamon azt, amit a kezemen éreznék. Annyit mondok inkább, hogy jól elfértem benne. Ha az enyém lenne, biztos állítanék valamennyit a pedálok szögén, meg esetleg lenne egy szivacs is az ülés alatt, de így sem volt rossz. A víz nem jött be, igaz, nem is mentem nagy hullámokon. Akkor valószínűleg bejött volna egy kevés. Lehet, hogy egy spricdeck jól jön erős szélben, esetleg egy kis szivattyú. Talán reffelni is kell akkor. Lesz hozzá egy kis gennaker is, ami még érdekesebbé teszi a hajót. Már el is képzeltem, hogy hova kerül majd a zsákja és a többi. Szóval, beindult az agyam.
De miért? Mire, kinek jó ez? Annak, aki szeret egyedül vitorlázni, de azt is szereti, ha egy hajónak van fockja, gennakere és tőkesúlyos. Továbbá annak is jó, akinek nincs sok pénze. Ez a hajó kevesebbe kerül, mint a ma kapható legolcsóbb felnőtt versenyhajó. Oktatni lehet vele. Ha egy vállalkozás hat darabot megvásárol, akkor is kevesebb pénzt ad ki, mint ha egy igazi hajót vett volna, de van hat hajója. Egy flotta! Egy olyan flotta, amellyel mindent meg lehet tanítani, amire egy versenyvitorlázónak szüksége lehet. Mindezt minimális költségből. A hajók ára csak egy dolog. Lényegesen csökkennek a kikötőhely-díjak. Nem kell a Balatonra utazni, a Velencei-tó tökéletesen megfelel. Itt minden olcsóbb, az utazástól kezdve a szálláson át - ha kell - a kikötői szolgáltatáson keresztül minden.
Versenyeket lehet rendezni. Rövid idő alatt akkora flotta alakulhat, ami más osztályokban elképzelhetetlen. Képzeljük el! Vesz az ember egy ilyen hajót. Aztán eltelik egy év, és kéne rá egy garnitúra új vitorla. 5,5 négyzetméter. Mit csinál a versenyző? Vesz magának egyet. Mert megteheti! Ebben a hajóban ez a legfantasztikusabb!
Más. Magyarországon a match race versenyzés legnagyobb akadálya az, hogy nem lehetséges hat egyforma hajót kiállítani. Egyszerűen nincs rá pénz. Tessék! Itt a Nautic 111-es. Lehet vele játszani. Meg lehet tanulni a match race versenyzést. Meg lehet tanulni a match race bíráskodást. Tán még közvetíteni is lehet majd a televízióban. Azt is meg lehet tanulni!
Ami a legfontosabb. A paralimpián hasonló hajókkal versenyeznek, mint a Nautic 111. Igaz, azok egy kicsit nagyobbak és sokkal drágábbak. Talán ezért nincs itthon egy ilyen sem. Pedig lennének, akik vitorláznának vele. Nekik talán a Nautic 111-es is drága. Mégis nagyságrendekkel könnyebben elérhető, mint a paralimpiai hajó. Talán egyszer osztály lesz a Nautic 111 is, és a legjobbnak közülük lesz egy 2.4 mR-je. Talán már a következő paralimpiai ciklusra. Talán.

Litkey Farkas
Fotó: Bujnovszky Tamás